A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai
iam exstructam est, restaurátoré Abbate hodierno, est et capella proxima templo, in qua Andreáé I. Hungáriáé Regis et crura adhucdum ostenduntur . In cruribus eminent quasi scirri ossei. Fuerunt enim nervorum pedumque dolore praeditum fuisse Andreám, vulgo Podagricum, qui in sylvis Bakuniensibus vita deiunctus, ab Abbatiam hanc S. Aniani, quam anno 1055 fundaverat, sepultus est . . ." 35 Lukács Károly fordításában: ,,Tihany helység újra megkapja kolostorát és fényes templomát, melynek szentélye már el is készült; a mai apát újította meg és a templom közelében megvan az a kis kápolna, amelyben András királynak lábszárait ma is mutogatják. E lábszárakból mintha csontdaganatok dudorodnának ki. Azt állítják ugyanis, hogy András király, akit közönségesen ,,Köszvényesnek" neveztek, ideg- és lábfájdalmakban szenvedett; életét a Bakony erdőségeiben fejezte be, s ebben a Szent Ányosnak szentelt és tőle 1055-ben alapított apátságban temették el . . ," 36 Bél Mátyás közlése félreérthetetlen: tihanyi tartózkodása idején meggyőződhetett a király sírjáról. Ez az adat perdöntő bizonyíték és teljesen egybevág II. András 1211. évi oklevelében mondottakkal. Ügy tűnik, hogy a II. József által végrehajtatott szekularizáció időszaka sem törölte el ennek emlékét, mert 1807-ben egy tudósító a következőket írja: ,,. . .a' félsziget közepén, a' napkeleti domb fokán, áll a' Szerzetes Klastrom, mellyet András Király szerzett, és Sz. Benedek Fiainak adott. A' Klastrom és templom újabb munka: de a' Sanctuarium alatt lévő Kápolna réginek tartatik. Két fejér márvány koporsó kő mutatja régiségét és közönséges tartás szerént itt temettetett el András királyunk." 37 A két kő említése alapján jogos lehet arra gondolni, hogy itt András és Dávid sírköveiről van szó. 1838. július 24-én jeles közéleti emberek, köztük Vörösmarty Mihály költő és Bártíay László ismert író-ügyvéddel Balatonfüredről Tihanyba rándultak ki és Bresztyenszky Béla apát (matematikus tudós) vendégeként megtekintették az apátságot. Bártfay az eseményt így írta le naplójában: ,,. . . A nagy oltár (mit csak most láttam először), sokkal magasabb helyen áll, s lépcsőkön kell a sanctuáriumba menni fel: alatta úgy nevezett catacomba van. Itt látszik jobb oldalon a falban egy kösír fedél vagy ravatal s azon egy hosszúkás egyszerű kereszt magasra vésve: azt tartják, hogy I. András király koporsójárul került, ki az Apátság alapítója s ott temettetek el; de az Apát ezt nem állítá mint bizonyost. A templom s Apátság hajdan más helyen állott, magasabb ponton, arra felé, hol az Aspleniumot szakítám a szikláról, sőt még azon túl a hegy tetőn; az említett keresztes fedél onnan hozatott ide, midőn a mostani templom épült, s csak a hagyomány tartja I. András koporsófedelének." 38 Bártfay jegyzőkönyvi feljegyzésének azt a részét, amely az apátság eredeti épületét más helyre teszi, alaptalansága és ellentmondásossága miatt nem fogadhatjuk el, feljegyzése nyilván pontatlan. A sírlapnak a déli falhoz való rögzítéséről viszont ez a legkorábbi említés. De hogy ez nem itt volt, hanem az említett hegytetőről hozták volna ide, ugyancsak képtelen feljegyzés. Nem is tudjuk a naplóból megállapítani, hogy ezt kitől hallotta, mert — véleményünk szerint — ez már nem Bresztyenszky apát szájából származott. Ez a naplórészlet viszont e kérdésben félrevezette néhány kutató véleményét. 39 Horváth Bálint bencés szerzetes —> aki jól ismerte Tihanyt, ugyanis 1844—1847 között alperjel, plébános és könyvtáros is volt — 1848ban kiadott balatoni „útikönyvében" semmi lényegeset nem ír tárgyalt témánkról. Hiányos és tartalmatlan leírása teljesen érthetetlen, mert ugyanakkor más helyekről részletes adatokat közöl: ,,. . . (Grasso apát) . . . hozzáfogott mind a' monostor', mind az egyház' építéséhez, jelesen az egyházat, a' régi catacombára rakatá, melyben I. Endre magyar király temetve nyugszik." 40 1854 és 1855 nyarán a bécsi Rudolf Eitelberger magyarországi régészeti kirándulása során a Tihanyi-félszigetet is bejárta, az apátságot megtekintette és felmérte a kriptát. Tapasztalatairól így számolt be: ,,In seinem jetzigen Zustande macht sie einen sehr beengenden Eindruck und zeigt grobe Spuren der Vernachlässigung, trotzdem, dass sie der Sage nach ein ungarisches Königsgrab beherbergt. Es befinden sich nähmlich in dieser Kirche zwei fast ganz gleich grosse Marmorplatten, von denen Eine ganz und gar ohne Verzierung ist, die andere aber eine crux apostolica zeigt. Die Platte ist 6' lang, 1 1/2' breit. Das Kreuz in einer einfachen Umrahmung im Relief zusammen, bedeckt die ganze Fläche. Man hielt diesen Grabstein für das Grabmal des Stifters des Klosters, König Andreas, da seit den Zeichen Stephan des Heiligen, das apostolische Kreuz ein Ehrenzeichen des jedesmaligen Königs von Ungarn »des Apostolischen« war, das er sich, bei feierlichen Aufzügen, von einem Bischof vortragen zu lassen berechtiget war." 41 (4. ábra). Eitelberger munkáját Ipolyi Arnold így ismerteti: „Mostani állapotában, úgymond szerzőnk, nyomasztó hatást gyakorol, és az elhagyatottság szomorú nyomára mutat, annak daczára, hogy a hagyomány szerint egy magyar király sírját foglalja magában. Ezt jelelné azon két márvány tábla, melyek egyike minden ékítmény nélkül egészen üres, míg a másikon az apostoli kereszt látható. A kőlap 6 láb hosszú és 1 1/2 láb széles. Rajta a domborúan vésett kereszt egyszerű rámázattal foglalja el az egész tért. Ezen emlék a monostor alapítója, I. András sírkövének tartatik, miután Sz. István kora óta az apostoli kereszt Magyarország apostoli királyának díszjele, melyet ünnepélyes menet alkalmával maga előtt vitetni jogában áll." 42 Eitelbergernél bukkan elő újra az 1807. évi tudósításban először említett két kőlap. Nem lehet kétséges, hogy a kriptában valóban két sírlap volt, és ennek alapján kézenfekvő, hogy az egyik — a kereszttel díszített — I. András király sírját fedte, míg a másik Dávid herceg sírjához tartozhatott. Valószínűleg Dávid sírlapját ábrázolja Römer Flórisnak az az 1861. évi vázlata, melyet a kripta alaprajzáról készített. 42a A kripta nyugati végé151