A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Kozák Károly: Közép-Európa centrális templomai (IX–XI. század)
vétele nélkül nem oldható meg megnyugtatóan. Ugyanez vonatkozik az első püspöki székesegyházaink közvetlen közelségében feltárt rotundákra, amelyek a keresztelőkápolna és a korai székesegyház közti átmeneti megoldásnak tekinthetők. E csoportnál válik majd igen lényegessé a megváltozó funkció kérdésének alaposabb vizsgálata, pontosabb meghatározása (Eger, Esztergom, Gyulafehérvár, Nyitra, Veszprém). E munka e helyen való közlését, a Veszprémmel mint királynői és Székesfehérvárral mint királyi székhellyel — egymás vonatkozásában is —, ma is gyakran foglalkozó munkák miatt választottam. Ilyen fontos kérdésekben esetleg téves úton haladó kutatás évtizedekre visszavetheti a jobb megismerés irányába haladó munkát. Reméljük, hogy centrális templomaink eredetének és rendeltetésének vizsgálatát célul tűző munkánk Veszprém megye ilyen emlékeinek jobb megismerését is elősegiti majd. Az elmondottakból, úgy gondoljuk, egyértelműen kitűnik, hogy dolgozatunkban elsősorban a középkori Magyarország legkorábbi centrális templomainak eredet- és funkciókérdését kívánjuk vizsgálni, s így a megoldás felé közelíteni. Munkánkban a legújabb hazai kutatási eredmények mellett leginkább az új csehszlovák, lengyel és bolgár feldolgozásokra támaszkodunk, amelyek történetileg szorosan kapcsolódnak e kérdésben a hazai fejlődéshez. Munkánkat abban a reményben végezzük, hogy ebben a sokunkat foglalkoztató kérdésben elfogadhatóbb, világosabb képet kapunk majd, amelyet román kori építészetünk egészének további kutatásában felhasználhatunk. I. EREDETKÉRDÊS, RENDELTETÉS A körtemplomok eredetkérdésével és rendeltetésével említett munkáikban Csemegi József, H. Gyürky Katalin és Gervers-Molnár Vera egyaránt foglalkozott. Az utóbbi szerző — figyelembe véve e vonatkozásba is a korábbi munkákat — ezt a kérdést az Aachen és köre fejezettel indítja, talán kissé túlzottan részletekbe menően. Elsősorban Nagy Károly palotakápolnájának szerepét emeli ki. Ennek következtében kissé elhalványul tanulmányában több, az eredetkérdés szempontjából is elsőrendű fontosságú építészeti emlék szerepe. Ezek közül megemlít ugyan néhányat (Jeruzsálem—Szent Sír és a Mária sírja feletti centrális templom, Ravenna — San Vitale stb.), ezek azonban — jelentőségük felemlítése mellett — belemosódnak az aacheni palotakápolna kétségkívüli fontosságához képest is túlméretezett ismertetésébe, értékelésébe. Az igaz, hogy Nagy Károly építkezésének hatása ,,magával ragadó erejű" volt Közép-Európában, de elsősorban a birodalmi központ gondolatán keresztül és a később épült kisebb IX— X. századi frank, német uralkodói és püspöki palotakápolnák közvetítésével. A rotundák keletkezésében szerepet játszó bonyolult hatásokra vonatkozó megjegyzéseivel egyetértve, mai ismereteink szerint, nyolc alfejezetben kíséreljük meg az eredet és rendeltetés kérdéseinek vizsgálatát segítő anyag bemutatását. 1. Körépítmények (szentélyek, tumulusok, tholoszok, mauzóleumok) Elő- és Kisázsiában, Görögországban (i. e. 5000—i. e. 280) Az újabb kőkorból a történeti időkbe való átmenet korszakára tehető épületmaradványokat tártak föl Ninive közelében Elö-Azsiában, egy dombtetőn, Teli Arpatchiya körzetében, amely romok között kör alaprajzúak is voltak. Ezek a kör formájú, négyzetes előtérhez kapcsolódó építmények a kutatókat a Földközi-tenger vidékének tholoszaira, a hősök tiszteletére emelt emlékművekre emlékeztették. A silányabb építőanyagokból emelt lakóépületek közül kiemelkedő építmények a település vezetőinek lakóházai és egyben szentélyei is lehettek. A Kisázsia területén alapított Phrigia fővárosa az Ankara közelében fekvő Gordion volt. A phrigiaiak kúp alakú, mesterségesen kialakított földhányásokba, tumulusokba temetkeztek. Ezek átmérője nemegyszer a 250 m-t is meghaladta. A tumulusok közepén helyezkedett el a kisebb, általában kör alakú építménybe foglalt sírkamra (i. e. VIII—IV. század). A Peloponnészoszi-félsziget egyik legnevezetesebb, legrégibb települése Mykéné. A vár híres Oroszlán-kapuján belépve azonnal szembetűnik a kör formájú tumulus, amelyben aknasírok helyezkednek el. Kiemelkedő értékű emlék az i. e. XIV. századból származó, rejtélyes rendeltetésű, kör alaprajzú, szépen boltozott, úgynevezett Atreusz kincsesháza. Az antik görög építészet egyik jellegzetes, de pontosan máig meg nem határozott alkotásai a tholoszok. Ezek a kör alaprajzú épületek valószínűleg a hősök emlékét őrző, tiszteletét kifejező emlékmüvek lehettek. Egyik legjelesebb közülük Olympia templomkerületében (Altisz) a Philippeion és az epidaurosi tholosz (i. e. IV. század). A sírépítményeknek nevet adó halikarnasszoszi Mauzoleion (i. e. 353) hatása érezhető a Samothraké szigetén I. Ptolemaiosz leányának, Arsionénak épített 19 m átmérőjű heroon (i. e. 280). Ezt a sírépítményt tekinthetjük az egyik e körben legkorábbi, jelentős építészeti alkotásnak, amely minden bizonnyal nagy hatással volt a kör alaprajzú sírépítmények elterjedésében a görög, kisázsiai és palesztinai területeken, valamint azt követően a római birodalomban. 4 2. Kör alaprajzú épületek a római birodalomban (i. e. II.—i. sz. IV. század) A görög-hellén körépítmények az általános felfogás szerint heroonok voltak, a hősök tiszteletére emelték ezeket az emlékműveket. A római kor építészetében ez a kultusz hasonló építészeti formában folytatódik, de tartalmilag kibővül a Vesta, Mercurius, Apolló, Diana stb. tiszteletére épült templomokkal, szentélyekkel. A kör alaprajzú sírépítmények közül a Plautiusok (i. e. II. szd.) Caecilia Metella Via Appia 108