A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

ben egy téglalap alakú, peremes tárgy rajza lát­ható, melynek hossza 6' 2", szélessége pedig 2' 3", vagyis átszámítva a valószínűleg bécsi lábban és hüvelykben feltüntetett méreteket, ak­kor a hossza 192,5 cm, szélessége pedig 71,1 cm. A hosszméret szinte azonos András sírlapjának hosszával, a szélesség viszont egy arasznyival nagyobb. Nem lehet kétséges, hogy Rómer váz­lata sírlapot ábrázol, mely azóta eltűnt. Rómer után 12 évvel Henszlmann Imre már csak a kereszttel díszített sírlapról ír, melynek rajzát Eitelberger müvéből vette át, de vele szemben más jelentőséget tulajdonít a kereszt­ábrázolásnak: ,,Van a tihanyi altemplomban egy, kötáblán látható kereszt, melyet némelyek az itt eltemetett I. András koporsójáról származottnak hisznek; azonban e keresztet utólagosan csak azon okból hozom fel, mivel e keresztnek szár­mazása bizonytalan és mert nem tartozik a fen­r , 4. ábra. 1. András király sírlapjának rajza Eitelberger és Henszlmann tanulmányaiból. Abb. 4. Die Zeichnung der Grabplatte von König And­reas I. aus den Studien von Eitelberger und Henszlmann tebbi keresztek osztályába, alakjánál fogva sem, mivel ez processionalis kereszt (Vortragkreuz) s e minőségében inkább Tihany valamely régi apátját illeti." 43 Henszlmann megállapítása, hogy a tihanyi sírlapon lévő kereszt ún. körmeneti ke­reszt (Vortragekreuz) (4. ábra), lényegében he­lyes, de az a feltevése, hogy ez valamelyik ti­hanyi apáté lehetett, már minden alapot nélkülöz. A szakirodalomban tekintélynek örvendő Henszl­manntól e téves véleményt aztán kritika nélkül átvették az e kérdésről nem eléggé meggondoltan írók és kutatók. Jalsovics Aladár bencés szerzetes 1878-ban megjelent balatonfüredi útikalauzában így is­merteti a tihanyi királysírt: ,,Ezen őstemplom nyomait, melyben I. Endre nyomai is nyugsza­nak, a mostani templom katakombájában talál­juk föl . . . A katakomba jobb kézrőli lejáratánál látható Endre király sírkeresztje. Ez egyszerű kőlap, középen kidomborodó kereszttel jelez­ve." ' (5. ábra). A temetkezőhely történetében 1889-ben jelen­tős esemény volt, amikor a Pannonhalmi Főapát­ság jóváhagyásával Simon Zsigmond tihanyi apát Czigler Győző budapesti műépítésszel elkészít­tette a monostor felújítási tervét és kivitelezését. A munkálatok tervbevételére 1888. október 25­én Vaszary Kolos főapát és Simon Zsigmond ti­hanyi apát vezetésével lefolyt tanácskozás úgy határozott, hogy a templom restaurálását 1889 tavaszán meg kell kezdeni. 1 ' 1889. május 4-én kelt levelében Vaszary főapát értesíti a tihanyi apátot, hogy ,,a tihanyi templom és kolostor restaurálási tervét" megkapta, küldi Tihanyba, hogy a munkálatokat minél előbb megkezdhes­sék."' 1890. február 15-i levelében a főapát már az elszámolásokat intézi, ebből következtetünk az építkezések befejezésére. 1 ' A munkálatok az év végére elkészültek és igen alaposan érintet­ték a kriptát. A helytelenül értelmezett roman­tika szellemében újravakolták és romanizáló stílusban kifestették. Ekkor csináltak belőle altemplomot, tehát gyakorlatban is istentiszte­leti célra használható helyiséget. Ez mind épí­tészeti, mind szakrális szempontból elhibázott vállalkozás volt. E munkálatok szerencsére nem érintették szerkezetileg a XI. századi kripta fala­zatát, oszlopait és boltozatát, de nagyon is érin­tették a kripta járószintje alatti részt. Erdélyi e munkálatokról így számol be Récsey tudósí­tása alapján: ,,1889-iki restaurácziókor az al­templom talaját fölásták s több koporsómarad­ványt és csontvázat találtak. Amint az első osz­lop irányában, a fönt említett befalazott sírkő felé folytatták az ásatást, egy vörös kövekből összeállított és ugyanolyan kőlappal födött kis négyszögű sírgödörre bukkantak, a melyben egy egy emberi csontváznak erősen porladozó ma­radványai voltak minden mellékletek nélkül. Miután a többi holttetem csak fakoporsóban volt, ellenben ez utóbbi csontmaradványokat épen a kereszttel ellátott sírkő közvetlen közelében nagy gonddal és nyilván későbbi, bizonytalan időben zárták e kis sírládába, mindebből Récsei Viktor a bizonyossággal határosnak tartja azon föltevését, hogy I. András csontvázának marad­ványára akadtak a tihanyi altemplomban. 1889­152

Next

/
Oldalképek
Tartalom