A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Törőcsik Zoltán: Adalékok a tapolcai népiskolai oktatás történetéhez I. (XIV–XVI. század)

hatónak" tart — kétségtelen összefüggésben állott a bencés szerzetesrenddel: tanítóját a XVI. század közepén a monostor jövedelméből 14 forinttal javadalmazták.

54 Tapolca ugyan sosem volt szerzetesrendi központ, de — mint már írtuk — a XIV. század közepén királyi adományként a lövöldi karthauzi rend legjelentősebb birtoka lesz. Kapornak analógiájára tetszetősnek tűnhetnék a tapolcai iskolát is valamilyen kapcsolatba hozni a karthauziakkal, annál is inkább, mert ,,nemcsak a világiak, de a szerzetesek is foglalkoztak elemi oktatással, gyakran — szabályzataik szerint — faluban is tanítottak,"

5:

' a karthauziaknak pedig (kolostoraikban) „kitűnő iskoláik" voltak.'

6 A XIV—

XV. századi ,,protoiskoláról" elmondottak alapján mi a XVI. századi tapolcai iskolát mégis a mezőváros plébániájához kötjük, amelynek létesítésében és működtetésében nem játszott szerepet a karthauzi rend. Témánk vonatkozásában az itt birtokos lövöldi karthauziak legfontosabb szerepét abban látjuk, hogy biztosították a mezőváros jobbágyi jogállapotú fiataljai tanulásának lehetőségét, ezen keresztül pedig társadalmi felemelkedésük útját. A plébániajegyzékből egyértelműen kitűnik, hogy 1550-ben — s már nyilván előtte — a tapolcai iskolának önálló, a plébániától függetlenedett épülete volt. Arra a kérdésre, hogy a város mely részén állhatott, határozott választ nem adhatunk, de nem tévedhetünk sokat, ha helyét valahol a ma is álló plébániatemplom közelében próbáljuk meg lokalizálni. Arról, hogy kik tanultak az iskolában, már szóltunk; a tanítást végző személyekről kevesebbet tudunk, de ebben segíthetnek MÉSZÁROS István sorai: „Bennük részben klerikusok, részben világi iskolarektorok tanítottak, s a tanulók között klerikusok is, valamint világi scholaris ifjak is voltak. Az is valószínű, hogy e falusi és mezővárosi klerikusok és scholaris-ok zöme — származása, múltja, társadalmi helyzete, életkörülményei, vagyontalansága következtében — szoros kapcsolatban állt a körülöttük élő jobbágysággal, pontosabban tulajdonképpen maguk is e jobbágyság tagjai voltak, abból még ki sem szakadtak."'

17 Arról pedig, hogy mit taníthattak ebben az iskolában, FRAKNOI Vilmos így ír: „tantárgyaik a hittan-, írás-, olvasás- és számolásra szorítkoztak", s ezek kiegészültek az egyházi énekek tanításával.

58 Esetünkben a fenti tárgyak sajátosan vegyülhettek a városi-plébániai iskolák tananyagával.

59 Az eddig elmondottak alapján is még egy tisztázásra váró kérdést vet fel az 1550-es tapolcai „schola particularis": vajon mit takarhat elnevezése? Ha felütjük a Pedagógiai Lexikont, ott az alábbiakat olvashatjuk a partikuláris iskola fogalmáról: ,,a nagyobb református kollégiumok, az ún. anyaiskolák körzetébe tartozó kisebb-nagyobb iskolák neve a 17—18. században".

60 Talán e sorokat vette figyelembe a Magyar Történelmi Fogalomgyűjtemény saját definíciója megalkotásakor: ,,A latin particula = ,rész, részecske' szóból származik. Ezen a néven nevezték a XVI—

XVIII. században a nagyobb református kollégiumok, az ún. anyaiskolák vonzáskörzetébe tartozó kisebb-nagyobb iskolákat."''

1 Mindkét meghatározás közös és szembeötlő jellemzője, hogy a partikuláris iskola fogalmának tisztázásakor a felekezeti jelleget domborítja ki: azt, hogy a partikuláris iskolák („kisebb-nagyobb") református iskolák voltak. A korábban elmondottak alapján most részletezés nélkül is bátran elmondhatjuk, hogy ennek nyilvánvalóan ellentmondanak tapolcai és kapornaki katolikus partikuláris iskoláink. Mi is akkor valójában az igazság? Mindenekelőtt az, hogy a XVÍ. század első felében a partikuláris iskolák nem a felekezetisegre utaltak, hanem egyféle iskolatípust jelöltek az egységes katolikus iskolarendszer hierarchiájában. Másodszor: ez az iskolatípus nem volt más, mint az a sajátos mezővárosi — faluhelyen falusi — plébániai iskola, amelynek létezését és kontinuitását Tapolcán a megelőző évszázadoktól kezdődően igyekeztünk bizonyítani. Harmadszor: az elmondottakból következik, hogy az alapismereteket oktató, eredetileg katolikus plébániai iskola „partikuláris" jelzőjét a XVI. század második felétől átvette a református iskolaügy saját, szaporodó kisiskolái elnevezésére. A fenti kiegészítésekkel fogadhatjuk csak el — s most ne bővítsük a sort! — mindkét forrásunk

1

'

2 partikuláris iskolákról írott definícióit. A tapolcai és kapornaki iskolák iskolarendszerben elfoglalt helyét szemléletesen bizonyítja a nyilván rájuk — pontosabban: a hozzájuk hasonló partikuláris iskolákra — épülő, 1550-ben ugyancsak említett, ekkor felújításra szoruló, de még álló egerszegi iskola, mint ,,schola medioc/is".

bi Miközben az iskolarendszer szó használatát — FRAKNÖI Vilmos sorait megszívlelve''

4 — itt magunk is nagy fenntartással kezeljük, tekintettel az egy célzattal, egy időben, egy kéztől származó összeírásra, az abból leszűrhető, fentebb kifejtett következtetéseinket fenntartjuk. Az 1550-ből ismert tapolcai iskola működésének utolsó időszakával hozhatjuk talán kapcsolatba Tapolcai Tompa Mihályt is, Nádasdy Tamás, később Dudich András pécsi püspök titkárát és tanácsosát, aki alapismereteit ebben az iskolában szerezhette meg. Ez annál is valószínűbb, mert a Tompáknak Tapolcán ekkor kúriájuk volt, amelyet Miksa császár — a Ferdinánd által Tompa Mihálynak adományozott címeres levél megújításával egyidőben — a nemesi kúria rangjára emelt 1564. augusztus 11-én. A címeres levél — amelynek szövege teljes egészében ránk maradt — Tompának, mint tanult, tudós embernek érdemeit kiemelten tárgyalja. (Egyébként rokonságában — akikre az adomány ugyancsak kiterjedt — három tanult embert is találunk: Keresztúri Deák Boldizsárt, Keresztúri Deák Gáspárt és Ereki Deák Gergelyt).

05 Végezetül az 1550-ben megörökített tapolcai iskola számszerű-statisztikai értékéről még az alábbiakat mondjuk el: BÉKEFI Rémig összegző művében 1540-ig egy káptalani, 110 falusi és városi iskoláról hoz adatokat,

66 s ezeknek száma a század végén is alig haladja meg a kétszázat. BALASSA Brúnó írja: „A XVI. századból kétszáznál több iskoláról maradt fenn írott emlék és ezek háromnegyede protestáns intézet . . .", majd így folytatja: „Biztosra vehető, hogy korszakunk421