A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

A védelem második vonalában — Apácatorna faluban — összpontosult a pesti lovasezred 2. ez­redesfőhadnagyi- és 3. föstrázsamesteri lovasosz­tálya, a Veszprém megyei lovasezred három lo­vasosztálya, a 2. sz. József-huszárezred két osz­tálya, a 2. sz. Hohenlohe-dragonyosezred ré­szei és egy tüzéregység. Az éjszaka folyamán a 8. sz. gradiskai határőr­ezred katonái — Tarra őrnagy parancsnoksága alatt — védelmi állásokat építettek ki Karakó fa­lunál, a Marcal gázlóinak védelmére. Lebontották a malom melletti hidat, s annak gerendáiból tor­laszt építettek a keleti parton. A torlasz mögötti tüzelőállásokból jól lehetett fedezni puskatüzzel a — Marcal nyugati partján — a Karakó faluban álló magyar lovas utóvédeket, ha azok az ellen­ség elől — a Marcal lebontott hídja melletti gáz­lón — a keleti partra akarnának visszavonulni. Míg a Marcal mentén, az első vonalban esemény­telenül telt el a június 9-ről 10-re forduló éjsza­ka, nagyobb szerencsétlenség történt a második vonalban, Apácatorna falunál. Ugyanis Nagy Ig­nác őrnagy és néhány társa egy közeli korcsmá­ba mentek el kártyázni. Mikor éjfél körül — a szakadó esőben — visszatértek a táborba, a so­rompókhoz kötött lovak között riadalom tört ki valami miatt. A megvadult lovak nagy része el­szabadult és szétfutott az éjszaka sötétjében. Sok ló a lábát és a nyakát törte; sok ló elszórta szer­számait, a ráaggatott pisztolyokat. Hunkár Antal visszaemlékezései szerint a közeli mocsárba ve­szett a vasas németek kapitányának lova is, a nyeregtáskában 1500 forinttal. A zűrzavarban az egyik ágyú elé fogott lovak is megvadultak, s az ágyú kerekei halálra gázoltak egy földön alvó tü­zért. Mint Gosztonyi János ezredes — a pesti lo­vasezred parancsnoka — feljegyezte: az éjszakai zűrzavar felért egy csatavesztéssel! Június 9-én Tétnél kialakított csapatösszevonás Mecséry altábornagy parancsnoksága alatt öt gyalogoszászlóaljból és tíz lovasosztályból (húsz lovasszázad) állt. A csoportosítás 7900 emberből és 2900 lóból állott, melyet egy lovasüteggel erő­sítettek meg. A csoportosítás hadműveleti felada­ta az volt, hogy biztosítsa a IX. hadtest és az Andrássy-dandár visszavonulását Pápáról Győr felé. Pápától északnyugatra és nyugatra — a Rába vonalán — június 9-én már csak kisebb lovas­egységek maradtak. Mersevatnál a Zala megyei lovasezred két százada és a 8. sz. Kienmayer-hu­szárezred három százada; Marcaltőnél pedig a nógrádi lovasezred részei és a 7. sz. Lichtenstein­huszárezred tartalék százada biztosította a Mar­cal, illetve a Rába átkelőhelyeit. Mivel a francia csapatok különösen a marcaltöi átkelőt fenyeget­ték, a június 9-ről 10-re forduló éjszaka Marcal­tőre vezényelték még a Pest megyei 2. sz. gyalo­goszászlóalj 1. századát (pk.: Winkler Antal szá­zados). Ezzel egyidejűleg — ettől északra — Les­várra vezényelték a Veszprém megyei 9. sz. ne­mesi gyalogoszászlóalj mind a hat századát. Az intézkedéseket az indokolta, hogy Szil és Szany körzetében összpontosult június 9-én a francia Montbrun-könnyűlovas-hadosztály két lovasdan­dára, valamint a Colbert-dragonyosdandár, erős felderítést végezve a marcaltői átkelőpontoknál. Június 10-én egész nap viszonylagos nyugalom honolt az egész arcvonalban. Csak az esti órák­ban indultak meg a francia csapatok. A Mont­brun-könnyűlovas-hadosztály megkezdte Marcal­tőnél az átkelés előkészületeit. Ezzel egyidejűleg, a francia VI. hadtest előrevetett egységei — ki­lenc lovasszázad (kb. 1850 lovassal) és egy gyalo­goszászlóalj (400 emberrel) Mersénél — ma Mer­sevatnál — erőszakos átkelést hajtott végre a Marcalon. Az itt biztosító két Zala megyei lovas­századot, valamint a 8. sz. Kienmayer-huszárez­red három századát — szórványos harcok köze­pette — a váti erődbe és Szalók (ma: Nemessza­lók) faluba szorították vissza. Mivel félő volt, hogy a franciák Pápáig törnek előre, s ezzel el­vágják a IX. hadtest visszavonulási útvonalait, a Somogy megyei nemesi lovasezredet riadóztatták Pápán, s a város nyugati szélére állították fel csa­tarendben. Az áttörés veszélye miatt — június 10-én éjszaka — a IX. hadtest felszedte táborát Tüskevárott, s Kupon át Pápa felé vonultak visz­sza. Elsőnek a Frimont-hadosztály Bésán-dandára érte el Pápát, s csapatai — a 2. sz. Hohenlohe­dragonyosezred öt százada, az 5. sz. Savoya-dra­gonyosezred egy- és a 2. sz. Hohenzollern-köny­nyűlovas-ezred fél százada — Pápától nyugatra fejlődött harcrendbe. Június 10-én a legerősebb francia támadásra Karakó falunál került sor. Reggel 8 órakor a francia 1. (Grouchy)-dragonyoshadosztály előre­vetett osztaga (a 4. Colbert-könnyűlovas-dandár­tól átadott) 9. huszárezred megtámadta a János­háza és Karakó közti mezőkön biztosító pesti lo­vasezred 1. ezredeskapitányi lovasosztályát, vala­mint a 2. sz. József-huszárezred lovasosztályát (összesen négy lovasszázad). A Jánosháza felől kibontakozó francia lovassági támadás hírére, Gosztonyi János ezredeskapitány segítséget kért János főhercegtől. Kérte, hogy váltsák le a sárvá­ri harc óta szakadatlanul harcban álló pesti lovas­ezredet, s küldjenek pihent csapatokat és tüzérsé­get a karakói átkelőhelyhez. A délelőtti lovassági csatározás után, a déli órákban a francia 1. (Grouchy)-dragonyoshadosz­tály három dragonyosezrede és egy huszárezrede, valamint a 4. (Pacthod)-gyalogoshadosztálytól át­adott Abbé-dandár (1., 52., 106. sorgyalogezre­dek) megkezdték a támadást — Tűrje és Jánoshá­za szélességben — a Marcalt biztosító Andrássy­lovasdandár ellen. Néhány órai harc után a (déli) bal szárnyon harcoló 10. sz. első báni határőrez­red két zászlóalja megkezdte a visszavonulást Gógánfáról Hossztót és Zalaszegvár felé. Közben a francia 9. huszárezred a Pest megyei lovasosztályt és a József-huszárok osztályát Ka­rakó faluba szorította vissza. A francia huszárok benyomultak a faluba, s a falu közepén mintegy félórás lovassági harc alakult ki. Végül is a ma­gyar lovasság kiürítette Karakót, s a Marcal ke­leti partjára vonult vissza. A francia huszárok olyan erővel üldözték a hátráló magyar lovassá­got, hogy helyenként azokkal együtt keltek át a gázlókon a Marcal keleti partjára. A Marcal part­ján álló — kocsma, malom és téglaégető — épü­leteiben elsáncolt 8. sz. gradiskai határőrezred horvát katonái — Tarra őrnagy parancsnoksága alatt — olyan heves puskatüzzel lőtték a francia 370

Next

/
Oldalképek
Tartalom