A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

A nódusz 15. ábra. I. András király sirlapjának rekonstruált rajza és keresztmetszete (a szerző rekonstrukciója) Abb. 15. Die rekonstruierte Zeichnung und der Querschnitt der Grabplatte von König Andreas I. (Rekonstruktion des Autors) A pogácsa alakú nódusz szorosan csatlakozik a kereszt végéhez, szinte egybesimul vele. Az ívelten felfelé hajló kereszttalp miatt a nódusz kissé felfelé ível. Szélessége 8 cm, magassága 4,2 cm, tehát olyan gömb, melyet alulról-felülről összenyomtak (14—15. ábra). A nyél felső köpííje Henger alakú köpű látható a nyélen, melyhez feltehetően csappal vagy szöggel rögzítették. Magassága 3,9 cm, átmérője 6,1 cm. (14—15. ábra). A nódusszal együtt szolgált a keresztnek nyélhez való rögzítésére. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jelvény szétszedhető és könnyen összeállítható lehetett. A nyél A 113,2 cm hosszú, felül 6,1 cm, alul 5,6 cm vastag (széles) nyél hengeres rudat ábrázol kissé ellapított félhenger formában, melynek felületét ferde árkolás borítja, s ezek balról jobbra, felülről lefelé haladnak. Az árkolás száma a felületen harminchat. A nyél eredetileg fából készülhetett, és talán fémmel borították (14—15. ábra). A nyél alsó köpű je A nyél végén látható a harántirányban 5,9 cm átmérőjű és 4,6 cm magas simára csiszolt felület, mely nem lehet más, mint a nyél alsó végét védő köpü, hüvely ábrázolása (14—15. ábra). A köpű rányúlik a sírlap szegélyének belső lépcsőzetére. A nyeles kereszt teljes hossza a kereszt felső szélétől a köpü aljáig 169,1 cm. Figyelemre méltó adat és méret! — az ikonográfiái értékelésnél hivatkozni fogunk rá, mert egy átlagos magasságú ember méretével azonos. A korabeli ábrázolásokon a hordozható, nyeles kereszteket tartó uralkodók testmagassága többnyire azonos méretű a méltóságjelvény hosszával. A NYELES (HORDOZHATÓ) KERESZT IKONOGRÁFIÁI PÁRHUZAMAI A tihanyi keresztábrázolás párhuzamai mind a nyugati, mind a keleti kereszténység, tehát mind Róma, mind Bizánc területén megtalálhatók meglehetősen nagy számban. E jelvények már feltűnnek a korai időben, amikor a római császároktól átvett és a kora középkorban továbbélő labarumot, a nyeles keresztek használata váltja fel. Természetesen a kettő együtt is él, de végül a nyeles kereszt az, amely napjainkig, szinte változatlanul fennmaradt, természetesen más és más tartalommal. 165