A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Erdélyi Balázs–Sági Károly: A magyarországi régészeti légi fényképezés története és a Szent György-hegyi kolostorrom

hogy Neogrády gyűjteménye elpusztult, új felvé­teleket nem készítettek, és a rendelkezésre álló régi fényképekhez sem tudtak a régészek hozzá­férni. Csupán az a néhány felvétel maradt meg, amelyet Neogrády tanulmányában közzétett, illetve azok, amelyek gyűjteményéből még a há­ború előtt bekerültek a múzeumok adattárába. Ezen felvételek egyikét használta föl Párducz Mihály a Bükkszentlászló—Óhuta Nagysánc ős­kori földvárának ásatásánál." Ugyancsak Neogrády hagyatékából származhatott az a fel­vétel is, amelyet a székesfehérvári múzeum ré­gészei használtak a váli bronzkori földvár kuta­tásánál. 12 Mindkét felvételt publikálták, azon­ban szakszerűen egyiket sem interpretálták. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI ÚJRAKEZDÉS A légi fényképek régészeti felhasználására csak a konszolidáció után, a 60-as években kerül­hetett sor. A Nemzeti Múzeum ebben az időben kezdődő nagy munkáinál, az alföldi hosszanti földsáncok és a Tisza— II. vízlépcső által elön­tött terület előzetes, leletmentő kutatása során alkalmazták újra a légi fényképeket. A munkát Patay Pál és Soproni Sándor régészek irányítot­ták. A sáncrendszer kutatását viszonylag rövid idő alatt csak a légi felvételek felhasználásával lehe­tett eredményesen elvégezni. A sáncrendszer magyarországi 546 km hosszú szakaszából kb. 120 km-t a légi felvételek segítségével fedeztek fel és lokalizáltak. A kutatómunka során 3—4000 m repülési magasságban készített térképészeti célú légi felvételekkel dolgoztak. 13 A kiskörei vízlépcső építésénél elkészítették a földmunkákkal és elárasztással veszélyeztetett terület, egy, a folyó mentén húzódó 70 km hosszú és 10 km széles sáv légi fényképeit. A felvételek használhatóságát egy zavaró körülmény befolyá­solta. A kérdéses terület ugyanis a Tisza árterü­letén belül feküdt, és ahogy a vizsgálat során kiderült, a folyó a védőgátak építése után az egykori terepszintet némely helyen több mint egy méter vastag iszapréteggel fedte be. Ez a lerakódás egyrészt takarja a régészeti objektu­mokat, másrészt egy olyan homogén réteget ké­pez, amelyiken sem növényzeti jelenség, sem talajjelenség nem figyelhető meg. Felhasználták a légi fényképeket a mai magyar régészet egyik súlypontját képező, XI. századi államigazgatási központok — ispánsági várak — kutatásánál is. Komoly előrelépést jelentett a régészeti légi­fénykép-interpretáció terén a Vas Megyei Mú­zeumok Igazgatóságának kezdeményezése. A me­gyéről készült felvételeket számba vették, re­gisztrálták és rendszeresen kiértékelték. Ez volt az első és egyelőre az utolsó kísérlet egy adott terület teljes átvizsgálására. Nagyjából 130 km 2­es terület — nem régészeti céllal készített — légi fényképeit dolgozták föl. A felvételekből interpretált jelenségekből 15-öt a megyei mú­zeum régészei a helyszínen megvizsgáltak. 14 A 15-ből 12 bizonyult régészeti lelőhelynek, és közülük 9-et az interpretációt megelőzően nem ismertek, nem szerepelt a megyei nyilvántartás­ban. Sajnos ez a kezdeményezés, amelyik mind költségkihatásaiban, mind könnyű megvalósít­hatóságában a legelső lépést jelenthetné a régé­szeti munkában, egyelőre nem talált követőre. Pedig az eredmények egyértelművé tették azt a felismerést, hogy egy átfogó régészeti topográfiai munka (amilyen Magyarországon már folyamat­ban van) a jövőben már nem nélkülözheti a rend­szeres — a feldolgozandó terület minden rész­letére kiterjedő — légifénykép-vizsgálatot. 1975-ben a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat készített rögzített ballonról felvételeket a visegrádi Sibrik-domb egykori római castrumá­nak feltárásáról. Az erődöt a magyarok a X. szá­zadban a vármegyei közigazgatási központ cél­jára átépítették és újra használatba vették. 1977­ben ugyanerről a területről Szőke Mátyás, a visegrádi Mátyás király Múzeum igazgatója ké­szített légi felvételeket helikopterről. Újabban Visy Zsolt használja föl a térképé­szeti céllal készített légi fényképeket a pannó­niai limes kutatásánál. A vízügyi fotó- és filmszolgálat keretén belül 1976 óta folytatunk régészeti célú légi fényképe­zést és interpretációt (1983 végéig VIZDOK, 1984. január 1. óta VGI Fotó- és Filmszolgálat). 16 Még 1976-ban elkészültek a fenékpusztai egykori ró­mai erődváros légi fényképei. A felvételeket a vízügyi gyakorlat céljára kidolgozott multi­spektrális eljárással készítettük, 500—1000 és 1500 méter magasságból. 17 A későbbi munkák során a repülési magasságot csökkentettük 250— 300 méterre, így a kisebb részletek is élesen ki­rajzolódtak a felvételeken. A magasabban ké­szült felvételeket a nagyobb objektumok és terü­leti összefüggések vizsgálatánál hasznosítjuk. A kezdetektől fogva elektromosan szinkronizált, automatikus üzemű Hasselblad-kamerákkal dol­gozunk (Hasselblad 500 EL/M típus). A kamerák közel függőleges tengelyű felvételeket készíte­nek a repülőgép törzsébe építve (a repülőgép a svájci gyártmányú Pilatus Plotter Turbo). De ké­szítünk ferde tengelyű és panoramikus felvétele­ket is, kézben tartott kamerával. A MTA Régészeti Intézete 1977-ben további repülésekkel bízta meg a szolgálatot. így került sor a pilisszentkereszti középkori cisztercita ko­lostor, a dömösi Árpád-kori birtokközpont és a szakmári őskori település légi felvételeinek el­készítésére. A szakmári repülés során 18 készül­tek Magyarországon első ízben régészeti célú fekete-fehér infrafelvételek. 1978-ban a Vas Me­gyei Múzeumok Igazgatóságának megbízásából a szombathelyi Iseum mellett folyó ásatásokról és a velemi Szent Vid-hegyről készültek felvé­telek. A szombathelyi felvételekből transzfor­máltuk az első régészeti fotótérképet. 19 Természetesen az eddigi eredmények még nem kielégítőek. De ezt nem is várhatjuk, mivel egy­öntetű a szakirodalomban az a vélemény, hogy számottevő eredményre csak 100—150 repülő­óra és több ezer négyzetkilométert lefedő fotó­anyag elkészülte után lehet számítani. 20 Ezzel szemben Magyarországon 10—15 repülőórával és 275

Next

/
Oldalképek
Tartalom