A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

JEGYZETEK Rövidítések — Abkürzungen GOMBOS: Catalogue . . . = GOMBOS Franciscus Albi­nus: Catalogue fontium históriáé Hungaricae aeVo ducum et regum ex stirpe Árpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI. To­mus I—IV. (Budapestini, 1937—1943). FA = Folia Archaeologica MGH. SS = Monumenta Germaniae historica inde ab anno Christi quingentesimo usque ad annum mille­simum et quingentesimum. Auspiciis Societatis aperiendis fontibus rerum Germanicarum medii et aevi edidit Georgius Henricus Pertz. Scriptores (Hannoverae, 1826—1926) Fol. torn. I—XXXII. MN Y = Magyar Nyelv. NyK = Nyelvtudományi Közlemények. SZIE = Emlékkönyv Szent István király halálának ki­lencszázadik évfordulóján. I— III. Szerk.: Serédi Jusztinian (Budapest, 1938). SRH = SZENTPÊTERY, Emericus: Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae Gestarum. Vol. I— II. (Budapest, 1937— 1938). VeML = Veszprém Megyei Levéltár. VMMK = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 1. KASHDAN, A. P.: Byzanz und seine Kultur. 2. Auf­lage (Berlin, 1973) 71. 2. GUGLIA, Eugen: Die Geburts-, Sterbe- und Grab­stätten der römisch —deutschen Kaiser und Könige. (Wien, 1914) 8—11.; HEINZE, A. — GAUL; O. — HERZOG, E. — JUNG, W. — MÜHLBERG, F. — STICH, F.: Rheinlande und Westfalen. Baudenkmä­ler. 5. Auflage. Reclams Kunstführer. Deutschland III. (Stuttgart, 1975) 12—14., 19. 3. UZSOKI András: Az első magyar királyné, Gizel­la sirja. Das Grab Giselas, der ersten Königin Un­garns. VMMK 16. (1982) 125—168. Gizella királyné Henrik császár húga volt, tehát a rokonság révén az uralkodók nemcsak szoros kapcsolatban voltak, hanem életfelfogásukban is sok közös vonás fedez­hető fel. Nem véletlen, hogy szentté avatták őket, egyedül Gizellát nem kanonizálták, de őt is a bol­dogok között tartják számon. 4. GUGLIA, op. cit. 29—32., Abb. 6.; DEHIO, Georg: Handbuch der deutschen Kunstdenkmäler. Der Be­zirk Halle. (Berlin, 1976) 362—364.; LEOPOLD, Gerhard: Die Stiftskirche zu Quedlinburg. Das christliche Denkmal, Heft 37 (Berlin, 1970) 1—4., 21—24. Henrik sírlapja jelenleg a kripta martíriu­ma előtt a járószinten látható, míg Matild kőkopor­sója lent van a síraknában; hiteles másolata pedig a Schloßmuseumban tanulmányozható. 5. GUGLIA, op. cit. 34—36. 6. Ibidem, 45—47.; REITZENSTEIN, A.—BRUNNER, H.: Bayern. Baudenkmäler. Reclams Kunstführer. Deutschland I. 8. Aufl. (Stuttgart, 1974) 116—123. 7. FLORIANUS, M.: Históriáé Hungaricae. Fontes do­mestici. Vol. IV. (Budapestini, 1885) 88.: De se­pulchris octo priorum Hungáriáé regum. Reges nostri pie memorie . . . 8. SRH IL 37—40. 9. SRH I. 332., 343., 357., 360. 10. SIMON DE KEZA: Gesta Hungarorum. SRH I. 180., 182. 11. A.Pannonhalmi Főapátság Levéltárában őrzött (jel­zete: Tihan Fase. 1., nr. 1.) eredeti alapján a követ­kező munkák felhasználásával közöljük: ERDÉLYI László: A tihanyi apátság története. Első korszak. Az apátság önállósága, 1055—1701., In: A pannon­halmi Szent Benedek-rend története. Szerk.: Erdé­lyi L. 10. kötet (Budapest, 1908) 10—14., oklevél­tár 1—2.; SZAMOT A István: A tihanyi apátság 1055-iki alapítólevele mint a magyar nyelv legré­gibb hiteles és egykorú emléke. NyK. XXV. (1985) 129—167.; Ómagyar olvasókönyv, összeállította: Jakubovich Emil és Pais Dezső (Pécs, 1929). A tiha­nyi apátság alapítólevele, 18—25.; BÁRCZI Géza: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék (Budapest, 1951.); JAKUBOVICH Emil: A tihanyi alapítólevél olvasásához. MNy XIX. (1923) 78—87., XX. (1924) 9—21. és 129—130.; PAIS Dezső: Mik­lós püspök írta-e a tihanyi alapítólevelet? Századok (1944) 232—240., és MNy LI (1955) 10—17.; ifj. HORVÁTH János: Miklós püspök és a tihanyi ala­pítólevél. MNy LI (1955) 146—156.; GYÖßFFY György: A tihanyi alapítólevél földrajzinév-azono­sításaihoz. In.: Pais-Emlékkönyv (Budapest, 1956) 407—415.; BALOGH Albin: A tihanyi alapítólevél mint XI. századi művelődési kapcsolataink emléke. MNy LIII. (1957) 35—42.; PAIS Dezső: 1055—1955. MNy LI. (1955) 3—9.; KRISTÓ Gyula: A tihanyi alapítólevél a XI. századi szóbeliségünk. MNy LXVI. (1970) 208—210.; MOLNÁR Józseí—SIMON Györgyi: Magyar nyelvemlékek. 2. kiadás (Buda­pest, 1977) 15—21. Itt mondok köszönetet a Főapát­ság perjelének és főlevéltárosának, dr. Csóka Gás­párnak és dr. Szabó Flóris főkönyvtárosnak kuta­tásaim önzetlen és segítőkész támogatásáért. 12 ERDÉLYI (1908) op. cit. 11. 13. Régi magyar olvasókönyv. Szerk.: V. Kovács Sán­dor (Budapest, 1977) 64—65. 14. MÁLYUSZ Elemér: Egyházi társadalom a közép­kori Magyarországon (Budapest, 1971) 24. és 216. Mályusz világosan kimutatta a monostoralapítások hazai gyakorlatát, melyek a családi temetkezőhe­lyek létesítésével függnek össze. 15. ZÁVODSZKY Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határoza­tok forrásai (Budapest, 1904) 163—164. 16. KARÁCSON Imre: A XI. és XII. századbeli ma­gyarországi zsinatok és azoknak a külföldi zsina­tokhoz való viszonya (Győr, 1888) 70. Karácson fordítását pontosított változtatással közöltük. 17. Az oklevelet a Pannonhalmi Főapátság Levéltárá­ban őrzik, jelzete: Tihany, Fasc, 1., nr. 3. Az idézetet az eredeti oklevél és ERDÉLYI (1908) 496. össze­vetése alapján közöltük. Az Aureus locus és Ara­nyos azonosságát igazolja az a Szent László nevé­ben kiadott, 1092. vagy 1094. augusztus 25-re kel­tezhető hamis oklevél, mely összeírja a tihanyi apátság birtokait és kiváltságait (Pannonhalmi Fő­apátsági Levéltár, jelzete: Tyhan, Fasc. i. nr. 27; ER­DÉLYI (1908) op. cit, 496—500.: „Villa in aureo lo­co, quem vulgo Aranias vocant . ..." 18. KUMOROVITZ L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi" írásbeliség. Századok, 97 (1963) 10. 19 A buzgóság azonban hamar lohad, mert a sza­bolcsi zsinat (1092) már a hanyag és lelkiismeretlen alapítók ellen fordul, akik nem dotálják eléggé az általuk alapított egyházakat, vagy az elpusztultakat nem építik fel újra . . ." Lásd: HERMANN Egyed: Szerzetesség és lelkipásztorkodás a koldulórendek fellépéséig. Klny. a Theologia (1938) 3—4. számá­ból (Budapest, 1938) 9. 20. A kisalföldi aranymosásra és történetére csupán a legfontosabb irodalmat közöljük: UZSOKI András: Adatok a dunántúli aranymosás történetéhez. Deta­il to the history of gold— washing in Transdanubia. Arrabona, 1 (1959) 74—82.; Idem: Az aranymo­sás néhány módszere. On some methods of gold— washing. Arrabona, 3. (1961) 161—176.; Idem: Aranymosók és felszereléseik. Die Goldwäscher und ihre Gerätschaft. Népr. Ért., XLVIII. (1966) 203—222. Néprajzi Múzeum Füzetei, 20. sz.; NAGY Erzsébet: Csallóközi aranymosás. Népr. Ért. (1903.) 305—310.; BARANYAI József: A csallóközi arany­179

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom