A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kozák Károly: Közép-Európa centrális templomai (IX–XI. század)

térium, 450 körül). A szíriai Kalat-Siman kolos­torának keresztelőkápolnájánál (V— VI. sz.) ugyancsak megjelenik a centrális tér- és tömeg­forma. A* halotti kultusz emlékei mellett tehát a korai keresztelőkápolnák egyik jellegzetes meg­jelenési formájává válik a kör vagy centrális alaprajzú és szerkezetű egyházi épülete A keresztény halotti kultusz és a hatalmi szim­bólum egyesül a jeruzsálemi Szent Sír- és a Má­ria sírja felett álló centrális elrendezésű és meg­jelenésű templomokban, (3. ábra) amelyeket Nagy Konstantin császár, illetve anyja, Szent Ilona építtetett az egykor nyolcoldalú szentély­lyel záródó betlehemi Jézus születése templom­mal együtt (325—335). Ez utóbbi építmény keleti szakaszát a VI. században háromkaréjossá — „kereszt formájúvá" — alakították át. Ezek a c i 1 3 с ' ' 3 i 1 4 1­O 4o to 3©1 3. ábra. Jeruzsálem. Szent Sír-templom Abb. 3. Jerusalem. Die Heilige Grabkirche templomok — hasonló funkciókkal — minta­képéül szolgáltak a bizánci császárság, valamint a szomszédos országok területén és a korai Euró­pában szerveződő államok templomainak építésé­hez. Hatásuk az említett és az azokhoz kapcsol­ható korai emlékek közvetítésével (Centelles, Constans mauzóleum, 353—358; Thesszalonikí, Hagios Georgius; Nagy Theodosius palotája; az egykori Galerius mausoleuma; Bizáncban Mária övének elpusztult temploma, a Hagia Soros; a Hagia Sophia északi, tizenkét fülkés körkápol­nája, 532—537; Ravenna, Nagy Theodorik sír­emléke, 526 és a San Vitale, 526—547; a fréjus-i, marseille-i és a venasque-i keresztelökápolnák, VII. század; az arméniai Arich, Sanahin, Zoravar, Zvartnotz, VII. század; a georgiai Ivari, Mang­lisi V— XI. század, Ninocminda, VI. sz. vége, Dzveli Svanta, VI— VII. század; Miletos, hat­fülkés körkápolna; Aachen, palotakápolna stb., stb.) kimutatható még a XIII. században is. 7 4. Az aacheni palotakápolna és közvetlen hatása A kívülről tizenhatszög, belülről nyolcszög alaprajzú, háromszintes aacheni palotakápolna nyugati homlokzata előtt hosszú, átriumszerű udvar vagy nyitott csarnok állt (4. ábra), amely így együtt az antik példákat idézi (Diokletianus és Nagy Theodosius palotája stb.). Az újabb ku­tatás az aacheni palotaegyüttes legfontosabb előképének — a birodalmi központ megvalósítása tekintetében — a konstantinápolyi Sacrum Pala­tinumot (565—578) tartja. Ennek az úgynevezett Arany Triclinuma (Chrysotriclinüm) szolgált mintául a kápolna építésénél, melynek mestere a metzi Odo volt (798—805). Dercsényi Dezső an­nak a véleményének adott hangot egyik munká­jában, hogy a palotakápolna szorosan kapcsoló­dik a San Vitale alaprajzi rendszeréhez és leegy­szerűsített formában ugyan, de a felépítményt is átvette Odo mester. A San Vitalét az antik épí­tészeti fejlődés végső állomásának tartják. Már korábban is felvetődött, hogy az aacheni palota­kápolna eredetét messzebb, Keleten kell keresni. Mi úgy gondoljuk, hogy az elmondottak mellett a másik igen fontos előkép a jeruzsálemi Szent Sír-templom volt. Nemcsak a formai átvétel szempontjából tartjuk ezt lényegesnek, hanem elsősorban a császári sírnak az építészet jelképi eszközeivel történt magába foglalása miatt. Ga­lerius, Diokletianus palotáinak császári mauzó­leumai nyomán Jézusnak, a világ urának sír­templomát választotta Nagy Károly saját sír­helyének mintájául. Erre a gondolati kapcsolatra utal az a történeti adat is, amely szerint Jeruzsá­lem város ünnepi zászlaját és a Szent Sír-temp­lom kulcsait Nagy Károly 800. december 23-án, császárrá koronázásának előestéjén megkapta. 808-ban pedig összeírást készíttetett a jeruzsá­lemi patriarchátusban lévő egyházi épületekről és a hozzájuk tartozó személyekről. Ez az ösz­szeírás tartalmazza azt az összeget is, amelyet a császárnak évente a Szentföldre kellene küldenie. 810-ben egy törvényben ad utasítást annak a pénzösszegnek az összeállítására, amelyet az Úr 110

Next

/
Oldalképek
Tartalom