A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Erdélyi Balázs–Sági Károly: A magyarországi régészeti légi fényképezés története és a Szent György-hegyi kolostorrom

tást, támogatást kapott. Bár Neogrády régészeti tevékenysége csak azokra a területekre terjedt ki, ahol térképészeti munkáját végezte, ennek ellenére rövid idő alatt igen jelentős anyagot gyűjtött össze. Szalay Ákossal azt tervezte, hogy archívumot hoznak létre a Nemzeti Múzeumban ezekből a felvételekből, de ezt a tervet Szalay korai, tragikus halála megakadályozta. így Neogrády csak egy előadáson mutatta be képeit 1931. március 7-én a Régészeti Társulatban, ahol tapasztalatait is összegezte. A bemutatott anyag nagy tetszést és meglepetést váltott ki a jelenlevő szakemberekből. Márton Lajos, a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának vezetője bejelentette, hogy a látottak alapján kívánatosnak tartja a rendszeres régészeti légi kutatások bevezetését. Lépéseket is tett ez irányba a hivatalos szervek felé, de ígéreteknél többet nem kapott. Márton 1934-ben váratlanul meghalt. Neogrády -- Szalay után -- elvesztette az utolsó szakembert is, akivel kapcsolatot tudott volna tartani, így sajnos minden összeköttetése megszakadt a régészekkel. A jelentős értékű anyag rendelkezésre állt, csak egy régészre lett volna szükség, aki feldolgozza és rendszerezi az addig elkészült felvételeket. A felvételeket régészeti szempontból senki sem értékelte, s azóta sem foglalkozott velük senki — panaszolja Neogrády, később megjelent tanulmányában.' Végül, hogy teljes legyen a jól induló kezdeményezés kudarca, Neogrády felvételeinek nagy része elpusztult a második világháború során. Eredményeit mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy felvételeinek minősége és képi tartalma egyenrangú legjobb külföldi kortársainak munkáival. Az is figyelemre méltó, hogy már abban az időben is szorgalmasan készíti és gyűjti felvételeit, amikor O. G. S. Crawford, a légi régészet első és máig legnagyobb teoretikusa, 1924ben egy előadáson első ízben ismerteti az új tudományos módszer lényegét. Neogrády előadása (1931) és tanulmányának megjelenése (1950) között, ha nem is a szükséges ütemben, és nem szervezetten, de egyre többen használták fel Magyarországon a légi felvételeket régészeti kutatásaik során. A KÉT HÁBORÚ KÖZTI IDŐSZAK Az első régész Szalay Ákos volt, aki a dunabogdányi római castrum ásatásánál légi felvételeket használt föl. A felvételek (egy ferde és egy függőleges tengelyű) — melyeket minden bizonynyal Neogrády készített — a halála után kinyomtatott ásatási beszámolóban jelentek meg.

4 Banner János a hódmezővásárhelyi határban levő, 3,6 km hosszú, ún. Nagytatársánc feltárása során, 1939-ben, légi fényképek segítségével végeztette el a földvár felmérését és a légi fényképek nyújtotta információkat felhasználta tudományos következtetéseiben is. A felvételeket kifejezetten az ásatás céljára készítette a szegedi repülőezred 1939. június 27-én.

5 Ugyanebben az évben Radnai Lóránd építészmérnök a Magyar Mérnök és Építész Egyletben tartott előadást Légi fényképezés a régészeti kutatás szolgálatában címmel. Ennek az előadásnak rövidített anyaga nyomtatásban is megjelent.

6 Radnai — a kivonat tanúbizonysága szerint — elsősorban Crawford németországi előadására támaszkodott.

7 1940-ben két esetben is alkalmaztak légi felvételeket régészeti lelőhelyek felderítésére. Radnai a Dunapenteléről és környékéről készített felvételeken felismert régészeti jelenségekkel foglalkozott.

8 Radnóti Aladár a dáciai limes erdélyi szakaszának vizsgálatánál használta föl a légi fényképeket.

9 A második világháború végéig tartó időszak legjelentősebb légi régészeti munkájának tarthatjuk Radnóti kutatásait, melynek folyamán egy sor alapvető, vitás kérdésre keresett és kapott egyértelmű választ. Egy korábbi elmélettel szemben, amely szerint nem volt a Meszesen összefüggő limes, Radnóti azt állította, hogy a határvédelem ezen a szakaszon is ki lett építve. Elméletének alátámasztására átvizsgálta a Magyar Légierő által a területről készített több száz felvételt. Az interpretáció során nemcsak a táborok és őrtornyok helyét tudta azonosítani, hanem egyes szakaszokon a sáncokat is. Eredményeit a helyszínen ellenőrizte, és a terepvizsgálat igazolta a megelőző interpretálás helyességét. A háborús, majd az azt követő évek nem kedveztek az új kutatási módszer — a légi régészet felhasználásának. Magyarországon a középeurópai helyzethez hasonlóan megtorpant a fejlődés, és hosszú időre még a kérdésfelvetés lehetőségét is száműzte az ötvenes évek túlzottan éber adminisztrációja. A helyzetet súlyosbította, 2. ábra. Fenékpuszta (Zala m.). A korábbi római tábor (I—

II. sz.?) délre az erődített várostól. A tábor valószínűleg a folyami átkelőhelyet védte. (VIZDOK Foto, Sziklai Gábor felvétele, SZIG 9820322/14) Abb. 2. Fenékpuszta (Komitat Zala). Früheres römisches Lager (I—

II. Jahrhundert nach der Zeitrechnung?) südlich der Festungsstadt. Das Lager diente vermutlich zum Schutz des Flußübergangs (VIZDOKFoto, Aufnahme von Gábor Sziklai, SZIG 9820322/14). 274