A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

iam exstructam est, restaurátoré Abbate hodier­no, est et capella proxima templo, in qua And­reáé I. Hungáriáé Regis et crura adhucdum os­tenduntur . In cruribus eminent quasi scirri ossei. Fuerunt enim nervorum pedumque dolore praedi­tum fuisse Andreám, vulgo Podagricum, qui in sylvis Bakuniensibus vita deiunctus, ab Abba­tiam hanc S. Aniani, quam anno 1055 fundaverat, sepultus est . . ." 35 Lukács Károly fordításában: ,,Tihany helység újra megkapja kolostorát és fényes templomát, melynek szentélye már el is készült; a mai apát újította meg és a templom közelében megvan az a kis kápolna, amelyben András királynak lábszárait ma is mutogatják. E lábszárakból mintha csontdaganatok dudorod­nának ki. Azt állítják ugyanis, hogy András ki­rály, akit közönségesen ,,Köszvényesnek" ne­veztek, ideg- és lábfájdalmakban szenvedett; éle­tét a Bakony erdőségeiben fejezte be, s ebben a Szent Ányosnak szentelt és tőle 1055-ben alapí­tott apátságban temették el . . ," 36 Bél Mátyás közlése félreérthetetlen: tihanyi tartózkodása idején meggyőződhetett a király sírjáról. Ez az adat perdöntő bizonyíték és telje­sen egybevág II. András 1211. évi oklevelében mondottakkal. Ügy tűnik, hogy a II. József által végrehajta­tott szekularizáció időszaka sem törölte el ennek emlékét, mert 1807-ben egy tudósító a következő­ket írja: ,,. . .a' félsziget közepén, a' napkeleti domb fokán, áll a' Szerzetes Klastrom, mellyet András Király szerzett, és Sz. Benedek Fiainak adott. A' Klastrom és templom újabb munka: de a' Sanc­tuarium alatt lévő Kápolna réginek tartatik. Két fejér márvány koporsó kő mutatja régiségét és közönséges tartás szerént itt temettetett el And­rás királyunk." 37 A két kő említése alapján jo­gos lehet arra gondolni, hogy itt András és Dávid sírköveiről van szó. 1838. július 24-én jeles közéleti emberek, köz­tük Vörösmarty Mihály költő és Bártíay László ismert író-ügyvéddel Balatonfüredről Tihanyba rándultak ki és Bresztyenszky Béla apát (mate­matikus tudós) vendégeként megtekintették az apátságot. Bártfay az eseményt így írta le nap­lójában: ,,. . . A nagy oltár (mit csak most láttam elő­ször), sokkal magasabb helyen áll, s lépcsőkön kell a sanctuáriumba menni fel: alatta úgy neve­zett catacomba van. Itt látszik jobb oldalon a falban egy kösír fedél vagy ravatal s azon egy hosszúkás egyszerű kereszt magasra vésve: azt tartják, hogy I. András király koporsójárul ke­rült, ki az Apátság alapítója s ott temettetek el; de az Apát ezt nem állítá mint bizonyost. A templom s Apátság hajdan más helyen állott, magasabb ponton, arra felé, hol az Aspleniumot szakítám a szikláról, sőt még azon túl a hegy te­tőn; az említett keresztes fedél onnan hozatott ide, midőn a mostani templom épült, s csak a hagyomány tartja I. András koporsófedelének." 38 Bártfay jegyzőkönyvi feljegyzésének azt a ré­szét, amely az apátság eredeti épületét más hely­re teszi, alaptalansága és ellentmondásossága miatt nem fogadhatjuk el, feljegyzése nyilván pontatlan. A sírlapnak a déli falhoz való rögzí­téséről viszont ez a legkorábbi említés. De hogy ez nem itt volt, hanem az említett hegytetőről hozták volna ide, ugyancsak képtelen feljegy­zés. Nem is tudjuk a naplóból megállapítani, hogy ezt kitől hallotta, mert — véleményünk szerint — ez már nem Bresztyenszky apát szájá­ból származott. Ez a naplórészlet viszont e kér­désben félrevezette néhány kutató véleményét. 39 Horváth Bálint bencés szerzetes —> aki jól is­merte Tihanyt, ugyanis 1844—1847 között al­perjel, plébános és könyvtáros is volt — 1848­ban kiadott balatoni „útikönyvében" semmi lé­nyegeset nem ír tárgyalt témánkról. Hiányos és tartalmatlan leírása teljesen érthetetlen, mert ugyanakkor más helyekről részletes adatokat kö­zöl: ,,. . . (Grasso apát) . . . hozzáfogott mind a' monostor', mind az egyház' építéséhez, jelesen az egyházat, a' régi catacombára rakatá, mely­ben I. Endre magyar király temetve nyugszik." 40 1854 és 1855 nyarán a bécsi Rudolf Eitelberger magyarországi régészeti kirándulása során a Ti­hanyi-félszigetet is bejárta, az apátságot megte­kintette és felmérte a kriptát. Tapasztalatairól így számolt be: ,,In seinem jetzigen Zustande macht sie einen sehr beengenden Eindruck und zeigt grobe Spuren der Vernachlässigung, trotz­dem, dass sie der Sage nach ein ungarisches Königsgrab beherbergt. Es befinden sich nähm­lich in dieser Kirche zwei fast ganz gleich grosse Marmorplatten, von denen Eine ganz und gar ohne Verzierung ist, die andere aber eine crux apostolica zeigt. Die Platte ist 6' lang, 1 1/2' bre­it. Das Kreuz in einer einfachen Umrahmung im Relief zusammen, bedeckt die ganze Fläche. Man hielt diesen Grabstein für das Grabmal des Stif­ters des Klosters, König Andreas, da seit den Zeichen Stephan des Heiligen, das apostolische Kreuz ein Ehrenzeichen des jedesmaligen Königs von Ungarn »des Apostolischen« war, das er sich, bei feierlichen Aufzügen, von einem Bischof vortragen zu lassen berechtiget war." 41 (4. ábra). Eitelberger munkáját Ipolyi Arnold így ismer­teti: „Mostani állapotában, úgymond szerzőnk, nyomasztó hatást gyakorol, és az elhagyatottság szomorú nyomára mutat, annak daczára, hogy a hagyomány szerint egy magyar király sírját fog­lalja magában. Ezt jelelné azon két márvány táb­la, melyek egyike minden ékítmény nélkül egé­szen üres, míg a másikon az apostoli kereszt lát­ható. A kőlap 6 láb hosszú és 1 1/2 láb széles. Rajta a domborúan vésett kereszt egyszerű rá­mázattal foglalja el az egész tért. Ezen emlék a monostor alapítója, I. András sírkövének tarta­tik, miután Sz. István kora óta az apostoli ke­reszt Magyarország apostoli királyának díszjele, melyet ünnepélyes menet alkalmával maga előtt vitetni jogában áll." 42 Eitelbergernél bukkan elő újra az 1807. évi tudósításban először említett két kőlap. Nem lehet kétséges, hogy a kriptában valóban két sírlap volt, és ennek alapján kézenfekvő, hogy az egyik — a kereszttel díszített — I. András király sírját fedte, míg a másik Dávid herceg sír­jához tartozhatott. Valószínűleg Dávid sírlapját ábrázolja Römer Flórisnak az az 1861. évi vázlata, melyet a kripta alaprajzáról készített. 42a A kripta nyugati végé­151

Next

/
Oldalképek
Tartalom