A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

A szakirodalomban Szőnyi Ottó az első, aki nemcsak bírálja a korábbi téves nézeteket, hanem összefüggések alapján értékeli a sírlapot: ,,A király Zircen halt meg, holttestét Tihanyba vitték és ennek templomában temették el . . . A kripta jobboldali falához támasztott, kereteit kőlap, melynek mezejében egy csavart rúdon kereszt van domborművűén kialakítva, Henszlmann nézetével szemben külföldi analógiák alapján 7. ábra. I. András király sírlapja Erdélyi L. 1908-ban megjelent monográfiájából Abb. 7. Die Grabplatte von König Andreas I. in der 1908 erschienenen Monographie von L. Erdélyi kétségtelenül sírkőnek minősítendő, és pedig az altemplommal legalább is közel egykorúnak. De hogy ez I. András király sírköve-e vagy valamelyik tihanyi apáté, el nem dönthető, aminthogy egyik magyar Árpád-kori altemplomnak, illetve kriptának a temetkezés céljára miként való berendezését sem lehet megállapítani részletesebb kutatások hiányában. A tihanyi sírkő, ha valóban András király sírköve, nem mai helyén állt."

65 Szőnyi őszintén nyilatkozik, hogy nem tudja eldönteni: királyé vagy apáté volt-e a sírlap. A két világháború közötti idő legtekintélyesebb művészettörténész egyénisége, Gerevich Tibor, így ír róla: ,,A XI. századi bencés templomok közül egyedül az 1055-ben I. Andrástól . . . alapított tihanyi monostor templomának a kriptája áll nagyjában eredeti állapotában . . . Korai román építészetünk egyik legbecsesebb emléke. A kriptában az 1889-i helyreállítás alkalmával megtalálni vélték az alapító király csontjait s egy csavartszárú kereszttel díszített, tényleg a XI. századra valló kőlapban sírkövet, amelyhez hasonló, egy Johannita-lovag sírköve, II. Géza korából került elő Esztergomban (Kőtár)"

66 Gerevich korrekt és helytálló értékeléséhez annyit kívánunk hozzáfűzni, hogy az ő idejében a kripta falához rögzített sírlap széleit vakolat, felületét pedig festékréteg borította, tehát nem láthatta a csavartszárú kereszt részleteit, s emiatt nem vonhatott le ikonográfiái következtetéseket. Az esztergomi sírlapon látható nyeles kereszt csak távoli ,,rokona"-ként fogható fel, mert későbbi, továbbá más a jelentéstartalma. Igaz ugyan, hogy a rúdon lévő, körkeretbe foglalt görög kereszt négy szélesedő szára valóban hasonlít a tihanyi kereszthez, de míg az esztergomi szabályos, egyenlő szárú kereszt (crux graeca), addig a tihanyinak a függőleges szára hosszabb, nyújtottabb a vízszintes gerendánál, vagyis nyújtott szárú görög kereszt (crux graeca oblonga), de semmi esetre sem latin kereszt (crux latina). Az esztergomi johannita monostortemplom feltárása alkalmával előkerült sírkövet Kozák Károly is közli, de értékelésére nem tér ki.

67 Cholnoky Jenő szabatosan közli a tényt, hogy a király sírhelyét kereszttel díszített kőlap fedi. s Radnóti Aladár és Gerő László 1952-ben megjelent műemléki könyvükben nem foglalkoztak értékének megfelelően a sírlappal, néhány szavas jellemzésük sem egyértelmű állásfoglalás: ,,Az altemplomban I. Endre (András) király fonatoskeresztes (kardos) kőtáblája, amely a legrégibb emlékeink egyike."

69 A kard megemlítése, még ha zárójelben is, egy régésztől és egy műemlékkutatótól bizony komoly hiba, mert valótlanságot továbbít. Az eddig felsorolt szakmunkákban is eléggé érezhető az elbizonytalanodás, amikor egyértelmű véleményt, netán értékelést kell mondani. Ez csak részben érthető, de az már nem, hogy senki nem foglalkozott alaposabban ezzel a megoldatlan problémával, nem nagyon keresték a megnyugtató választ. 1953-ban a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti ásatást, az Országos Műemléki Felügyelőség pedig falkutatást és helyreállítást végzett a tihanyi kriptában.

70 Az OMF-kutatást Entz Géza irá155