A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Erdélyi Balázs–Sági Károly: A magyarországi régészeti légi fényképezés története és a Szent György-hegyi kolostorrom

ERDÉLYI BALÁZS—SÁGI KAROLY A MAGYARORSZÁGI RÉGÉSZETI LÉGI FÉNYKÉPEZÉS TÖRTÉNETE ÉS A SZENT GYÖRGY-HEGYI KOLOSTORROM Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a légi fénykép — feltéve, hogy helyesen interpretáljuk — fontos segédeszköz lehet, sőt bizonyos mértékben új perspektívát nyit a régészeti kutatás számára. Hiszen a légi fénykép — akár vertikálisan, akár ferde szög alatt veszik föl — nemcsak a régészeti objektumok felkutatásához és identifikálásához nyújt segítséget, hanem sokkal inkább annak a környezetnek a megismeréséhez, amelyben az azonosított objektum található. Magyarországon, más európai országokhoz hasonlóan, igen korán — a húszas években — fölismerték a légi fényképezés alkalmazásának fontosságát, a módszer lényegét és lehetőségeit. Ez a felismerés egy lelkes térképésztiszt, Neogrády Sándor nevéhez fűződik, akit előkelő hely illet meg a légi régészet nemzetközi úttörői között. NEOGRÁDY SÁNDOR Neogrády Sándor 1894. augusztus 11-én született Újpesten. Apja festőművész volt, a Képzőművészeti Főiskola tanára. Középiskolái elvégzése után két évet a Siemens Műveknél dolgozott, majd 1914 szeptemberében bevonult az 1. sz. gyalogezredhez. Az első világháború kitörését követően hamarosan az olasz frontra került, ahol az egyre gyakoribbá váló ellenséges légitámadások során kiderült, hogy az osztrák—magyar oldalon kevés a pilóta. Neog1. ábra. Neogrády Sándor repülő ezredes (Sándorfi György magángyűjteményéből) Abb. í. Fliegeroberst Sándor Neogrády (aus der Privatsammlung von György Sándorfi) rády csapattestéhez felszólítás érkezett, hogy küldjenek önkénteseket a légierőhöz. A fiatal gyalogostiszt jelentkezett a felhívásra. Mint későbbi feljegyzéseiben leírta, ennek a vállalkozásnak az oka egy mélyen élő gyermekkori élmény volt. Tizenöt éves korában, 1909-ben látta Blériot-t repülni, mikor bemutató repülést végzett Budapesten. Ettől kezdve foglalkoztatta a repülés gondolata. A wiener-neustadti repülőiskolába került, ahonnan 1916-ban mint megfigyelő és műszaki tiszt ment vissza az olasz frontra. Pilóta nem lehetett, mivel az orvosi vizsgálat szívgyengeséget mutatott ki nála. A háború végéig légi felderítő, sokat repül, fényképez és nagy gyakorlatra tesz szert. A világháború végén ő a magyar légierő legnagyobb tapasztalatú felderítője. Az összeomláskor kerül vissza Budapestre. A monarchia szétesése következtében szükségessé váló térképészeti légi fotogrammetriai munkák egyik irányítója. Az 1918 végén meginduló munkát a trianoni békeszerződés egy időre megakasztotta. Az 1918-tól 1924-ig terjedő időszakot — beleértve az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság időszakát is — nevezhetjük Magyarországon a légi térképezés hőskorának. Az eredmények az elégtelen felszerelés ellenére jónak, sőt elsőrangúnak minősíthetők. „Ennek a hősi korszaknak minden kis mozzanata Neogrády Sándor repülő százados (később ezredes) nevével forrott össze" — írja Bendefy László.

1 Neogrády a térképészeti munkához egy 260 lóerős UCI típusú, nyitott felderítőgépet kapott, egy 30 cm gyújtótávolságú, ún. Goldmann-kamerával, melyhez 6 lemezes kazetták tartoztak. A lemezméret 13x18 cm, az átlagos repülési magasság 3000 méter volt. A technikai felszereltség kérdését csak később, 1930-ban oldották meg. Ekkor egy Fokker FXI típusú személyszállító repülőgépet vásároltak, melynek belső berendezését Neogrády tervei szerint alakították ki. A kiértékelési munkák során a megszokott alakzatoktól eltérő — régészeti — jelenségeket figyelt meg. Azonnal felismerte e szokatlan nyomok jelentőségét és ettől kezdve rendszeresen készítette a régészeti célú felvételeket mind függőleges, mind ferde tengelyű kameraállással. 1930-ban megismerkedett Szalay Ákossal, a Nemzeti Múzeum nemzetközileg is ismert mérnök-régészével,

2 aki évekig dolgozott a pergamoni ásatásokon is, és tőle sok hasznos útmuta273