A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja
történt eltemetését vetíti Gizellára, akár tévedésből, akár abból a logikus következtetésből kiindulva, hogy a királyné sírja a király sírja mellett szokott lenni a középkori uralkodók temetkezési rendje szerint. Foresta adatát a temetkezési hellyel kapcsolatban nem fogadhatjuk el sem Székesfehérvár, sem Veszprém javára. 5. [Aventinus] Thurmair, Johannes: Bayrischer Chronicon: im Latein nun verfertigt; vnd in Syben Puecher getailt ein kurtzer auszug. (Nürnberg, 1522). A latinosan Aventinusnak nevezett történetíró e füzetszerű kis munkájában így ismerteti Gizella családját: ,, Heinrich d.z.H. in bairn 995 zu rengsburg. Kayser Henrich d.z. von 3. H. in bairn 1024 ligt bamberg. Braun bischoff zu Augspurg 1029. Geisel kuntgin in Ungern ligt zu Passau." Henrik herceg Bajorországban Regensburgban 995-ben, Henrik császár Bajorországban Bambergben 1024-ben, az augsburgi Brúnó püspök 1029-ben, Gizella magyar királyné Passauban lett eltemetve. 6. Aventinus [Johannes Thurmair:] Annalium Bojorum libri septem. (Ingolstadii, 1554) ,,Caesar ex Ungaria reversus (ut ad narrationem redeam) secum Gisalam reginam uxorem D. Stephani abducit, Bathaviae, ubi in templo sacratarum faeminarum eius Mausoleum ostenditur, ab Ugris venerabundis aditur, collocavit." 144 A császár Magyarországból visszatérve, hogy az elbeszélésre visszatérjek, Gizella királynét, Szent István feleségét magával vitte és elhelyezte Passauban, ahol az apácák templomában a síremléke látható, melyet az őt tisztelő magyarok felkeresnek. 7. Aventinus, Ioannes Thurmair: Annalium Boiorum, libri VII. (Basiliae, 1580). Az ingolstadti kiadástól eltérően az idézett szövegrésznél a következő lapszéli cím olvasható: ,,Caesar ex Ungaria cum Gisela Stephani vidua redit, quae postmodum Bathaviae mortua ibi humatur." 145 A császár visszatér Magyarországból István özvegyével, Gizellával, aki azután Passauban meghalt, és ott eltemetik. Aventinus idézett tudósításai egyértelműen arról tanúskodnak, hogy Gizella Péter király uralkodása idején elhagyta az országot és III. Henrik császár kíséretében Passauba tért, ahol a Niedernburg apácakolostorba lépve annak apátnőj eként halt meg. A Passaut elvető történészek általában Aventinus tudósításait vonják kétségbe, mivel a bajor történetíró nem közli pontosan állításainak forrását, csupán arról tudunk, hogy 1517 nyarán Passauban tartózkodott és ott jegyzeteket készített, melyek fennmaradtak. Schmid tanulmányából pontosan értesülünk Aventinus jegyzeteinek tartalmáról. Gizella gótikus kenotáfiumának feliratát így közli: ,,MXCV non. Maji. Gisala S. Henrici Imperatoris soror, uxor Stephani regis Hungáriáé, Abbatissa secunda huius loci, hic sepulta aditus dextro latere." 146 Az Aventinus jegyzetében szereplő „secunda', vagyis második jelző a valóságban nincs a sírlapon, ez a téves közlés kétségtelenül Aventinus számlájára írható, ugyanis Gizella az apátnők sorában nem a második, hanem a harmadik volt. 147 Ez a pontatlanság azonban nem egy kész történelmi munkában, hanem csak feljegyzéseiben található, így nem lennénk tárgyilagosak, ha éhnek alapján ítélnénk el és nyilvánítanánk megbízhatatlannak, mint azt tették vele a XVIII. században Pray, Cornides és Katona, valamint követőik napjainkig. Schmid nagyon korrekt módon vizsgálva a problémát közli, hogy Aventinus feljegyzéseinek 59. lapján olyan adat található, melynek forrását meg is nevezi: „pychlin chronicarum Felber ". Eszerint Aventinus egy bizonyos Felber nevű krónikás művéből merítette adatait. Sajnos ilyen krónikát már nem ismerünk, sőt szerzőjének kiléte is ismeretlen. Schmid levéltári kutatásaiból csupán annyi derül ki, hogy 1425-ben élt egy Hans Felber nevű polgár, aki a passaui kettős püspökválasztás alkalmával küldöttség tagja volt, továbbá élt 1481-ben ugyancsak egy Hans Felber — valószínűleg az előbbi fia —, aki egy házat hagyományozott a passaui Niedernburg kolostornak. Az állítólagos Felber-féle krónikából merített adat Aventinus feljegyzésében így olvasható: ,,MXCV Gisala regina Ungariae uxor sancti Stephani, mater sancti Emerici, soror sancti Henrici migrât ex hac vita, sepulta in monasterio virginum." 148 1095-ben Gizella, Magyarország királynéja, Szent István felesége, Szent Imre anyja, Szent Henrik húga elköltözött ebből a világból és az apácák monostorában temették el. Schmid a XV. század utolsó negyede előttre keltezi a Felber-féle krónika keletkezését, de szerzőjének személyét nem látja biztosan azonosíthatónak az említett Hans Felber egyikével sem. A Felber-szövegben nyomát sem találjuk a korábbi krónikákra jellemző mondatszerkezetnek, sőt Gizella, István, Imre, Henrik családtagok felsorolásának formája is arról tanúskodik, hogy nem lehet régi munkáról szó, talán csak egy emberöltővel előzhette meg Aventinust. 8. Bruschius, Gaspar: De Laureaco, veteri admodvm'qve celebri olim in Norico ciuitate, et de Patauio Germanico: ac utriusque loci Archiepiscopis ac Episcopis omnibus, Libri duo. (Basiliae, 1553). Wolfgang Salm passaui püspök udvari történetírója volt Gaspar Bruschius, aki Passauról szóló nagy munkájának első könyvében Lorch és Passau székhelyek korai történetét ismerteti, míg a második könyvben találjuk a „De Episcopis Pataviensibvs" címszó alatt, a „Gisela regina monialis" margójegyzet mellett, a minket érdeklő szövegrészt: „Migrante uero S. Stephano Vngarorum rege Dominum, anno Christi 1038. Gisela regina, ас vidua, non marito tantum, sed prius etiam charissimo atque unico filio Sancto Emerico orbata, Patauiam sese recipiens, in Sanctae Crucis Nidernburgensi monasterio a germano suo Sancto Henrico, ас eiusdem coniuge Sancta Chunigunde Palatinissa, quasi secundario fundato, habitum monasticum assumpsit: primumque monialis at paulo post Abbatissa designata est: sed quo anno, id incertum est. Obiit uero in eodem monasterio (quod ipsa praeclare iterum il lustra vit et auxit) anno Domini 1095. nonis Maii, sepulta illic honorifice in sacello S. Agathae." 149 Azonban Krisztus 1038. évében a magyarok királyának Szt. Istvánnak az elhunytával, Gizella királyné és özvegy nem csupán 139