A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kozák Károly: Közép-Európa centrális templomai (IX–XI. század)

KOZÁK KÁROLY KÖZÉP-EURÓPA CENTRALIS TEMPLOMAI (IX—XI. SZAZAD) BEVEZETÉS A centrális templomokkal kapcsolatos jelentős hazai érdeklődés miatt tűztük magunk elé célul ezek eredetkérdésének vizsgálatát. Nagy vonalakban áttekintjük ennek az épületformának történetét az őskortól kezdődően, hogy ezen keresztül a rendeltetés kérdésében is tisztábban lássunk. Részletesebben csak Közép-Európa korai (IX—

XI. század) centrális templomaival, kápolnáival foglalkozunk. Csemegi József Közép-Európa román kori centrális templomairól írt dolgozatát tekinthetjük hazánkban a kérdés első, további ösztönzésre indító munkájának. A körtemplomok kutatásában a következő lépést H. Gyürky Katalin tette veszprémi ásatása nyomán, az ott feltárt körtemplom tudományos feldolgozásával. A karcsai ref. templom és a sárospataki körtemplom feltárása és tudományos feldolgozása után e két emlék kutatója, Gervers-Molnár Vera vállalkozott a középkori Magyarország körtemplomainak összefoglaló értékelésére. Munkáját feltehetően ösztönözte a kiszombori körtemplom — Dávid Katalin által az időben végzett — művészettörténeti vizsgálata, valamint néhány hazai és határainkon kívül eső körtemplom előbukkanása (Keszthely, Kisnána, Környe, Ducové stb.). A szerző részletesen foglalkozik az eredet kérdésével, hangsúlyozva Nagy Károly aacheni palotakápolnájának szerepét a körtemplomok európai elterjedésében. A szomszédos országok korai rokon emlékeinek előzményként való bemutatását követően a munka a középkori Magyarország körtemplomainak addigi legteljesebb bemutatását végzi çl, terjedelmének kétharmad részében. A dolgozat e részében kísérlet történik a hazai emlékek csoportosítására, nem hallgatva el a megoldatlan kérdéseket sem. A kívül kerek, belül hatkaréjos, kupoladobos rotúndákat (Kiszombor, Karcsa, Gerény) például meg nem oldott, rejtélyes kérdésnek minősíti. Egész munkáját átszövi a funkció kérdése, de egyértelmű választ e vonatkozásban nem kapunk. A szerző a legújabb kutatások eredményeire hagyatkozva a legtöbb kerek templom esetében elfogadja a plébániatemplom meghatározást.' A fenti, igen hasznos dolgozatot követően hamarosan napvilágot látott Marosi Ernő tanulmánya — a fent megoldatlannak, rejtélyesnek mondott — gerényi (Horjany) rotundáról. Ez a művészettörténeti vizsgálat, elemzés a hatfülkés körtemplom korát a XI. század helyett a XIII. századra határozta meg. Ezt a munkát néhány év múlva a kiszombori körtemplom kutatásával kapcsolatos dolgozat követte. A téglából épített centrális templomokról készült tanulmány nemcsak az épület korábbi kormeghatározását módosította, hanem a csoport eredetének kérdésére, funkciójára vonatkozóan is más megoldást vázolt fel. A három emlékre korlátozott csoport kereteit kibővítette, besorolva melléjük a négy-, nyolc- és tizenkét karéjos rotundákat is. Az ebbe a csoportba illesztett emlékek Európába kerülését főként a johannita (ispotályos) lovagok és a keresztes hadjáratokban részt vevők tevékenységéhez, ill. hatásához kapcsolja. Ennek nyomán kitér a funkció kérdésére is. A hazánkban szokatlannak, ritkán előfordulónak mondható, téglából épült körtemplomok birtokjelző, egyúttal lovagi „magánegyházak" lehettek, melyek a szentföldi zarándoklatokra emlékeztető, esetleg sírkápolnaként is funkcionálhattak. Legtöbbjük később a településsé fejlődött birtok plébániai egyházává vált, amit nem egy esetben a korai, hajóval történő bővítés bizonyít (Karcsa, Szalonna már a XIII. században, Gerény később).

2 A fenti publikációkkal egyidőben és azokat követően újabb, korábban ismeretlen centrális és körtemplomokat (Feldebrő, Szekszárd, Székesfehérvár), kápolnákat (Bérese, Boldva, Debrecen—Nagycsere—Szent-Jánoshegy, Eger, Esztergom, Sály-Latorvár, Szanda, Vésztő stb.) tártak föl, kutattak meg és állítottak helyre hazánkban, de a szomszédos országokban is (Pozsony, Dévény, Nyitrasárfő, Hernádszéplak, Sázava stb. Csehszlovákiában; Kolozsmonostor Romániában; Krakkó, Legnica, Plock, Przemysl, Strzelno Lengyelországban; Nagytótlak Jugoszláviában), amelyek a vizsgálat alá vont kérdéseink szempontjából igen jelentősek. A kolozsmonostori ásatás például egy negyedik, a középkori Magyarország területére eső belső fülkés rotundát tárt fel. Ez utóbbi emléket a romániai feldolgozások nyomán Dékány Tibor ismertette, összefoglalva röviden az e típusról eddig elhangzott véleményeket, kutatási eredményeket.

3 A fenti munkák újszerűbb szempontjai, a korábbiaktól jelentősen különböző megállapításai, valamint a Gervers-Molnár Vera feldolgozása óta eltelt több mint tíz esztendő alatt itthon és külföldön feltárt vagy fölkutatott körtemplomok nagy száma időszerűvé tesz e területen egy újabb számbavételt és értékelést. Feltétlenül szükségesnek tartjuk bevonni vizsgálatunkba az újabban előkerült egyéb centrális, szakrális épületeket is. A vizsgált kérdés ezeknek (Eger, Feldebrő, Szekszárd, Székesfehérvár) figyelembe107