A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

6. Theodoricus Engelhusius: Chronicon continens res Ecclesiae et Reipublicae ab О. С — 1420.

117 7. Vita s. Romualdi fundatoris ordinis Carnal dulensium sive sermo auctore Hieronymo eremite Camaldulensi. Az 1027-ben elhunyt Szent Romuald életiratában, az 1435 táján élt Hieronymus szerzetes Gizella házasságkötésében is az ország megtérítését emeli ki."

8 8. Hermannus Cornerus fr. ordinis Praedicatorum Lubecae: Chronica novella usque ad a. 1435 deducta." 9. Andreas presbyter Ratisponensis S. Magni ordinis s. Augustini: Chronicon de ducibus Bavariae. A. 1—1427.

120 Chronicon generale.

121 10. Iohannes Stadtwegius Poppendikensis: Chronicon vernaculum a Pipino usque ad a. 1441.

122 11. Schritovinus (Schreitwein): Catalogue archiepiscoporum et episcoporum Lauriacensis et Pataviensis ecclesiarum. A. 250—1455. A lorchi és a passaui egyházmegyék érsekeinek és püspökeinek katalógusában nagyon részletes adatot találunk Gizelláról, mely passaui sírjának a legrégibb ismert említése. „Cristianus vei Cristannus episcopus sedit Pataviae XXII ann. Sub hoc Christiano imperátor sanctus Henricus sororem suam Giselam dedit in coniugium Stephano regi Vngariae anno MIX, qua occasione rex idem baptizatur et totum regnum ad fidem Christi convertitur." ,,Sed Stephano rege anno Domini MXXXVIII viam universae carnis transeunte Gisela se ad pataviam transfert, habitum ancillarum inibi degentium induit earumque abbatissa moritur anno Domini MXCV, Nonas Maii ut hodie videtur in epitaphio eius sepulchri ibidem."

123 Cristianus vagy Cristannus püspök 22 évig élt Passauban. Cristianus idejében Szent Henrik császár feleségül adta Gizella húgát az 1009. évben Istvánnak, Magyarország királyának, mely alkalommal a király is megkeresztelkedik és az egész ország Krisztus hitére tér . . . Az Ür 1038. évében István király földi életútját bevégezvén, Gizella Passauba átmegy, ugyanott felvette az ott élő apácáknak a ruháját és azok apátnőjeként halt meg az Ür 1095. évében, május 7-én, ahogyan ugyanazon a helyen látható sírjának feliratán. Schreitweinnek idézett szövege — eddigi ismereteink szerint — időben az első, mely Gizellának Passauba történő költözését adja hírül, de azt a forrást nem ismerjük, melyből ő merítette ezt az adatot. A sírfeliratra való hivatkozás viszont azt jelenti, hogy az elhalálozás időpontját a gótikus kenotáfium feliratából merítette. Schreitwein személye nem tisztázott, W. M. Schmid úgy sejti, hogy a passaui egyházmegyének egy XV. század közepén élő papja lehetett, s talán rendelkezésre állhattak a Niedernburg kolostorban korábbi feljegyzések, tudósítások. 12. Henricus Wolterus, canonicus S. Anskarii Bremae: Chronica Bremensis. A. 788—1463.

125 Új adatot nem közöl a szerző. 13. Collectanea historica sive História ducum Bavarorum ab origine gentis usque ad a. 1476 auctore incerto. ,,A. 1003. ... et regi Ungarorum Stephano adhuc gentili sororem suam Gislam in uxorem dedit, et tam ipsum regem, quam totam suam gentem ad fidem Christi convertit". „Anno Domini 1095, nonas May, obiit venerabilis domina Gisla soror s. Henrici imperatoris, uxor Stephani regis Ungariae abbatissa huius monasterii hic sepulta Hoc epitaphium reperi Pataviae in monasterio monialium in Nidernburg."

126 És [Henrik] a magyarok pogány királyának, Istvánnak feleségül adta Gizella húgát, aki mind magát a királyt, mind egész népét Krisztus hitére térítette. Az Úr 1095. évében május 7-én meghalt a tiszteletre méltó Gizella úrnő, Szt. Henrik császár húga, Magyarország királyának, Istvánnak a felesége, ennek a monostornak az apátnője, itt van eltemetve. Ez a sírfelirat Passauban, a Niedernburg apácakolostorban található. — E bizonytalan eredetű krónika idézett részlete régebbi forrásokból származik, a Passaura vonatkozó rész azonban a gótikus kenotáfium feliratából eredhet. 14. Annales Forolivienses ab origine urbis usque ad a. 1473 auctore anonymo. 15. Chronicon Belgicum magnum ab a. 54— 1474. ,,Anno octavo Henrici gens Ungarorum hactenus idololatriae dedita, ad fidem Christi convertitur per Gyslam sororem imperatoris, quae nupta Ungarorum regi, ad hoc sua iugi instantia regem adduxit, ut pro se et tota Ungarorum gente baptismum expeteret, ipse in baptismo Stephanus vocatus . . ." „Cum contra Gysla illa regina, ut Ungari dicunt, multa mala in regno fecerit, et ad extremum post mortem s. regis interfecta sit".

128 Henrik uralkodásának nyolcadik évében a magyarok népe, mely addig a bálványimádásnak hódolt, Krisztus hitére tért a császár húga, Gizella által, aki a magyarok királyának a felesége, és házasságával rábírta a királyt arra, hogy ő maga és a magyarok egész népe megkeresztelkedjék, s őt a keresztségben Istvánnak nevezték. Miután — ezzel szemben — ez a Gizella királyné, ahogy a magyarok mondják, sok gonoszságot követett el az országban, végül is a szent király halála után megölték. Az idézett szövegrész első része jó forrásokból származik, az utolsó mondat azonban a már ismertetett Albericus szerzetes krónikájából ered, akiről Gombos találóan állapítja meg: „Csak troisfontainesi Albericus helyezkedik szembe az általános felfogással, amennyiben magyar értesülésre hivatkozva azt mondja, hogy Gizella királyné sok bajt okozott, s ezért Szt. István király halála után megölték."

129 Mindenesetre jellemző, hogy ezt a hírt csak egy XV. századvégi kompilátor veszi át. Ezzel a Chronicon Belgicum szerzőjére utal. 16. Chronicon episcoporum Verdensium. A. 785—1480.

130 17. Conrad Botho: Cronecken der Sassen. Ab O.C.—1489.

131 18. Vitus Arnpeckius, presbyter Landishutanus, capellanus Sixti episcopi Frisingensis: Chronicon Baioariae seu Chronica Bavariae ab a. 539— 1495.

132 A XV. század legvégén elhunyt landshuti presbiter, a freisingi püspök capellanusa, mint krónikaíró pontosan átvette II. Henrik császár 137