A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

3. Annales Parchenses a nativitate Iohannis (909—1316). 95 4. Ptolemaeus Lucensis, fráter ordinis Praedi­catorum, episcopus Torcellanus: História eccle­siastica a Christo nato — 1312. 96 & 5. Chronicon pictum Vindobonense. De gestis Hungarorum ab origine gentis ad a. 1330. Bécsi képes krónika. 97 Gizelláról részletesebb adatokat közöl főleg a Hartvik-féle legenda alapján; a leg­jellemzőbb részleteket idézzük: „Regina verő Keisla, uxor sancti regis, dictam ecclesiam aureis crucibus, fusoriis tabulis, calicibus, gemmis et ornamentis ultra modum ditavit." Gizella király­né pedig, a szent király felesége, az említett egy­házat aranykeresztekkel, ércből öntött oltártáb­lákkal, kelyhekkel, gemmákkal és díszes felsze­relésekkel mértéken felül gyarapította. — Az Albericusnál ismertetett hamis Gizella-kép e kró­nikában ebben a formában maradt fenn: ,,At re­gina Keysla cum Buda satellite scelerum, Petrum Alamanum vei potius Venetum, fratrem regíné, regem preficere statuerunt, hoc intendentes, ut regina Keysla motus sue voluntatis pro libitu posset conplere et regnum Hungarie, amissa li­bertate Teutonicis subderetur sine impendimento. Willelmus autem pater Petri regis fuit fráter Sigismundi regis Burgundiorum, sed post inte­remptionem sancti Sigismundi venerat ad impe­ratorem, quem imperátor collocavit Venetiis et dederat ei sororem suam nomine Gertrud in uxo­rem, de qua genuit Keyslam reginam." Geréb László fordításában idézzük: „Gizella királyné pedig elhatározta Budával, gonosz csatlósával, hogy a királyné atyjafiát, a német — helyeseb­ben: velencei — Pétert teszik királlyá; az volt a céljuk, hogy Gizella királyné kénye-kedve szerint cselekedhessek, és Magyarország — szabadságát elvesztvén — akadálytalanul a németek alá ren­deltessék. Vilmos pedig, Péter király atyja, Zsig­mond burgundi királynak volt az öccse; Szent Zsigmond megöletése után azonban a császárhoz ment, a császár pedig a velenceiek fejévé tette, és Gertrúd nevű húgát adta hozzá feleségül: ettől nemzette Gizella királynét". A hamis Gizella-kép végül a magyar krónikákban meggyökeresedett, mint ezt később látni fogjuk Thuróczynál és Heltainál. 6. Anonymi Leobiensis Chronicon. A. 1—1343. „A. 991. Hoc tempore s. Hainricus adhuc non imperátor, sed tantum dux adhuc Babariae exis­tens, dedit regi Ungariae beato Stephano sororem suam, nomine Gyslam, in uxorem, et tarn ipsum quam totum regnum suum ad fidem Christi con­vertit et roboravit." 98 Abban az időben Szent Henrik akkor még nem volt császár, hanem csak Bajorország hercege; Szent Istvánnak, Magyar­ország királyának feleségül adta húgát, név sze­rint Gizellát, aki mind őt magát, mind egész ki­rályságát Krisztus hitére térítette és megerősí­tette. 7. Paulinus Minorita: Speculum. 99 8. Giovanni Villani, ci vis Florentinus: Historie Florentine. 100 9. Corpus chronicorum Bononiensium. II. Cro­naca Varignana — 1350. 0I 10. Corbus chronicorum Bononiensium. I. Cro­naca Rampona. Ab initio mundi usque ad a. 1350. 102 11. Iohannes historiographus, natione Anglus: Chronicon a creatione mundi usque ad a. Christi 1350. 103 12. Annales canonici Sambiensis a. 3—1352.' 04 13. Andreas Dandolo Venetorum dux: Chroni­cum Venetum a pontificatu sancti Marci ad an­num usque 1339, 1342. 105 15. Martinus Fuldensis monachus: Chronicon a Christo nato usque ad a. 1379. 106 15. Annales Palidenses ab initio mundi usque ad a. 1182 auctore Theodoro monacho Pali­densi. 107 16. Chronica principum Poloniae. A. 800—1382. ,, . . . genuit Stephanum regem Ungariae, anno Domini nongentesimo LXXV, cui sanctus Henri­cus imperátor sororem tradidit in uxorem. Et quamvis Stephanus, rex Ungarie natus fuisset de parentibus christianis, non tarnen plene conver­sus extitit, donee Henricus imperátor eum cum toto regno Ungarie sic ad fidem converte­ret..." Szülte Istvánt, Magyarország királyát az Ür kilencszáz 75. évében, akinek Szent Henrik császár a húgát adta feleségül. És bár István, Ma­gyarország királya keresztény szülőktől született, mégsem volt teljesen megtért, mígnem Henrik császár őt Magyarország egész királyságával együtt ily módon meg nem térítette. 17. Iohannes de Fordun, Scotus: Scoti-chroni­con. 18. Oes ter reichische Chronik von Anfang der Welt — 1398."° A német nyelvű krónika csupán annyit tartalmaz, hogy Henrik császár István ma­gyar királynak adta feleségül húgát, Gizellát. A XV. SZÁZADI FORRÁSOK A források legnagyobb része követi a XIV. században már általánossá vált Gizella formulát, mely szerint Henrik feleségül adta húgát, Gizel­lát, István magyar királyhoz, hogy ezzel őt és országát megtérítse. Vagy csupán csak a házas­ságkötést említik. A források számbavételével csak azokból közlünk részletet, melyek többet, vagy újat tartalmaznak. 1. Nicolaus Burgmannus, decanus ecclesiae Spirensis: Históriáé imperatorum et regum Ro­manorum Spirae sepultorum a Carol о Magno ad Carolum IV, a. 1377. " 2. Compilatio chronologica auctoris anonymi a temporibus Caroli Magni ad a. 1410. " 2 3. Jacob T winger von Königshofen, presbyter Argentoratensis: Chronik seu Die älteste Teutsche, so wol Allgemeine, als insonderheit Elsassische und Strassburgische Chronicke. Chro­nica maior." 3 Chronika minor." 4 4. Gobelinus Persona, decanus Bilfeldensis et officialis Paderbornensis: Cosmodromium, hoc est chronicon universale complectens res eccle­siae et reipublicae ab orbe condito usque ad a. Chr. 1418.™ 5. Udalricus Onsorgius, canonicus veteris ca­pellae Ratisbonensis: Chronicon Bavariae. A. 602—1422. " 6 136

Next

/
Oldalképek
Tartalom