A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Kubinyi András: A parasztság hétköznapi élete a középkori Magyarországon
114. MÉRI István: Árpád-kori népi építkezéseink feltárt emlékei Orosháza határában. (Bp., 1964) 7. Előkerültek átlyukasztott csontok is, amelyek korcsolyák voltak, MÉRI i. m. (1954) 147; KOVALOVSZKI (1980) 47, 22. tábla 10. 115. Dl. 104. 125; SZABÓ i. m. (1969) 230—232. 116. GERÉZDI Rábán: A magyar világi líra kezdetei. (Bp., 1962) 216, 221, 234. 117. Egy középnemesi számadáskönyvben a következőt olvassuk. (1502): Feria secunda proxima ante festum beati Laurentii martyris sex dominabus milium metentibus . . . Tribus videlicet dominabus ad integram diem cuilibet ipsarum tribui d. V. reliquis verő tribus ad mediam diem cuilibet ipsarum dedi d. III. (Dl. 104.125) Női napszámokról SZABÓ i. m. (1975) 93, 27. jegyz. 118. Lásd pl. 1509: Dl. 21.967, 71.109., lásd még PACH i. m. (1963) 72, 144. 119. 1502: Die Dominico proximo in profesto beati Jacobi apostoli in Alba Regali pro clamatione messorum famulo civitatis tribueram d. VI. (Dl. 104. 125.) 120. KUBINYI i. m. (1977) 167—175. 121. Erről számos adatot közölt SZABÓ i. m. (1975) 67—69. 122. Dl. 65.934 (1465), 59.912 (1502) stb. A vadászatról: ZOLNAY László: Kincses Magyarország. Középkori művelődésünk történetéből. (Bp., 1977) 89—95; SZABÓ i. m. (1975) 37. 123. Corpus Juris Hungarici 682: Ex quo plurimi colonorum, et incolarum quorumcumque dominorum praelatorum, et baronum caeterorumque regnicolarum, derelictis, et postpositis ferme vinearum, et agrorum culturis, soli venationi et aucupio insistunt. 124. KOVALOVSZKI, i. m. VMMK 8. (1969) 249. Sarvalyon szarvas-, vaddisznó-, róka-, őz-, nyúl-, fácáncsontok kerültek elő: HOLL—PARADI i. m. 249— 251. Paraszti vadászatról uo. 79, 138, 136. jegyz. 125. BELÉNYESI Márta: A földművelés Magyarországon a XIV. században. Századok 90. (1956) 548— 549; Dl. 20.121. Ásatásoknál előkerültek orsókarikák, erről: SZABÓ Kálmán i. m. 114; MÉRI: Beszámoló.. . ArchÉrt 79 (1952) 61., ArchÉrt. (1954) 148. IDEM i. m. (1964) 47 stb. 126. BÁCSKAI Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. (Bp., 1965) 35—36, 43. 127. SZABÓ György i. m. (1954) 123—149. Állatgyógyászati eszközt találtak: MÉRI i. m. (1964) 45. 128. RADVANYI—ZAVODSZKY i. m. 392—393. A kárösszeg a cipésznél 7 forint 89 dénár volt. Ebből hat forint esett a coreum dispositumra. A szűcs 95 forint és 73 dénár kárt szenvedett. Ebből 26 forint volt a kész prémek értéke. A kovácsnál az attinentia artis fabrilis ezzel szemben csak 3 forintot ért. 129. 1514-ben a Somogy megyei Dencs falu 12 parasztját, akik qui videlicet magistri ollipares fuissent támadták meg, és plusquam quinque milia ollarum predictorum iobagionum ... in dictis domibus ipsorum összetörtek. Uo. I. k. 533—534. 130. Falusi zenészekre vonatkozó számos adat, KUBINYI, A.: Musikleben am Budaer Könogshof. Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae 15 (1973) 95—100. Hangszerek ásatásokon is előkerültek, többek közt sípok. ÉRI—BÁLINT i. m. 39. 131. Pl. a Batthyány számadások: Dl. No. 104.125 (1502) Egy budai polgárcsalád számadáskönyvéről: KUBINYI András: A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán Agrártört. Szemle 6. (1964) 388— 390. 132. Az adatok összegyűjtve megtalálhatók SZABÓ Lm. (1969) 226—228, és i. m. (1975) 47—49. Szabó rámutatott arra is, hogy a magyar parasztok kenyérfogyasztása viszonylag alacsony volt. 133. Lásd 124. jegyz. Csepelyen marha-, ló-, disznó-, kecske-, juh- és kutyacsontok kerültek elő. KOVALOVSZKI í. m. VMMK 8. (1969) 249. Sarvalyon száz állatból származó, összesen 1030 darab került elő. 44 disznó, 34 marha, 9 ló, 3 kecske vagy juh, kutya, kacsa, liba, csirke. HOLL—PARÁDI, i. m. (1979) 233. 134. Az 1514-es törvény: Monumenta rusticorum 261. 135. SZABÓ i. m. (1969) 233. Egy adat, amelyben nem temetőben folyó táncról van szó: Farsangkor álruhás, férfinak öltözött nők táncoltak. Temesvári Pelbárt ír le egy hasonló esetet a 15. század végén keletkezett Pomerium sermonum című művében, amely 1480 körül történt meg a Kapósnál (Somogy megye). A latin szöveget idézi DÖMÖTÖR Tekla: Naptári ünnepek és népi színjátszás. 2. kiad. (Bp., 1979) 82—83 (más adatok arról, hogy a temetőben és templomban táncoltak). 136. TARKANY SZŰCS i. m. 531—532. A bibitio victimarum például egy szőlő eladásánál fordul elő. Archívum Gyömrőiense 183, Nr. 391. 137. PACH i. m. (1963) 145—147, SZABÓ i. m. (1975) 76—77. 138. 1502: Archívum civitatis Eperjes 2. 326. No. 858, 1523: Dl. 89.172. 139.1511: In domo... ubi vinum soient propinare, unum . . . pecarium vitreum non defregisset (Archívum civitatis Eperjes 2, 401, No. 1045) A sarvalyi ásatáson egy üvegkehely és egy velencei üvegfedő került elő. HOLL—PARÁDI i. m. 90. 140. Az 1486 os törvény 66 cikkelye: Statútum est . . . quod omnes, et singuli, cujuscunque conditionis existant, ad nundinas, fora, et tabernas proficiscentes, arma omnia in hospitiis déponent, et inermes ad emendum, vendendum, et bibendum proficiscentur Corpus Juris Hungarici 458. Lásd még SZABÓ i. m. (1969) 234—235. 141. ÉRSZEGI, i. m. (1971) 254, No. 313 (1517) 142. Történelmi Tár (1898) 378 (1525) 143. FÜGEDI Erik: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. (Bp., 1981) 7—56. A budaszentlőrinci sírnál történt csodákról: KELÊNYI Ottó: A Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostor történetének első irodalmi forrása. Tanulmányok Budapest múltjából 4 (1936) 87—110. KNAPP Éva: Remete Szent Pál csodái, Századok 117. (1983.) 511—558. 144. 1471. Dl. 55.936. Egy paraszt csak annyit tudott mondani életkoráról, hogy Lajos király uralkodása idején született. Lásd még FÜGEDI i. m. (1981) 92. 145. Lásd GEREVICH, i. m. BudRég 13. (1943) 110—134; BÁLINT, i. m. MFMÉ (1956) 76—78; IRASNÉ— MELIS, i. m. 236—243; SELMECZI, i. m. ComArch (1981) 173. 146. Faszén és pernye mellett mészdarabok is előkerültek, gyakran ezt babonás képzetekkel magyarázzák, lásd, BÁLINT, i. m. MFMÉ (1956) 78—79. Halotti tor maradványaira: TETTAMANTI Sarolta: Temetkezési szokások a X— XI. században a Kárpát-medencében. Stud. Com. 3. (1975) 108. A kérdés legutolsó összefoglalása BENKÓ, i. m. 338. Megjegyzendő azonban, hogy tüznyomok, illetve hamu mint melléklet recens néprajzi anyagban is előfordul, pl. CSISZÁR Árpád: A hazajáró lélek. A beregi nép lélekhitéből. A nyíregyházi JMÉ 8—9. (1965—66) 170—171. Egy mezőkovácsházi női sírban mész volt (BÁLINT, i. rru.Dolg. 15. (1939] 154, 62. sír) és itt fertőtlenítésre is gondolhatunk, lásd: Günther, P. FEHRING: Der Beitrag der Archäologie zum Leben in der Stadt des späten Mittelalters. Leben in der Stadt des Spätmittelalters. (Veröffentlichungen des Instituts für Mittelalterliche Realienkunde Österreichs 2. = Sb. Ak Wien, phil— hist. Kl. 325) 2. Aufl. (Wien, 1980) 27. Ha azonban csak egy ilyen sír van egy temetőben, akkor gondolhatunk babonára is. Egy csarodai gyereksírban amulettes nyakperec került elő. Ez egy csepp alakú lazúrkö függő230
