A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása

mint a veszprémi egyház alapítójára, hivatkozás, aki gazdagon felszerelt székesegyházat létesít: ,,Pre cunctis tarnen episcopatus Besprimiensis, quam ipsa a fundamento ceptam omnibus sufficientiis ad servicium in auro vel argento vestimentisque multiplicibus adornavit." Ugyanott István király pedig annak kifej lesztöjeként szerepel: ,,Ipse verő rex episcopia nuper incepta . . . prediis et curiis, famulis et reditibus regaliter disposuit, crucibus et vasis, aliisque supellectionibus ad minisztérium dei pertinentibus secundum quod unicuique opus fuit, sufficienter decoravit . . ."

21 A Kisebb legendának veszprémi vonatkozású része: Koppány, aki valószínű addigra már bizonyos fejedelmi hatalmi jogkört teremtett a hozzá csatlakozók között, s az ország déli részéből indult Veszprém ellen. István király megelőzve a felkelőket, gyorsan Veszprém közelébe ért, és a vár ostromával elfoglalt sereget teljesen szétszórta. A legenda már ekkor — 998! — olyan Veszprémről emlékezik, amit a felkelők vívnak, ahol ,,a fejedelmi udvar mulató helye" állt: ,,11lis forte diebus urbem, que vulgo Besprem vocatur obsederant, hoc ad convicia eius commorantes, scilicet, ut ubi regalis accessus et conversatio habebatur, ibi consederant, quo facilior ingressus ad alia presidia occupanda inveniretur."

22 Az 1110 táján keletkezett Szent Imre herceg legendája — Legenda Sancti Emerici ducis — István király reménysége, az ifjú trónörökösről ír, aki istenes életével teljesen elfordul a földi dolgoktól.

23 E legenda nagy jelentőségű helytörténeti értékként őrizte meg mint írott forrás: Imre hercegnek veszprémi tartózkodását és a város jelenleg ismert legrégibb épületét (vitathatatlanul, mert a mai archeológia is igazolta),

24 Imre herceg fogadalma idején már nagyon régi és „megavult" — vetustissimam et antiquissimam —, alapjaiban mint X. századi körkápolnát, az 1957ben általunk megtalált Szent György-kápolna alatt. Ide lépett be — tehát biztos! — a veszprémi várban — 1020—1030 körül, úgy 950 évvel ezelőtt — Imre herceg, éjjel titkon, csak egy megbízható szolgája kíséretében, a már akkor ott állt, valamilyen királynéi palota valamelyik terméből csendben ... de a kápolnában fényár veszi körül az imádkozó herceget — a legenda szerint —, és égi szózat köszönti, elfogadva a felajánlott testi és szellemi — ,,. . . mentis et corporis ..." — tisztaságot. Hartvik püspöknek 1111 táján keletkezett legendájában — miként a kisebb legendában — szerepel Veszprém megtámadása a lázadó pogányok által: ,,. . . urbem que vulgo hesprem nuncupatur, obsederant . . . ; hasonlóan Gizella egyházalapítása is.

26 A XIII. századtól követhető krónikáinkból (,,gesta") még gazdagabb veszprémi helytörténeti forásanyag tárható fel. Időrendben a magyar honfoglalás történetét értékes település-földrajzi adatokkal részletesen elsőként tárgyaló, ún. Anonymus-krónika kezdhetné a sort, de a vele foglalkozó nagyon részletes kritikai irodalom egyik utolsó összefoglalásaként is

27 — egybevetve az előzőkkel — csak valahol a XII—

XIII. század fordulóján helyezhető el. A magyar irodalomtörténet-írás klasszikus nesztora nagyon precíz szeretne lenni, mert szerinte ,,a XIII. század második évtizedében" működött írója.

28 Előkelő helyet szánt Veszprémnek az Anonymus-krónika 48. fejezete,

29 melyben De ciuitate Bezprem címmel a honfoglalás egyik igen jelentős tényét írta meg. A Veszprém alá érkező Vsubu et Eusee a római katonáktól — contra Romanos milites —, egyheti ostrom után — pugnare arciter ceperunt —, amikor a következő héten a védekezők egy részét megölték — ,,plures milites Romenorum in ore gladii consumpserunt et quosdam ictibus sagittarum interfecerunt ..." szerezték meg Veszprémet; a többiek, a magyarok hősies harcát látva, elhagyták a várat és futásnak eredtek — Reliqui verő Romanorum videntes audaciam Hungarorum dimisso castro Bezprem fuga lapsi sunt —. Ez a másfél hétig tartó várostrom — bármiféle őrség védekezett is akkor ott —, a krónikában leírt események alapján, a honfoglalás kori Veszprémnek mint földrajzi-történelmi helynek meglétét igazolja, de egyben azt is, hogy akkor — Anonymus szavaival — civitas Bezprem, és annak már akkor megerősített, védhető vára is van — castrum Bezprem. így kap magyar történelmi jelentőséget már a honfoglalás első eseményeiben, a jóval a honfoglalás idején megelőzően a szláv, de egész a római korig visszavezethetően

19 létezett hely, Veszprém, mint emberi erővel védett természetes és épített erősség. Ha a magyar történeti irodalomnak e tárgyra vonatkozó, Veszprémmel kapcsolatos teljes anyagát majd egyszer valaki összegyűjtve, a közérdeklődés elé tárja, úgy érezzük: a középkori Veszprém és annak vára nemcsak országos, de helytörténeti-históriai szempontból is — az anonymusi gyökerekből kiindulva — a mainál sokkal biztosabb állású történelmi ténnyé nőheti ki magát. Már sokkal érdeklődőbb történelmi tájékozódással lapozzuk fel Kézai Simon mester, IV. László király udvari papja, ,,hü clericusá"-nak Gesta Ungarorum című krónikáját a magyarok viselt dolgairól,

31 vegyesen hun eseményekkel. ö az első magyar történetíró, akinek nemcsak munkáját ismerjük, hanem személyét is. Krónikáját 1284 táján írta.

32 Az Anonymusszal foglalkozó irodalomhoz hasonlóan Kézai munkája egyes tételei is alapos történelmi kritikát váltottak ki, de a legújabb megállapítások egyike szerint a ránk maradt szöveg, mely valószínűleg egy 1272 körül készült eredetinek leirata, a leghasználhatóbb a XIII. századra.

33 A hunokat a magyarral azonos nemzetnek tekintő Kézai a magyar honfoglalást is úgy értelmezi, hogy az a magyarok második bejövetele.

34 Munkájának első könyvében, a hun történet végén találjuk a honfoglalás kori Veszprémet érintő részt, amikor Kézai is másokra hivatkozva — tradunt quidem — ír arról, hogy a honfoglaláskor, a magyarok második bejövetele ide297