A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Hudi József: Reguly Antal utazásai 1839-ben
saságban utaztam, s gyakran ez is akadályozott az írásban. Most 16-a óta Hamburgban vagyok, 25 s mindenképpen írni akarok, mielőtt ebben egyéb foglalatosságok megakadályoznának. (Jó szándékom már a papír nagyságán is meglátszik.) 26 Egészségem kitűnő. Az első napokban a különösen rossz ivóvíz Morvaországban és Csehországban, egészen Prágáig, meglehetősenn rossz hatással volt egészségemre,- gyengének éreztem magam, de Prága óta erős és egészséges vagyok és jobban érzem magam, mint a múlt évben. Így a testem, a szellemem, lelkem — ami derűsen jókedvű és boldog — valósággal ujjong. Minden lépésemmel tanulok — a barátságos emberektől és tekintélyes ismeretségeimből egyaránt —, úgyhogy nagyon kellemesen élek (csak a pénzszűke okoz néha gondot). Pesttől Hamburgig 290 mérföldet tettem meg 340 pengő forintért, 2 * legtöbbször természetesen kocsin, hiszen az ilyen hosszabb utakat gyalogszerrel megtenni lehetetlen volna. Tettem gyalogtúrákat is szép vidékeken, főként társaságban, de a nagy megerőltetéssel tönkreteszi az ember azt az élvezetet, amelyben élénk megfigyeléseivel, pihenten része lehetne. Így, ahol csak lehetséges, jáműre szállok (ahogy eddig is tettem). Pozsonyból bizonyára megkapták levelemet. Innen szeptember 21-én 29 utaztam el a postakocsival, Bécsből 23-án vasúttal tovább Brünnbe, Persteinnen keresztül (a Schrölelek egykori birtoka, tehát az Esterházyak is innen valók), Morvaország legszebb vidékén, majd Leutomischlen keresztül 26-án Prágába értem. Ez a legérdekesebb város, amit valaha láttam, a fekvése szép, romantikus, számtalan palotája, megszámlálhatatlan sok és sajátosan épített tornya, mint egy pihenő hadiflotta árbocai, a városnak olyan bájt kölcsönöznek, mely leírhatatlan. Egészen különösen érzem itt magam: a város szinte megtestesíti az egész történelmet, a legrégibb mítoszok és mondák világától kezdve a legújabb, legérdekesebb eseményekig. 30 Itt két, nagyon kedves ember társaságát élvezhettem: Erxleben, már idősebb gyógyszerészét és Thiergen kereskedőét. Amikor Karlsbadba utaztam, váltam csak el tőlük, ám a kocsiban megismerkedtem egy professzorral Dessauból (Tradl gimnáziumi tanárral). Vele tettem meg az első gyalogtúrámat Franzensbrunnen, Egeren át Wunsiedelbe, Alexandersbadba (Bajorországban) és a Fichtel- és az Érchegységen át Teplitzbe. Nagyon sokat tudnék erről mesélni, de megint az az átkozott rövid idő! Teplitzből a culmi csatatéren át jöttem Aussigba, majd innen Pathoe berlini titkos pénzügyi tanácsossal az Elbán gondolával Tetschenbe. Itt, ezen a gyönyörű vidéken találkoztam egy régi iskolatársammal, Orzowenskyvel, akit már 7 éve nem láttam, valamint a gőzhajón — mikor többek társaságában a Szász-Svájcból Drezdába utaztunk — egy pesti ügyvéddel, Petyko úrral és feleségével. Drezda nem tetszett, mert csalódtam elképzeléseimben, és az a szigorú őrködés, amit a műkincsek körül művelnek, nagyon bosszantott. így augusztus 17-én elutaztam vonattal Lipcsébe, majd Hallén, Dessaun, Wittembergen és Potsdamon át Berlinbe (augusztus 24-én vasúton). 31 Ez volt a harmadik túrám (az első Pozsonyból Prágába, a második Prágából Drezdába), és mindegyik nagyon kellemesen telt el. Tetschenből különösen jól utaztam Lipcséig, ahol társaságunk szétvált: Petyko ugyanis Karlsbadba utazott, Callmayer udvari tanácsos pedig (aki, amikor meglátogattam, nem messze Stettintől, egy ajánlást írt Hamburgban élő rokonának) Teplitzbe. Az amszterdami báró Weltenes egy stettini kereskedővel, Schuberttel és Orzowenskyvel Berlinbe, én pediglen Haliéba. A negyedik túra, habár igen kevés pénzem volt, semmivel sem volt szegényebb új ismeretekben, s mondhatni, hogy talán a legérdekesebb volt, bár kicsit fárasztó és gondterhelt is egyben: Stettinen keresztül Swinemündébe (tengeri fürdőhely), Rügen szigetére, majd Stralsundon és Meklenburgon át (Rostockon, Doberonon — szintén tengeri fürdő — keresztül) Hamburgba utaztunk. Berlinben a szállás nem került semmibe (ez is jól jött nekem), mert Orzowenskynek (gyógyszerész és a képesítése miatt szeretne itt tanulni) már volt lakása, amikor megérkeztem, így nála lakhattam. Még kölcsönzött is, 10 tallért, hogy ezt a túrát Pomeránián át a Keleti-tengernél megtehessem, ami úgy csábított, hogy inkább ezt választottam — habár 89 mérföld — a másik úttal szemben, amely Berlinből Hamburgba vezet, de mindamellett, hogy csak 36 mérföld, roppant egyhangú és unalmas. Mutzenbechernél, 32 akihez Schertz küldött, megkaptam a 100 pengő forintomat, ámbár nagy levonással, mivel csak 20 holland dukátot adott. Ez a pénz itt azonos a cremnitzivel (mert itt a cremnitzi is veszít az értékéből), de 20 cremnitzi sem tesz ki 100 pengő forintot. Nem tudom, drága szüleim, hogy tudósításaimat megtett utazásomról az önök számára érthetően fogalmaztam-e, mert az, hogy ennyire sokat írtam, már egy kevéssé kapkodóvá is tett. Most még az előttem álló utazásról kívánok egy kicsit írni, aztán ismét kéréssel fejezem be levelem. 20-án elutazom innen a szép Holsteinen át Kielbe, Koppenhágába, Koppenhágából Gothenburgba (Svédországba) és Trollhattamon (Európa legszebb vízesése), Wenesburgon keresztül Stockholmba. Stockholmból Pétervárra és újra vissza Lübeckén át Hamburgba. Kedves szüleim! Bizonyára meglepi önöket ez a talán kissé hűvösnek tűnő útiterv, de sírva kellene visszatérnem, ha most — midőn hozzá oly közel vagyok — a szép Svédországot és ezt a világvárost, a büszke Pétervárt nem láthatnám. Amit most kevés pénzből megvalósíthatok, máskor pedig ezrek kellenének hozzá. Honnan ez a lelkesedés az északi világért? Nem tudom, de már egy éve uralkodik rajtam ez az érzés, s mivel e vidéket eléggé ismerem, tudom, nem fogok csalódni. Svédország történelme ragadott meg először és ezen keresztül az érdekes svéd jellem. Ezt ismerik barátaim is, akikkel érintkeztem, de sohasem hitték, hogy egyszer majd eljutok oda. Ez az útirány, s ha megvalósítom tervemet, önöknek is nagy örömet jelent majd, kedves szüleim — de, de nincs elég pénzem. Gondolják csak meg, kedves szüleim, ha otthon lennék is, különbö405
