A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

ma is ott látható)."

87 A vele egyidőben megjelent útikalauzban, (noha az 1953-as feltárásokat is ismertetik) felbukkan még a régi változat: ,,A mostani, fehér márványból faragott kőlap, amely évszázadokon keresztül az altemplom dísze volt, nem a király sírhelyét fedte, hanem valamelyik apátét", ugyanakkor kijelentik: „Egyetlen épségben, eredeti helyén lévő királysírunk I. Andrásé, itt, a tihanyi altemplomban."

88 Zákonyi Ferenc 1963-ban megjelent kalauzában már tovább lép és azt írja, hogy az állítólagos síremlék „alakjánál fogva (kőbe vésett, spirálisan rovátkolt hosszúnyelű kereszt) az Árpádok korának elejére vall", és „nincs okunk kételkedni az ősi hagyományban és elfogadjuk, hogy a maradványok az alapító tetemét rejtik". A királysír meglétét elfogadva a sírlap hovatartozása még mindig bizonytalan a balatoni útikönyvben.

90 A nagy szerzői munkaközösség által írt, 1974-ben megjelent balatoni monográfiában mind a királysírt, mind a sírlapot

92 I. András királyhoz kötik a szerzők. Más helyen ugyanezt a helyes felfogást közli Levárdy Ferenc is.

93 Az az együttes megállapítás, hogy a kripta családi temetkezőhelye, sírhelye I. Andrásnak, s hogy a sírlap az ő sírjához készült, továbbá, hogy a rajta lévő hordozható kereszt a király egykori méltóság jelvénye, az ún. apostoli kereszt, először 1978-ban hangzott el egy szakmai előadáson,"

1 majd 1980 óta megjelent több munkánkban

90 említettük és ismertettük erről szóló kutatási eredményeinket,

96 és kimutattuk azt is, hogy ikonográfiái hasonlóság van a tihanyi sírlap és Gizella első királynénak Passauban lévő sírlapja között.

97 Magyarország történeti kronológiája című műben András temetésével kapcsolatban a következőket írják a szerzők: ,,A menekülő I. Andrást a mosoni kapunál lova ledobja, és sebesülten fogságba esik. Fogolyként rövidesen meghal a zirci udvarházban (Veszprém vm.); az általa alapított tihanyi monostorban temetik el."

98 Az okleveles, a krónikás és szakirodalmi helyek fenti kritikai átvizsgálása után egyértelműen, és minden kétséget kizáróan megállapítjuk, hogy I. András királyt — akaratának megfelelően — az általa alapított tihanyi monostortemplom kriptájában temették el. E temetés megtörténtének legfontosabb okleveles bizonyítéka II. András király 1211. évi kiváltságlevele, valamint a régészeti kutatás eredménye. Ezt bizonyítja továbbá a kriptában lévő, mészkőből faragott sírlap, rajta a XI. századi magyar királyok méltóságjelvényével, egy csavart szárú, hordozható kereszttel, az ún. apostoli kereszttel. A SlRLAP LEÍRÁSA I. András sírlapja — a rendelkezésünkre álló és ismertetett adatok szerint — a XIX. század elején, 1807-ben szerepel legkorábban az irodalomban, és „fejér márvány koporsó kő"-nek nevezik, de azt nem jegyezték fel, hogy a kriptában hol volt elhelyezve. Erről 1838-ban adnak hírt először: „jobb oldalon a falban egy kősír fedél" van. A sírlap a kripta déli falába volt befalazva az 1953. évi ásatásig és helyreállításig, de hogy hol lehetett korábban, erről nincsenek adataink. Egy bizonyos, hogy eredetileg nem a falhoz erősítve állt függőleges helyzetben! Minden vitán felül áll, hogy rendeltetésének megfelelően a kripta sziklájába vájt aknasírt zárta le, illetve jelölte vízszintes helyzetben. Mivel felületén gondosan megmunkálták a rajta lévő szimbolikus tartalmú méltóság jelvényt, a hordozható keresztet, nem lehetett a járószint alatt, hanem vele egy szintben vagy annál magasabban, hogy mindenki számára látható legyen. Ez volt Európában a X—

XII. században a temetkezés íratlan rendje, külső formája, ezt tanúsítják a még meglévő példák. A román építészetet felváltó gótika idején a belső terek átrendezése és az újabb temetkezések miatt a díszesebb sírlapokat felszedték és a falhoz erősítették függőleges helyzetben. Ezt még a barokk időben is gyakorolták. Nincs itt helye a példák felsorolásának, mert ez Európa-szerte még ma is számtalan helyen így látható, tapasztalható, ez az általános. Arra kell gondolnunk, hogy a tihanyi kriptában a sírlap, illetve a korabeli sírlapok kiemelése a járószintből talán a török időkben történt, amikor a monostorépület katonai célt szolgált, s a balatoni végvárrendszer egyik erőssége lett. Ekkor a templomépület is az erőd része volt, csupán a kriptát hagyták meg istentiszteleti célra. Nyilván a XVI—

XVIII. században kellett ennek megtörténnie, hiszen az ismertetett 1889. és 1953. évi ásatások újkori sírokat tártak fel, s megbolygatva találtak a XI. századinak tartott sírhelyet. A barokk monostorépítkezés során is elképzelhető a sírlap áthelyezése, de — sajnos — egyetlen írott adat sem áll rendelkezésünkre. Sem a pannonhalmi főapátság levéltárában, sem könyvtárának kézirattárában, sem a veszprémi Állami Levéltárban (ahol a tihanyi apátság XIX —

XX. századi iratainak egy részét 1951 óta őrzik), sem a zalaegerszegi Állami Levéltárban erre vonatkozó adatokat nem találtunk. Az 1889. évi, Czigler Győző budapesti műépítész által végzett felújítás terveinek és elszámolásainak sem bukkantunk a nyomára, csak utalásokat találtunk. A keresett iratok és tervek talán ismeretlen helyen lappangnak. Az 1953. évi műemléki és régészeti munkálatok befejezésekor a kripta középső hajójában, (12. ábra) a nyugat felöli első és második oszloppár között К—NY-i tájolással, tehát a kripta középtengelyében, 21 cm magas, 243 cm hosszú és 103 cm széles téglaposztamenset építettek az alatta lévő, sziklába vájt aknasír fölé (13. ábra). E felépítménybe foglalták be a sírlapot úgy, hogy annak keresztes felső vége K-i, a szára pedig NY-i irányba nézzen. Ez az elhelyezés tökéletesen megfelel a korai idők temetkezési gyakorlatának és az európai írott forrásokban fellelhető adatoknak. Az alapító sírja ugyanis rendszerint a középtengelyben van, általában az oltár előtt. A sírlap finom munka (14. ábra). A kopott, szélein erősen töredezett mészkőlap eredeti mérete az ép széleken mérve, 191,5 cm hosszú, 52—53,5 cm széles. Vastagságát nem ismerjük, csupán az 1953. évi kutatás alkalmával készült fényképfelvételek alapján következtetünk rá: kb. 15 cm 161