A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Csoma Zsigmond: A hagyományos borértékesítés rendszere és felbomlása a Káli-medencében (19–20. sz.)

CSOMA ZSIGMOND A HAGYOMÁNYOS BORÉRTÉKESÍTÉS RENDSZERE ÉS FELBOMLÁSA A KÁLI-MEDENCÉBEN (19—20. SZ.) A Dunántúl hagyományos borértékesítési rendszerét mind ez ideig csak Sopron környékéről ismertük, mint a borvidéket vizsgáló dolgozatok egyik fejezetét. A Balaton-felvidékről a paraszti borfuvarozás és értékesítés kutatása még sok újabb érdekes adatot nyújthat. A Balaton környéki szőlőtermelést leíró nagy monográfiájában Jankó János is keveset foglalkozott ezzel a kérdéssel. Mindmáig ismeretlen az egykori borértékesítés rendszere, aminek ma már csak töredékét lehet megtalálni. Emberi visszaemlékezés segítségével próbálom meg rekonstruálni a bor értékesítését — amiért, s aminek reményében évenként vállalta a szőlőtermelés nem könnyű munkáját a termelő. Még ma is él és terepkutatás során felbukkan az emléke az egykori termékcserének, amelynek során a befagyott Balaton jegén, a rianásokat kikerülve Somogyból gabonát hoztak szekérrel, bor ellenében. A Balaton két partja közti adottságkülönbség a gazdálkodásban is megmutatkozott. Az északi part gabonában szegény, ami nemcsak a domborzati viszonyok és a nagyobb népsűrűség miatt alakult ki évszázadok alatt hanem azért, mert a szőlőt mindennél nagyobb területen művelték. A szemközti partok lakossága termékhiány és termékfelesleg révén egymásrautaltságban élt. Ez biztosított az északi és a déli Balaton-part között télen, a fagy beálltával állandó és élénk cserekereskedelmet, kapcsolatot. Ez nemcsak a kereskedelemre, hanem a munkalehetőségre, a munkavállalásra is vonatkozott.' Az északi part termékcseréje nemcsak dél felé, hanem észak irányába is mutatott. A Bakony falvaiból faeszközöket szállítottak terményért, elsősorban borért és gabonáért.

2 A bor jó csereértékét mutatja, hogy mindig lehetett vele fizetni, mindig elfogadták ellenértéknek. Az 1930-as évek elején a föld nélküli kővágóörsi napszámosok is borért szolgáltak, amit aztán más vidéken gabonára vagy kukoricára cseréltek el. A bor csereértéke a második világháborút követő nehéz években is megmaradt.

3 Nyugat-Magyarországot a Balaton-felvidékkel összekapcsolták a nagyobb hatósugarú kereskedelmi tevékenységek, kereskedők, így a Sopron melletti, rétfalvi (Wiesen, ma Burgenland) és a horvátországi, stájerországi gyümölcs-, terményés borkereskedők.

4 A stájer kereskedők Délnyugat-Magyarországról szerezték be áruikat, elsősorban mezőgazdasági terményeket, így Zala, Vas, Somogy megyékből.

0 A jóminőségű borokat elsősorban a határszéli stájer és német-hienc kereskedők vásárolták össze. Már Bél Mátyás is említi tevékenységüket, majd egy Zala megyei gazdasági tudósítás is kiemelte, hogy saját fogyasztásuk mellett Tirolba és „Helvécziába" is szállították a magyar bort, kezdetben a szombathelyiek közvetítése révén. 1860-ban már Parragh Gábor Balaton-vidéki szőlőbirtokos keserűen jegyezte meg, hogy a bor árát a stájerek szabták meg, és így a termesztőknek nem annyira kifizetődő, mintha ők szállítanák és értékesítenék borukat. A későbbiekben is stájer és hienc borkereskedők vitték el Kővágóőrsről és a Kálimedencéből a borokat. Göcsejben a 19. század végén, paraszt borkereskedők szállították a bort Tótságba, a Zala és Vas megyei vend — szlovén — községek számára.

6 Badacsonyhegy keleti, északi oldalának „gorkovány", „korkovány" lejtője is a helyi bor minősítésével áll kapcsolatban. Hasonló elnevezéssel Göcsejben szintén lehetett találkozni. A baki, söjtöri savanyú borokat illették ezzel a jelzővel a borvásárló hiencek.

7 A Kál-völgy nyolc községe is beletartozott abba a nagyobb régióba, ami alatt a Balaton melléki borokat említették. Bár szőlőhegyei nem közvetlen a Balaton északi partján feküdtek, mégis többen és többször dicsérően írtak az itteni borok jó minőségéről. Fényes Elek közvetlenül a badacsonyi borok után említi a szentbékkállait, tartósságát emeli ki a balatonhenyei boroknak, igen nemesnek minősíti a kővágóörsit, köveskálit. A községek ismertetésénél részletesen jellemzi azok borait.

8 A Kál-völgy községeinek szőlőterülete, szőlőtermése és a szőlőbirtokosok száma 1873-ban.

9 Szőlőbirtokos Szőlőterület 1873-ban termett Szőlőbirtokos 1600 D-öles hold D-öl fehér vörös siller а к ó b a n Szentbékkàlla 247 316 203 6000 — — Balatonhenye 120 Kékkút 49 123 56 272 302 1500 — — 800 — — Kővágóörs 350 Köveskál 295 480 323 1517 1095 8177 — — 11985 — — Mindszentkálla 227 333 1283 2505 — — Monoszló 160 150 — 2500 — — Salföld 180 303 1385 8740 — — összehasonlításul : Tapolca 187 ..... 3423 _ 435 2275 331