A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Törőcsik Zoltán: Adalékok a tapolcai népiskolai oktatás történetéhez I. (XIV–XVI. század)

6. ábra. Tanár és tanuló 1517-ből (Békefi nyomán) 6. fig. Teacher and pupil in 1517 (after Békeíi) ban az iskolák száma a róluk nekünk megmaradt írott emlékekkel nem azonosítható."'

,7 Ez utóbbiak igazságát igazolja jelen dolgozatunk is. Az 1550-es tapolcai iskoláról történő híradás nehéz idők előre jelzése a település XVI—

XVII. századi történetében is. Maga az iskola, nagy valószínűség szerint, az 1540-es évek végétől, 1550-es évek elejétől Veszprém és Nagyvázsony felől állandóan fenyegető török veszély áldozata lett. A karthauzi birtokosok és az „oppidum"*'" lakói ez idő tájt emelnek a XV. századi templomerőd

70 köré egy gerendákkal megerősített, földtöméssel, sövény- és fakerítéssel biztosított palánkvárat,

71 amelyet a korabeli források hol „castrumként", hol pedig „fortalíciumként" emlegetnek.

72 Veszprém 1552-es, majd Vázsony 1553-as eleste után

7i hamarosan elveszik azonban ez a tapolcai palánkvár is, talán éppen az 1554-es, Csobáncot ugyan eredménytelenül ostromló,

74 de itt sikerrel járó török invázió eredményeként. A tapolcai megerősített birtokközpont elvesztése is hozzájárulhatot ahhoz, hogy László, a lövöldi kolostorukat már korábban elvesztett karthauziak priorja a rend dunántúli javait a veszprémi püspöknek adja még ez évben bérbe.'

1 Mivel azonban a karthauziak Magyarországra többet vissza nem tértek, így ,, . . . nem volt ki jogigényeket emelt volna", s a birtokok „örökösen a veszprémi püspökséghez lőnek csatolva."

7í> Bizonyos források 1556-ból

77 ugyan arra engednek következtetni, hogy a tapolcai templom köré emelt erődítés állhatott még egy rövid ideig, azonban jelentőségét — most már püspöki-magánföldesúri várként — csak a következő, XVII. évszázad közepén szerzi majd vissza.

78 Témánkat illetően pedig: a XVI. század második felétől kétféle adózó, később véghellyé vált, „szabad legényekkel" (hajdúkkal) betelepített

79 Tapolcán 1550 után közel másfél évszázadig nem hallunk a népoktatásról. 422