A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

férjétől, hanem már korábban legkedvesebb, sőt egyetlen fiától Szent Imrétől megfosztva, Passauba visszavonulva felvette az apácák ruháját a niedernburgi Szent Kereszt monostorban, melyet fivére Szent Henrik és annak felesége Szent Kunigunda császárnő mintegy újraalapítottak: és először apácának, kevéssel később apátnőnek jelölték: de hogy melyik évben, az bizonytalan. Meghalt ugyanabban a monostorban (melyet ő maga gyönyörűen újra feldíszített és felszerelt) az Űr 1095. évében, május 7-én, ott temették el tisztességgel a Szt. Agáta kápolnában. — Bruschius leírásában visszacseng a Hartvik-legenda és az István-legenda hangja, amikor kiemeli a monostor feldíszítését és felszerelését, melyre a kegyes királynénak oly nagy gondja volt. 9. Hund, Wiguleus: Metropolis Salisburgensis, continens primordia Christianae religionibus per Boiariam et loca quaedam vicina: Catalogum videlicet et ordinariam succesionem Archiepiscoporum Salisburgensium, et Coepiscoporum, Frisingensium, Ratisponensium, Pataviensium, ac Brixinensium, simulque fundationes et erectiones Monasteriorum et Ecclesiarum Collegiatarum, (Ingolstadii, 1582). Könyvének utolsó harmadában tárgyalja Hund a szerzetesi kolostorokat, s a 252. oldalon írja a passaui apácakolostorról: Niderburg Monasterium Monialium Nobilium in Passau." „Sepolta est ibi in porticu predicta Heilka cum hac inscriptione: Anno 1020. in die S. Tecklae virginis obiit Heilka, amica S. Hein. Imper, prima Abbatissa huius Monasterii. Ibidem Anno 1095. Non. Maii obiit Gysala, S. Heinrici Imperatoris soror, uxor Stephani, Regis Vngariae, Abbatissa secunda huius loci, hic sepulta adito dextro latere, quae tarn viro quam filio orbata Patauiam in hoc Monasterium venit, in quo primum habitum monasticum assumpsit, paulo post Abbatissa designate, Monasterium praeclare illustravit et auxit." Az előkelő apácák niedernburgi monostora Passauban. Az említett Heilka ott az előcsarnokban van eltemetve ezzel a felirattal: 1020. évben Szt. Tekla szűz napján hunyt el Heilka, Szt. Henrik császár nagynénje, ennek a monostornak az első apátnője. Ugyanott 1095. május 7-én halt meg Gizella, Szt. Henrik császár húga, Istvánnak, Magyarország királyának a felesége, ennek a háznak a második apátnője, itt temették el a bejárat jobb oldalán. Aki mind férjét, mind fiát elveszítve Passauba jött, ebbe a monostorba, ahol először felvette az apácák ruháját, később apátnőnek jelölték, s a monostort gyönyörűen feldíszítette és felszerelte. — Hund is második apátnőnek írja Gizellát, ez nála is téves adat. A 253. lapon a regensburgi münstert ismerteti számunkra értékes adatokkal. ,,Nider Münster zu Regensburg." ,,Ibidem sepulta est D. Gisala, uxor Heinrici secundi, Ducis Bavariae, mater Heinrici sancti Imperatoris, ut testatur crux aurea, a filia huius Gisalae, Regine Ungariae donata,"

150 Ugyanott van eltemetve Gizella Úrnő, második Henriknek, Bajorország hercegének a felesége, Szent Henrik császárnak az anyja, amint ezt bizonyítja Gizella lányától, Magyarország királynéjától adományozott arany kereszt. Hundnak előbb idézett adatait nem fogadja el a történészek egy része, arra hivatkoznak, hogy Aventinustól vette át az adatokat, s a gótikus kenotáfium szövegét használta fel, tehát nem merít eredeti forrásból. A források további felsorolását nem tartjuk szükségesnek, mert újabb adattal már nem gazdagíthatjuk témánkat, de a XVII—

XVIII. századból egy-egy forrást nem lesz felesleges idézni. 10. Raderus, Mattheus: Bavaria Pia. (Monachii, 1628). Raderus munkájával azért is érdemes foglalkoznunk, mert részletesen leírja Gizella és István, valamint Imre történetét, és ezzel kapcsolatban bírálja Bonfini írását. Csak a passaui témára szorítkozva idézzük Raderustól az alábbi részletet, könyvének 33—34. lapjáról. ,,Bonfinius docet, sine teste tarnen, Stephanum duas habuisse uxores cognomines, quod Aventino non piacet: nam Gisela S. Henrici soror mortuo Stephano supertes fuit, et apud Ungaros vixit, quoad Henricus III. imperátor earn secum in Germaniam reduxit, et Batauis Bojorum collocavit, quod his verbis Aventinus testatur: Caesar ex Ungria reversus secum Gisalam reginam ..." Bonfinius arról tudósít — bizonyíték nélkül —, hogy Istvánnak két azonos nevű felesége volt, amelyet Aventinus nem fogad el: Ugyanis Gizella, Szent Henrik húga, István halálának túlélője (tanúja) volt és a magyarok között élt amíg III. Henrik császár magával nem hozta őt Germániába, és a bajor Passauban helyezte el, amely Aventinusnál ezekkel a szavakkal maradt fenn: A császár Magyarországról visszatérve Gizella királynét magával hozta. Aventinusnak már ismertetett idézetét nem ismételjük meg, csupán a figyelmet szeretnénk arra felhívni, hogy Aventinus műve kompilációs jellege ellenére is nagy tekintélynek örvendett. így jellemzi Gombos Aventinus Annalium Boiorum-át: ,,Compilatio grandissima, quae maxima ex parte ex notis fontibus, minima ex parte ex ignotis fontibus est assumpta."

151 Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy Aventinust pejoratív értelemben tekintsük irodalmi kompilátornak, hisz egykori jegyzetei, feljegyzései azt tanúsítják, hogy összefüggéseket kereső, kérdéseket tisztázni kívánó, egyes adatokat, tényeket felkutató humanista történetíró volt, aki nemcsak a kész munkákat használta fel, újat is adott. Ezenkívül nagyon sok középkori krónikamásolatot megőrzött írásaiban. Raderus foglalkozik még Foresta, általunk is ismertetett műve bírálatával, ő sem fogadja el Gizellának Fehérvárott való eltemetésének híradását. 11. Acta Sanctorum Ungariae ex Johannis IBollandini... Semestre secundum (Tyrnaviae, 1744) Appendix Acta Sanctorum Ungariae, qui hactenus praetermissi fuerunt, complectens. Acta B. Giselae. Ex Melchiore Inchofer. Az addig boldognak, szentnek tisztelt, de hivatalosan a nemkanonizáltak közé sorolt Gizella királyné élettörténetét is olyan módon fogadták el, hogy Magyarországról visszatérve, Németországba, Passauban telepedett le és a Niedernburg kolostor apátnőjeként halt meg. Inchofer adatain kívül Aventinus és Hund adatait is felhasználta az Acta 140