A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

Esetleg a középső térszint egy kiemelt kőlap takarhatta."

76 Gondolatmenetét — nagyon helyesen — így folytatja: ,,Miután az altemplom közepén a megásott felület alatt 1889-ben koporsó- és csontmaradváfiyokat találtak, nyilván ezen a helyen temették el az alapító királyt s más személyeket is. így indokolt az a feltevés, hogy itt eredetileg legalábbis egy sírlap foglalt helyet a megfelelő díszítésekkel és feliratokkal. Ez a sírlap vagy síremlékszerű felépítmény elenyészett az idők folyamán, de ma helyettesítették azzal a kétségtelenül XI. századi kisebb sírkővel, amely 1889-től 1953-ig (tehát a legutolsó s kétségtelenül a leghitelesebb helyreállítás idejéig) az altemplom déli falába volt befalazva, álló helyzetben.' Kampis a sírkövet és a róla vallott felfogást így ismerteti: ,,Ez a sírkő, amely kétségtelenül az altemplom eredeti maradványa, igen egyszerű keskeny belső mezőt övez s ebben a belső mezőben egy hosszú, hornyolt szárú keresztet láthatunk. Felirata nincs, díszítmények nem ékesítik. Kézenfekvő volt az a feltevés, hogy ez a kő volt I. András királynak a sírköve. Mások valamely apát síremlékét látták benne. Mindkét feltevés mellett találhatunk érveket s ugyanúgy ellene is. Eldönteni a kérdést szilárdabb bizonyosságok híjján nem lehet."

78 Kampis következtetéseinek legtöbbjével egyetértünk. Helyesen állapította meg, hogy az ún. altemplom: kripta, s 1. András király és családtagjainak a temetkezöhelye. Világosan állást foglal, hogy a sírkő „kétségtelenül az altemplom eredeti maradványa". A sírkő hovatartozásában azonban alternatívát állít fel: az egyik feltevés kézenfekvő, tehát I. András királyé, a másik szerint valamely apát síremléke. Az utóbbi megfogalmazást fentebb így idéztük: „Mások valamely apát síremlékét látták benne", s ez az 1950-es évek néhány régészének és művészettörténészének le nem írt, jobbára csak szóban közölt véleményére utalt. Ez a minden alapot nélkülöző, par excellence ellenvélemény „óvatoskodó" kutatóinak részéről — csupán szóban — még ma is felfelbukkan, anélkül azonban, hogy akár egyetlen bizonyítékot, ikonográfiái érvet megemlítettek volna. Kampis újabb munkájában a fent ismertetett leírását — sajnos — lerontja, mikor a sírlapról ezt írja: „A vörös márványból készült sírkőfedőlapon nincs felírás. Mélyített, s hornyolt kőléccel kereteit középmezejében mindössze egy csavart nyélen ülő apát kereszt a díszítmény. Van ugyan olyan vélemény is, hogy a sírfedőlap nem I. András királynak a hamvait takarta, hanem a kolostor egyik apátjának a sírjára került; az újabb kutatások azonban nyomós érvekkel azt bizonyítják, hogy a kőlap valóban a királynak, I. Andrásnak a nyughelyét fedte."

79 Munkájában további tévedést is közöl, mikor azt írja, hogy „az altemplomot 1889-ben javították s kifestették, ezt a sírlapot akkori helyéről (ezt sajnos nem jelölték meg pontosan) fölemelték s a déli fal első és második pillérközében felállították. Ugyanekkor az altemplom egész padlózatát felbontották és megásták". „Az egyik sírhely vörös márvány lapokkal volt bélelve. Ezt tartották a király sírjának. 1953-ban ebbe helyezték a csontmaradványokat, s ezt födték le ismét a márvány fedőlappal."

80 Az idézett részleteket mintha nem ugyanaz a személy írta volna, mert a közlés azt a látszatot kelti, mintha nem ismerné kifogástalanul a helyszínt. A majdnem fehér színű, finom szemcsés sírlapot „vörös márványból készült"-nek írja, s szerinte az „egyik sírhely vörös márvány lapokkal volt bélelve", a valóságban csupán permi vörös homokkőlapokat találtak az 1889. és az 1953. évi ásatásoknál, tehát olyan nyersanyagot, melynek földtani előfordulása a Balaton-felvidék több helye, jelesen Balatonalmádi-Vörösberény és Révfülöp. Első munkájában leírtakat azzal is rontja, hogy az alternatívában az apáti kereszt megfogalmazás mintha saját véleményét is tükrözné, s felveti a sírlap apáti sírhoz tartozását, majd meg nem nevezett újabb kutatásokra hivatkozva I. András sírlapjával azonosítja.

81 Talán nem is meglepő, hogy az ország műemlékeit számba vevő Geníhon-féle vállalkozásban is ez a bizonytalanság tükröződik: „Középen í. Endre ( | 1060) állítólagos sírköve."

82 A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete régészeti topográfia sorozatában megjelent veszprémi járási kötet anyagát az 1960-as években gyűjtötték össze, a szerzők így összegezik értékelésüket: „Korhatározó mindössze az a XI. sz.-i csavartszárú körmeneti keresztet ábrázoló sírkő, melyet legutóbb Geday I. meggyőző érveléssel az itt 1060-ban eltemetett I. András király sírkövével azonosított."

8

' Gedai István történeti és éremtani összehasonlító vizsgálatok alapján megállapítja a sírlapról, hogy XI. századi sírkő, és a rajta levő keresztábrázolás királyi jelvény, továbbá hogy I. Endrét Tihanyban temették el. „Ez a három tényező az igazság igen nagy valószínűségével arra mutat, hogy a kérdéses sírkő valóban I. Endre király sírját fedte."

84 Gedai érdeme, hogy logikus következtetéssel hitelesítette a tihanyi sírkövet, s ezzel helyes irányba terelte a kutatás menetét. Entz Géza — ki az 1953. évi műemléki kutatások és helyreállítási munkálatok irányítója volt — így ír a sírral kapcsolatban: „ . . .az embertani vizsgálat megállapította az altemplom közepén eltemetett holttest csontvázának kora Árpád-kori eredetét. így feltehető, hogy az egyszerű kereszttel megjelölt sírlap alatt valóban az alapító András király nyugszik."

85 Dercsényi Dezső a román korrói írt összefoglaló munkájában írja, hogy „a XI. század közepéről ismerjük már az I. Endre által alapított tihanyi apátság altemplomát, benne a korai román sírplasztika egyszerűségében is megragadó alkotását, az alapító király síremlékét",

85 Dercsényi az első, aki írásában a tihanyi sírlapot művészeti értéke szerint említette. Az 1953. évi kutatásokat követő, fentebb ismertetett szakirodalom végül is többségében, egyértelműen I. András hiteles sírkövének vallja a tihanyi sírlapot. Az idegenforgalmi irodalomban már az újabb kutatások eredményeit tükrözi a Tihanyi Múzeum kiállításaihoz kiadott vezető: „A kolostor altemplomában temették el, mint ismeretes, az alapítót, I. András királyt (sírköve 160