A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai
6. ábra. A tihanyi kripta (altemplom) képe az 1889. évi helyreállítás után; háttérben a falhoz erősített sírlap (az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, 1896-ban megjelent monográfiából) Abb. 6. Das Bilg der Krypta (Unterkirche) von Tihany nach der Rekonstruktion von 1889. Im Hintergrund die an der Wand befestigte Grabplatte (aus der 1896 erschienenen Monographie „Die österreichisch —Ungerische Monarchie in Wort und Bild") alatta a király nyugodott."" Korának felfogását tükrözi Sági véleménye, mert mindenki feliratot hiányol, pedig a X— XI. században éppen a felirat nélküli királyi sírlapok az általánosak, ez jellemzi a valóban szerény és alázatos keresztény uralkodót. Benkő Mihály talán Ságitól veszi át adatát, amikor azt mondja, hogy András és fia, Dávid sírját „egyszerű pallost ábrázoló emlék jelzi". 5t> Tévedése Sági alapján történhetett, rossz meghatározást konzervált tovább. Békeíi Rémig tagja volt annak a kutatószervezetnek, amely századunk elején a Balaton és a Balaton környékének tudományos feldolgozásával foglalkozott. II. András 1211. évi tihanyi kiváltságlevelére és a Képes Krónikára hivatkozva megállapítja, hogy az „apátság alapítóját, I. Endre királyt Tihanyban temették el". Récsey közleményére utalva pedig a következő összegezést adja: ,,A tihanyi altemplom déli mellékhajójának falában, az első és második falpillér között látható I. Endre sírköve. Ezt kereszt ékesíti, a melyből csavar-alakú szár nyúlik lefelé. A keresztes sírkő a síremlékek legrégibb típusát alkotja s éppen ezért a tihanyi sírkereszt nagyon becses műemlék számba megy. Ezt 1889-ben, a templom megújításakor, helyéről kivették és a vörös kövei gondosan kirakott sír — I. Endre sírja — irányában odaállították, ahol ma van." D ' Békefi állásfoglalása azért figyelemre méltó, mert megfontolt véleménye lényegében megegyezik az Eitelberger- és az Ipolyi-féle nézettel, és könyvében a tihanyi sírlapot I. András (Endre) sírköveként mutatja be. Erdélyi László 1908-ban megjelent könyvében a sírlap képét is bemutatja (7. ábra); véleményét fentebb már ismertettük. 1912-ben hivatalos kalauzban a Békefi-könyv hatását láthatjuk a teljesen egyértelmű írásban: ,,Az apátság alapítóját Tihanyban temették el a XI. századból való altemplomban. Itt látható a déli mellékhajó falában az első és második falpillér között I. Endre király sírköve. Egy kereszt ékesíti." 58 Lényegében ezt közli Lóczy Lajos a Balaton tudományos tanulmányozásának eredményeit összefoglaló munkájában. 59 Az első világháború után fellendült balatoni idegenforgalmi irodalomban Erdélyi Gyula, 60 Mihályi—Vigyázó, 61 Lukács Károly, 62 Margittay 6i és Dornyay—Vigyázó 64 útikalauzaiban olvashatunk a sírlapról és a rajta lévő keresztről. 154
