A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Reguly Antal utazásai 1839-ben

HUDI JÓZSEF REGULY ANTAL UTAZÁSAI 1839-BEN 1839. július 18-án egy középtermetű, húsz év körüli fiatalember szállt fel a pesti végállomáson a Pozsonyba induló postakocsira. Amint néhány mérföld megtétele után az utasok szóba elegyed­tek egymással, a választékosan öltözött fiatalem­berről kiderült, hogy frissen végzett jogász, aki szülei jóvoltából európai körutazásra indul. Az utazás a szülőknek nem kis anyagi megter­helést jelentett, de úgy vélték, mindenképpen megérdemli szorgalmasan tanuló fiuk, hogy ta­nulmányai befejeztével kicsit szétnézhessen a vi­lágban, s annyi más értelmiségi társához hason­lóan, ismeretekben, tapasztalatokban gyarapod­va-gazdagodva kezdhesse meg pályáját. Az utolsó önfeledt nyár volt ez tehát a diákem­ber életében, s érthető, hogy szerette volna emlé­kezetesen és hasznosan eltölteni. Már hosszú hó­napok óta készült erre az útra, estéken-éjszaká­kon át Európa térképe fölé hajolva tervezgette az utazás részleteit. Ügy gondolta, előbb Morva- és Csehországba, aztán a birodalom fővárosába lá­togat, majd német földön időzik, érinti Bajoror­szág, bejárja Szászország, Poroszország falvait és városait és naplójában örökíti meg benyomásait, élményeit. Jövőjét illetően határozott elképzelése nem volt: rá is az a sors várt itthon, mint a legtöbb nem nemesi származású értelmiségi ifjúra. Hosz­szabbra vagy rövidebbre szabott életét valamely jelentősebb uradalom ügy viselő jeként vagy ma­gánügyvédként éli le, családot alapít, s vidéki magányban, szűk családi-baráti körben tölti nap­jait. Esetleg — mivel néhány év múlva a nem ne­mesek előtt is megnyílik a hivatali pálya — vár­megyei karrier várhat reá, s ha kimagasló képes­ségekkel, jó kapcsolatokkal rendelkezik, meglett korára a vármegyei politika vezető köreibe emel­kedhet, kivételes esetben a felső kormányzati­közigazgatási szervek valamelyikében alkalmaz­zák jó fizetéssel, a biztos nyugdíj reményében. Aligha gondolt azonban ezekben az órákban erre a láthatóan gondolataiba merülő fiatalem­ber, kinek zsebéből kikandikáló névkártyáján csupa nagybetűkkel ez állt: „ANTON REGULY". 1. A családot, mely aggódva útjára bocsátotta, alig ismerjük. Édesapja, Reguly István a zirci apátság ügyvédje és számvevője volt: már az 1810-es évek elején az apátság szolgálatában ál­lott. 1 A pápai iparoscsaládból származott Reguly számára társadalmi emelkedést jelentett Etl Aloj­ziával kötött sikeres házassága, mert ennek révén előkelő köznemesi családokkal került rokon­ságba. A házasság termékenynek bizonyult: első gyermekük, Klementina még a kisgyermekkort sem érte meg, halála után rövidesen megszületik Julianna lányuk, akit 1841-ben, huszonhat éves korában Korizmics László, a Magyar Gazdasági Egyesület vezetőségi tagja, neves gazdasági szak­ember és író, a Gazdasági Lapok egyik későbbi szerkesztője és az MTA tiszteletbeli tagja vezet oltárhoz. 2 Reguly Antal 1819. július 11-én szüle­tik Zircen, ő a család harmadik gyermeke. Ke­resztnevét Dréta Antal zirci apáttól kapja. 3 Há­roméves, amikor Etl Alojzia ikrekkel ajándékoz­za meg férjét: Krisztinával és Karolinával. A ke­resztapaságot a fiatal Modrovich Ignác — később a Madarász testvérek barátja és a Fejér megyei liberálisok ismert alakja — és felesége, Rumpler Julianna vállalja. Az ikrek közül egyik sem éri meg a felnőttkort: Karolina röviddel megszületé­se után, Krisztina kisgyermekkorában hal meg. 4 Rajtuk kívül még egy húgáról, Bertáról tudunk, aki túléli bátyját. 5 A Reguly gyermekek abban az időben nőnek fel, amikor Zirc lendületes fejlődésnek indul. 1814-ben a zirci cisztercita apátság — hosszú jogi küzdelmek után — függetlenedik a poroszországi — henrichaui — anyaapátságtól és a rend ma­gyarországi központjává válik. 6 A közel kétezer lelket számláló település már 1780-ban megkapta a vásártartási engedélyt, az apátok a gazdasági-pénzügyi viszonyok rendezé­sével párhuzamosan hatalmas építkezésekbe kezdtek, támogatták a népoktatást, a nemzeti kul­túra ügyét, a rendi nevelést megreformálták. 1826-ban Regulyék közeli rokona, Villax Ferdi­nánd (1784—1857) került az apáti székbe, aki hat­hatósan közreműködött abban, hogy a jó képes­ségű fiút a legjobb iskolákban taníttathassa a család, s amikor tudomást szerzett arról, hogy a fiatal jogász németországi utazásra készül, nem­csak jó tanácsokkal látta el — tehette, hiszen a noviciátus idején maga is bejárta Poroszországot —, hanem elégséges zsebpénzzel is. 7 2. Reguly nagyjából az előzetes tervnek megfele­lően kezdte meg utazását. Július második felében a Pozsony—Bécs—Prága, augusztus elején a Prá­401

Next

/
Oldalképek
Tartalom