A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

gondos megfigyelés, hogy a felületes szem­lélők — kevés kivételtől eltekintve — nem is­merték fel benne a hordozható keresztet. Mielőtt közölnénk az alapos felmérés adatait, előre kell bocsátani, hogy sem a szegély, sem a kereszt faragása nem egészen szabályos és nem pontosan szimmetrikus. így őrzi a kőfaragó egyé­ni technikáját, így sorolható be hitelesen a XI. századi kőfaragványok kisszámú együttesébe. A hosszúkás téglalap alakú sírlapot magas sze­gély keretezi, melynek profilált belső széle kettős lépcsővel emelkedik a belső mező síkja fölé úgy, hogy a lépcsőzet keresztmetszete nem derékszö­get, hanem negyedkört mutat (15. ábra). A bal és jobb oldali szegély legfelső szintjének szélessége 5,5—6 cm, a lépcsőzete 2,5 cm, együtt 8—8,6 cm. A sírlap felső végén a szegély szélessége együtt 11 cm, az alsó végén pedig 12 cm. A szegély alsó lépcsőzete általában 1 —1,5 cm-rel mélyebben fekszik a peremnél és ugyanannyival magasabban a sírlap belső mezőjénél. Utóbbi a sírlap legmé­lyebb része, felülete simára csiszolt és majdnem teljesen ép. Felszínének síkja kissé szabálytalan, ezért a peremszegélytől mért mélysége 2—2,5 cm között váltakozik, a jobb mező szemmel lát­hatóan mélyebb. A sírlap hossztengelyében, a szegélyperemmel egy magasságba emelkedik ki a csavart nyélen nyugvó kereszt, melynek a következő részeit tud­juk jól elkülöníteni: (14—15. ábra). 1. a nyújtott szárú keresztet, 2. alatta a pogácsa alakú, ovális nóduszt, 3. tovább alatta a nyél felső végéhez csatla­kozó köpüt (hüvelyt), 4. ezután következik a csavart nyél. 5. végül a nyél végét védő köpű (papucs). Ez a tény önmagában azt bizonyítja, hogy a sírlap készítésekor a kőfaragó nyilván azt a feladatot kapta, hogy egy ,,de facto" meglévő, s neki mintául szolgáló tárgyról, pontosabban mél­tóságjelvényről készítse el a sírlap keresztjét. A jelenleg látható kereszt ábrázolása annyira hű és részleteiben is annyira reális, hogy nem lehet okunk kételkedni abban, hogy ne egy adott tárgyról vette volna az előképet, a mintát. A sírlap így mind formájában, mind tartalmi mondanivalójában egyedül áll a hazai XI. századi sírlapok között. A kereszt A sírlap olyan görög keresztet ábrázol, mely­nek a függőleges szára hosszabb, mint a vízszin­tes, de egymást szimmetrikusan metszik (14—15. ábra). A kereszt sima lap, mely fém előzményre utalhat. Hossza 43 cm, szélessége 33 cm; a négy keresztszár az 5 cm széles találkozástól a végei szélesedik. A függőleges keresztszár talpa 9,5 cm, a vízszintesé 8 cm széles. A kőfaragó pontosan 19—19, ill. 14,5—14,5 cm méretű keresztszárakat dolgozott ki. A felső szárvég erősen sérült ugyan, de így is lehetőség van végződése eredeti helyé­nek megállapítására, hiteles mérésére. A függő­leges keresztszár felső felének tengelye alig ész­revehetően jobbra elhajlik anélkül, hogy az össz­hatást zavarná. 14. ábra. I. András király sírlapja jelenlegi állapotában Abb. 14. Die Grabplatte von König Andreas I. im ge­genwärtigen Zustand 164

Next

/
Oldalképek
Tartalom