A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

128. GOMBOS: Catalogue ... I. 524. 129. GOMBOS: SZIE III. 320—321. 130. GOMBOS: Catalogue ... I. 556. 131. GOMBOS: Catalogue ... I. 712. 132. GOMBOS: Catalogue . . . HI. 2642. 133. GOMBOS: Catalogue... П. ИЗО. 134. GOMBOS: Catalogue . . . III. 2657. 135. GOMBOS: Catalogue ... II. 908. 136. LUDEWIG, Joan. Peti.: Complectene Scriptoree Rerum Epiecopatus Bampergeneie. Volumen primum. (Francofurti et Lipsiae, 1718) 3—255. 137. Ibidem 66. 138. Ibidem 90. Az idézet eleő mondata alcím, a máeodik mondat ie 1095-re értendő. 139. GOMBOS; Catalogue... II. 1223. Az eredeti kiadáet nem tudtuk megszerezni. 140. Liber duodecimue, 279. Az idézetet az 1513. évi velencei kiadáenál közöljük, mert az eltérés valamennyi kiadáe között jelentéktelen. 141. Liber duodecimue, 205. Vngarorum conuereio. 142. Liber duodecimue, 270. Vngarorum conuereio. A ezövege azonoe az 1513. évi velencei kiadáe idézett réezletével. 143. Lásd az erre vonatkozó érveket GUT HEIL 93. 144. Liber quintus, 531. 145. Az ingolstadti kiadás alapján közölt szövegrészlet a bázeli kiadásban a 419. oldalon található. — GOMBOS: Catalogus ... I. 367. 146. SCHMID op. cit. (München, 1912) 13.; (Bp., 1913) 53. 1095. május 7-én Szt. Henrik csáezár húga, Gizella, Istvánnak, Magyarország királyának a felesége, ennek a helynek második apátnője, itt van eltemetve a bejárat jobb oldalán. 147. A monostor első apátnője Heilka volt 1010—1020, a második apátnő neve ismeretlen, és őt követte harmadikként Gizella királyné. 148. SCHMID op. cit. (München, 1912) 12.; (Bp., 1913) 53. 149. BRVSCHIVS op. cit. Liber eecundue, 123. 150. Hund ezt a híradását Aventinustol vette át, ée az Ingoletadtban 1554-ben kiadott munkának 500. lapjára hivatkozik. Ugyanez az adat megtalálható Aventinuenak Baselben, 1580-ban kiadott munkájának 393. lapján is. 151. GOMBOS: Catalogus ... I. 387. Hatalmas kompiláció, mely legnagyobb részben ismert, kisebb részben ismeretlen kútfőkből kéezült. 152. Regina Hungáriáé primi etirpie. (Viennae, 1776) 35—46. 153. THURÓCZY János: A magyarok krónikája. (Fordította Horváth János) (Bp., 1978) 109., 112—113. 154. Ibidem 514—519., a 215. és a 218. ez. jegyzet. 155. VAJAY Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja. Székesfehérvár Évszázadai 1. (Székesfehérvár, 1967) 89. 156. HELTAI Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól. (Bp., 1981) 91., IV. rész. 157. Ibidem, Bevezető 18. 158. Ibidem 91. 159. GERICS József: Krónikáink és a Szent Láezló-legenda ezövegkapcsolatai. Memoria Saeculorum Hungaricae 1. Középkori kútfőink kritikus kérdései. (Bp., 1974) 134. 159a TÓTH Zoltán: Szent István legrégibb életirata nyomán. Századok 81. (1947) 27. és 47. „ . . . Gizella királynét a hazai krónikairáe ezömyeteggé torzította". ,, . .. a Gizella emlékét befeketítő ezemlélet nemcsak tudatos, hanem nyilván udvari eredetű is, az élő krónikaírás viszont az udvar mindenkori felfogását osztó az azzal párhuzamosan fejlődő, a kései szövegváltozatokban az ellenséges tendencia kiirthatatlanul meggyökeresedett." 159b MÁLYUSZ Elemér: A Thuróczy-króniká és forrásai. (Bp., 1967) 33—42. 159c KRISTÓ Gyula: I. István és családja Árpád-kori történetírásunkban. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominate. Acta Historica, tomus XL. (Szeged, 1972) 54—55., 66., 69—72. 160. ANTONII BONFINI Rerum ungaricarum decades. (Basiliae, 1543) Decadis II. liber IV. 232. — ANTONIUS de BONFINIS: Rerum Ungaricarum decades. Ediderunt J. Fógel et В. Iványi et L. Juhász. Tomue II. (Lipeiae, 1936) Decae H. Liber IV. 282. Egyee kiadáeokban, így pl. az 1543. ée az 1568. évi bázeli müvekben Bonfini által idézett epigramma szövege eltérő, bővebb: „Ladislai, sanctissimorum Pannóniáé regum consortum hic ossa quiescunt". 161. KULCSÁR Péter: Egy budai humanista feliratgyüjtemény. Arch. Ért. 95. (1968) 260. Itt kell megemlítenem, hogy Kulcsár eredményeinek rendkívüli jelentőeégére, ée a Bonfini által említett problematikue veezprémi felirat fontosságára a Gizella-sír ügyében, Kubinyi András volt szíves figyelmemet felhívni. — KULCSÁR Péter: Bonfini Magyar történetének forrásai és keletkezése. Humanizmus és reformáció 1. (Bp., 1973) 73. 162. Decas II. liber I. 163., 353—354. „Proinde postulatam a Pannonico rege sororem, cui Gysle nomen erat, ultro Henricus coniugavit, ut pari cum viro sanctitate certaret pacemque perpetuam inter Alamanos et Ungaroe pacieceretur." „Admiranturque, plerique, quod Ungarorum annales referunt, Gyslam tantum facinus fuieee ausam, cum omnes plane scriptoree eanctieeimam mulierem et divo rege ac fratre imperatore non indignam affirment. Quare, ei utrorumque ecripta tueri volumus, duas uxores Stephanum duxisse cogimur affirmare et utrique Gysle fuisse nomen, unam eamque sanctiesimam Henrici sororem, alteram verő Guilielmi filiam, qui sancti Sigismundi fráter fuit et e Burgundiensium ducum família prodiit,. . ." 163. ÁDÁM Iván: A veszprémi székeeegyház. (Veezprém, 1912) I. réez, 123—124. ée 162. Bonfinire alapozott érveléee Gizella eiremlékéről nemcsak téves, hanem ellentmondásos is, amikor azt állítja, hogy elveszett a templom XV. századi restaurálásakor. Ádám ezzel el nem követett felelőtlenséget és kegyeletsértést varr a már humanista eszmei áramlatban élő veszprémi püspökség és káptalan nyakába. Ha lett volna Gizellának, az alapitónak tekintett királynénak síremléke, akkor erre úgy vigyáztak volna, mint a szemük fényére! 164. PRAY, Georgius: Dissertatio historico-critica de Sancto Ladislao Hungáriáé rege. (Posonii, 1774) 92—93. Az értesítést az adatokkal együtt 1774. október 13-án kelt levelében Blaho Vince ferences tartományfőnök írta meg Pray Györgynek: „Lapis iste, cujus uterque angulus inferior abrasus est, diu extra rudera Ecclesiae jacuit, serviens nonunquam tegendie Calvinianorum Sepulchrie, eed anno 1760. circiter reetauratae Eccleeiae meridionali parieti prope aram impoeitue eet." 165. HORVÁTH József: A makranci emlékkő. Élet ée Tudomány (1977) 1387. Itt mondok köezönetet Horváth Józeef püspöki könyvtároenak értékéé felvilágoeítáeaiért és a felvétel közléséért. 166. A szöveget Pray említett könyvéből, Blaho Vince levele alapján és a márvány lapról készült metszet után közöljük. Lásd PRAY op. cit. (1774) 92—93. ,,Superne Cardinalitii pilei, intra cujus lemniscus una rosa visitur, ineigne habet: inferius vero hanc exhibet pulchro, et majusculo charachtere Latino Epigraphen." 167. Monumenta Romana Epiecopatue Veeprimieneie. IV. (Bp., 1907) LXX—LXXIIL, A kötet bevezetőjének ezerzője, Lukceice Józeef, a makranci eírkövet Gizella ée Adelheid királynék elavult eírköve megújítáeának tekinti; láed 5. ez. lábjegyzetét. 163