A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

•• . Abb. 11. ÍJ. ábra. A falról levett sírlap hátlapja (OMF fototár) Die Rückseite der von der Wand genommenen Grabplatte (Fotoarchiv des Landesdenkmalamtes) nyitotta, de Csemegi József is bekapcsolódott és Szakái Ernő végezte a helyreállítást megelőző falkutatást. A régészeti feltárás László Gyula irányításával indult és Nagy Emese ásatásával fejeződött be.

71 A műemléki kutatások már 1953 augusztusában megkezdődtek, míg a régészeti ásatáshoz csak szeptember 4-én fogtak hozzá és 12-én fejezték be. A kripta öntött padlóját már a műemléki munkálatokkal feltörték, sőt a talaj felső rétegét is megbolygatták. A falkutatáshoz beállványozott kriptában a régészeti ásatás lényegében leletmentésre korlátozódott, mert sem megfelelő hely, sem idő, sem pénz nem volt a szakszerű munkához. A kripta északi és középső hajójában hat csontvázas sírt találtak és tártak fel; a sírgödrök a lemezes gejzirit mészkőlapba voltak beásva. A leletanyag alapján ezek újkori, XVII—

XVIII. századi temetkezések maradványai, nem tartoznak témánkhoz, értékelésükkel nem foglalkozunk. A déli mellékhajóban, mely a monostorépülettel, a szerzetesházzal határos, a következőket tapasztalták a régészek a feltárás folyamán. ,,A D-i hajó végében lévő, sziklába faragott és kőlapokkal kirakott és fedett, másodlagosan megkisebbített «koporsóban» a többi, eddig mutatkozó csontoktól patinásodásban erősen eltérő koponya, hosszúcsont anyagot találtunk" — írja László Gyula az ásatási jelentésben. ,,A múlt század végi restauráláskor tették e helyre, mert az üreg nem telt meg földdel. A csontokat kiemelve MaIán Mihálynak küldjük el, feltehetőleg ez az altemplom legrégibb temetkezéséből maradt meg. (I. Endre?). A D-i hajóban más temetkezési nyomot nem találunk, jóllehet a szikla megfaragása világosan mutatja, hogy itt is lehettek temetkezések." Az ásatási napló végén utalást találunk arra, hogy a feltételezett királysír ki volt falazva.

72 További adatok nem állnak rendelkezésünkre a jelentésben (8. ábra). A műemléki falkutatást végző Szakái Ernő levelezésében utalás történik arra, hogy a D-i mellékhajóban elbontották ,,a fal mellől az ott állott sírkövet".

73 A megtisztított sírlapról (10 ábra) és hátlapjáról (11. ábra) jó fényképfelvételek készültek. A szűkszavú ásatási napló mellett szükségessé vált további részletek felderítése, 1969—1970ben adatgyűjtést végeztünk a tihanyi lakosok között, akik 1953-ban jelen voltak a kriptában végzett munkálatoknál, de — részleteken kívül — kevés új adathoz jutottunk.

74 A műemléki kutatás és a régészeti ásatás eredménye, illetve az a tény, hogy tudományos igénnyel megvizsgálták a királyi családi temetkezőhelyet, egyértelműbbé tette azt, amit Tihanyról ismert a köztudat. Elsőnek Kampis Antal foglalta össze a tihanyi apátsággal kapcsolatos szakirodalmi tudnivalókat, beleépítve az 1953. évi kutatásból levont következtetéseket is. Azt vallja, hogy I. András Tihanyban magának és családjának temetkezési helyet biztosított. ,,Történeti tény bizonyítja, hogy az alapítás után a templom és a monostor felépítése rövidesen megtörtént, mert az alapító király, I. András 1060ban meghalt. . . Holttestét ... a maga alapította tihanyi egyházba vitték s annak kriptájában temették el."

75 A kripta középhajójában lévő négy, nyugat felőli oszlop talplemezének „belső csúcsát oly módon sarkították le egy faragott vápával, amely mód utal arra, hogy az altemplom közepén valamely belső felépítmény is helyet foglalt. 159