A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Holl Imre–Parádi Nándor: Nagykeszi középkori falu kutatása

kerekes díszítésű pohártalpat Nyirád—Deákiból említhetünk. MRT 3 (1970), 43/12. lelőhely, 173., 50. kép 11—12. 29. Márkus 1940, 116., 17. ábra 9. 30. Márkus 1940, 111—112. 31. I. Holl: Külföldi kerámia Magyarországon (XIII— XVI. század.) (Ausländische Keramikfunde des XIII—XVI. Jahrhunderts in Ungarn). BudRég 16 (1955) 174., 45. kép. — I. Holl: Középkori cserépedények a budai várpalotából (XIII—

XV. század), (Mittelalterliche Keramik aus dem Burgpalast von Buda. (13—15. Jahrhundert). BudRég 20 (1963) 343, 346., 16. kép, 71. kép 8—9, 73. kép 9. — N. Parádi: Az Esztergom Széchenyi téri ásatás. (Ausgrabungen in Esztergom, Széchenyi-Platz). ArchÉrt 100 (1973) 244., 10. kép 9—10. 32. A Pomáz—Klisszai gyertyatartó leltári száma: 60. 7.46. С (Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori gyűjtemény). — A Budapest margitszigetit közölte: Feuqrné Tóth R.: A margitszigeti domonkos kolostor., (Le couvent dominicain de l'île Marguerite) BudRég 22 (1971) 262., 12. kép, bal alsó sarokban. 33 Leltári száma: 75.81.60. С. (Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori gyűjtemény). 34. Leltári száma: 55.2248.1. (Esztergom, Balassa Bálint Múzeum). 35. Leltári száma: 75.68.200.0. (Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori gyűjtemény). 36. A bevágásokkal díszített gyertyatartó leltári száma: 54.1.57., a másik gyertyatartóé: 54.1.56. (Győr, Xántus János Múzeum). — A külföldi emlékanyagban az itt tárgyaltaktól többé-kevésbé különböző formájú cserépgyertyatartók is előfordulnak (pl. V. Nekuda—K. Reichertová: Stredovéká keramika v Cechách a na Moravé. Brno 1968. LXXVIII. t. 1—2.), de a cseréppoharak díszítésével egyező, pecsétlővel benyomott mintával díszítetteket is használtak. H—J. Stoll: Ein tönerner Lichtstock des späten Mittelalters von Magdeburg. AuF 9. (1964) 53—56., Abb. 1., Tai. 8, с 37. Így a sarvalyi ásatás 23. számú háza: Holl 1979, 44— 45., 1, 11. kép, vagy az ecséri templomromnál feltárt ház. í. Sz. Czeglédy—

Г. Koppány: A középkori Ecsér falu és temploma. (Ecsér, a medieval village and its church). ArchÉrt 91 (1964) 54—58., 23—24, 26—27, 29. kép. 38. Holl 1979, 33—34., 2—7. kép. 39. Kovalovszki 1969, 247., 39. kép. 40. Holl 1979, 45.—Parádi 1979, 64., 9—10. kép. 41. Ilyen lapos vörös cserépfedők 15. sz-i leletanyaggal együtt kerülnek elő Holl I., Sopron középkori városfalai (Les murs d'enceinte médiévaux de Sopron). ArchÉrt 94 (1967) 177.; ArchÉrt 95 (1968) 193, 196. 42. Sarvaly falu leletanyagának feldolgozása során nyert adataim szerint ez a kés is az osztrák Steyer mestereinek készítménye. A késen "látható elmosódott kovácsjegy legjobban az 1531-ben kiadott (Nr. 7—8.) két mesterjegyhez hasonlít, de a korrózió miatt teljesen nem azonosítható. A kérdésről: I. Holl—N. Parádi: Sarvaly. FontesArchHung Budapest 1982. 43. Más középkori falvak ásatási eredményei is arra mutatnak, hogy a feltárt kerámia-leletek a falu életének teljes kontinuitását nem jelzik; elsősorban a pusztulás időszakát képviselik a leletek, s korábbról jóval kevesebb marad fenn. Ha egy korábbi periódus anyaga nagyobb mennyiséggel van képviselve, úgy azt jóval jelentősebbnek ítélhetjük. 44. A díszítés a Somogy megyében feltárt fazekaskemencék kerámiáival vethető össze, ezeket az ásató szerint a 13. sz. elejéig használták. Parádi N., A Hács—Béndekpusztai Árpád-kori edényégetőkemence (Le four de potier de l'époque arpadienne de Hács—Béndekpuszta). ArchÉrt 94 (1967) 28—33. A csehszlovákiai kerámiáknál hasonló díszítés at 12—13. sz-ban egyaránt előfordul. P. Radomersky— M. Richter: Korpus ceske stredoveké keramiky datované mincemi. Sbornik Narodniho Muzea v Praze, História 28 (1974) 78—82. 45. Sopronban 13. sz-i rétegben. Holl L, Sopron középkori városfalai IV. (Les murs médiévaux de l'enceinte de Sopron IV.). ArchÉrt 100 (1973) 199—200. 46. Kisméretű várakról eddig kevés adattal rendelkezünk. Miklós S., Árpád-kori földvár Váchartyán— Várhegyen ArchÉrt 105 (1978) 95—105.; N. Parádi: A kácsi középkori lakótorony. ActaArchHung 34 (1982). A korai feudális várak kérdéséről Nováki Gy.—Sándoríi Gy.—Miklós Zs., A Börzsöny hegység őskori és középkori várai. (Vorgeschichtliche und mittelalterliche Burgen im Börzsöny-Gebirge (Budapest 1979. (Fontes-ArchHung) 93, 121. 47. MRT 3. (1970) 98—99. (Török L. megfigyelése.) 48. Az ilyen kisméretű templomoknál a Ny-i homlokzat elé épített torony aránylag ritka. A távolabbi környék hasonló alaprajzú templomait az új kutatás a 13. sz. második negyedére keltezi. Sz. Czeglédy I. —Entz G. 1967 200—202. — Kozák K., A román kori egyenes szentélyzáródás hazai kialakulásáról (Über die Entwicklung des romanischen geraden Chorabschlusses in Ungarn). Magyar Műemlékvédelem 1961—1962. 111—133. (13. sz. közepe — m. fele) — A korábbi, torony nélküli kis falusi templomok egy része is a század második felében kap tornyot. Lásd pl. G. Sándor M., A mecseknádasdi Szent István templom kutatása (Die Forschung des St. StefansKirche von Mecseknádasd). Magyar Műemlékvédelem 7 (1971—1972) 180—194. — A 13. sz. közepére keltezik azt a nagyon közelálló alaprajzú kis templomot Csehországban, melynek tornya ugyancsak az É-i fal síkjába eltolva áll: J. Kuthan: Stredovéká architektúra v jiznich Cechách. Ceske Budejovice, 1976. (Resanice). Egy másik cseh példa (Nechvalice) is a század közepe után épülhetett, ennek is oldalra tolt tornya van; A. Merhautova: Rane stredovéká architektúra Cechách. Praha 1971. 175. — A da tálásnál nemcsak az említett példákból indultunk ki (a homlokzati torony kis templomoknál korábban, főleg az 1200-as évektől már jelentkezik); döntőbbnek tartottuk a védelmi szükségesség felismerésének valószínű időpontját. 201