A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

lovasságot, hogy az végül is kénytelen volt viszszavonulni. Amint a francia huszárok meghátráltak, a magyar nemesi felkelő- és reguláris lovasság is megfordult s üldözőbe vette a franciákat. A harcban a Marcal gázlójánál több francia huszár halva maradt vissza, s több franciát — köztük egy tisztet is — Karakó közepén kaszaboltak le közelharcban. A pesti lovasosztályból két ember és három ló, a József-huszárok közül pedig csak három ember sebesült meg. Az üldöző magyar lovasság Karakóból is kiverte a francia huszárokat, s egész Jánosházáig szorították őket vissza. Június 10-ről 11-re forduló éjszaka a 10. sz. első báni határőrezred két zászlóalja Zalaszegváron foglalt el védelmi állásokat. Ugyanezen az éjszakán a pesti lovasezred 1. ezredeskapitányi lovasosztályát kivonták a harcból és Apácatorna faluba rendelték pihenőre. A 8. sz. gradiskai (horvát) határőrezred csapatai azonban továbbra is Karakóban maradtak, kiknek megerősítésére az éjszaka folyamán Karakóba vezényelték a veszprémi lovasezred 2. ezredesfőhadnagyi és 3. főstrázsamesteri lovasosztályait, a 2. sz. József-huszárezred eddig ugyancsak pihenőben lévő két lovasosztályát (összesen nyolc lovasszázadot) és öt ágyút. A viszonylag nyugodt éjszaka az arcvonalban álló csapatoknak 30 vödör bort — és fejenként fél font (25 dkg) húst — osztottak ki. Június 10-én este 18 órakor a francia Itáliai Hadsereg főparancsnoka, Eugène alkirály Sárvárról azt jelentette Bécsbe Napóleon császárnak, hogy az osztrák II. hadtest főeröi még mindig Tüskevár és Kup körzetében táboroznak, s így elvágásuk a győri tábortól sikeresnek látszik. Június 10-én Rába Boldizsár alispán is jelentette Veszprémbe a Permanens Deputációnak, hogy Pápán még nincs semmiféle katonaság. A reggeli órákban a tüskevári tábortól járt ugyan Pápán egy osztrák őrnagy, de még a hadtest szálláscsinálói sem érkeztek meg vele. Mivel a franciák már előző napon — június 9-én — benyomultak Celldömölkre, a francia hadsereg könnyen lerohanhatja a teljesen védtelen Pápát. Ezért azt javasolta a Deputációnak, hogy a Pápán lévő megyei ménlovakat és rabokat sürgősen Veszprémbe kell szállítani. Ugyancsak június 10-én este egy Veszprémből kiküldött megyei biztos — Somlóvásárhelyről — jelentette, hogy János főherceg hadai még mindig Tüskevárott táboroznak, s a „Franczia pedig amint hallatik, Jánosházán vagyon!" A Tüskevárott táborozó hadak számára nincs sem élelem, sem takarmány. Bár az a hír, hogy a hadtest még a nap folyamán Pápára vonul el, ,,az ellenkezőt tapasztalom, s úgy gondolom, hogy itt lészen az ütközet . . . mivel nyakunkon az ellenség".

39 A jelentésekkel ellentétben június 10-én éjszaka János főherceg és táborkara Pápára érkezett, s az Esterházy-kastélyban ütötte fel új főhadiszállását. Ugyanezen az éjszakán a Veszprém megyei Állandó Deputáció is két részre vált. Egyik része Veszprémben maradt, másik része pedig Pápára költözött. A június 10-től 11-re forduló csendes éjszaka után, június 11-én reggel megélénkült a francia lovassági felderítés. Ezt követően, délelőtt 10 órakor a francia 1. (Grouchy)-dragonyoshadosztály teljes ereje (hét lovasosztály 14 százada) és az Abbé-gyalogosdandár (kilenc zászlóalj) tört előre Jánosháza körzetéből részben Kamond, de zömmel Karakó felé. A lovasság zöme és két gyalogoszászlóalj, valamint két ágyús üteg (12 db ágyúval) Karakó felé nyomult előre. A francia lovastömeg elsöpörte a Jánosháza és Karakó között biztosító veszprémi lovasezred két lovasosztályának, valamint a 2. sz. József- és 6. sz. Blankenstein-huszárezredek egy-egy lovasosztályának biztosítási vonalait. A hátráló magyar lovasság — a 8. sz. gradiskai (horvát) határőrezred csapataival egyetemben — megkísérelte Karakó falu védelmét. A francia tüzérség azonban nyolc ágyút állított fel a faluval szemben, s lőni kezdte a faluba visszavonult magyar csapatokat. Az ágyútűzben a veszprémi lovasság nyolc embert és tíz lovat vesztett. A tüzérségi előkészítés után hét francia lovasosztály és két gyalogoszászlóalj indult rohamra a falu ellen, s az első lendülettel a falu közepéig törtek előre. Itt, a falu közepén heves harc alakult ki. A magyar és horvát csapatok makacsul védték a falu keleti felét. A harcban Gosztonyi János ezredeskapitány — aki a pesti lovasezred elvonulása után is tovább vezette Karakó védelmét — és segédtisztje, Clementis százados állandóan a harc sűrűjében vagdalkozott. Kitüntette még magát a karakói utcai harcban Horváth Sámuel főhadnagy, a veszprémi lovasezred segédtisztje is. A veszprémi lovasezred 3. főstrázsamesteri lovasosztályából kitüntették magukat: Lethenyey Antal alhadnagy és Lethenyey Imre tizedes, Nemeskéri Kiss Sándor főhadnagy, Sülé Mátyás, Huszár István, Horváth György, Esze Ferenc, Kónya István és Molnár János közvitézek. Kitüntette magát Szántó János közvitéz, aki — miután lovát kilőtték alóla — gyalogosan védekezett hét rátámadó francia lovas ellen, míg csak bajtársai ki nem szabadították szorult helyzetéből. A karakói harcban — ugyancsak a 3. főstrázsamesteri lovasosztályban szolgáló — nemes Löké Sámuel (Szalók) közvitéz lovát is agyonlőtték. A gyalogosan menekülő Löké Sámuelt két francia lovas vette üldözőbe. Ekkor nemes Lőke János — Sámuel rokona és földije — vágtatott segítségére. Az összecsapásban Löké János kezéből a franciák kiverték a kardot. Lőke János ennek ellenére kitört a franciák közül, s rémületében meg sem állt Somlóvásárhelyig. Onnét Pápára menekült, s ott bujkált addig, míg a franciák el nem vonultak június végén. Akkor hazatért Szalók faluba. Az ugyancsak a főstrázsamesteri lovasosztályba tartozó nemes Bodor Imre (Takácsi) közvitéz — miközben francia lovasok üldözték — egy árok átugratásakor megsérült, ö is — nagy ijedelmében, sérült lovát kantárszáron vezetve — Pápáig menekült. Míg a franciák el nem vonultak, Tevelen és Takácsiban bujkált. Nemes Orbán Ferenc (Tapolcafő) közvitéz és Kántor József (Pápa) közvitéz az utcai harcok zűrzavarában megrémülve, kitörtek a harcból, s elmenekültek a csatából. Pápa-Felsőmajorban bujkáltak, míg csak a franciák el nem vonultak. A 3. főstrázsamesteri lovasosztályhoz tartozó nemes Tóth Mihály (Pápa) káplár így emlékezett a karakói harcra: ,,Én a karakói ütközetben, hogy az attakérozásra (rohamra, Sz.) a trombitát meg371