A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Éry Kinga: Embertani adatok Veszprém középkori népességéhez

ÉRY KINGA EMBERTANI ADATOK VESZPRÉM KÖZÉPKORI NÉPESSÉGÉHEZ (VESZPRÉM—KÁLVÁRIA-DOMB 11 — 16. SZÁZADI TEMETKEZÉSEI) BEVEZETÉS Mindmáig alig tudunk valamit is arról, hogy Veszprém középkori népességét milyen embertani sajátosságok jellemezték. Az egyetlen ide vonatkozó tanulmány 1957-ben jelent meg ACSADI GYÖRGY és NEMESKÉRI JÁNOS tollából, akik felkutatva valamennyi rendelkezésre álló leletet, Veszprém—Kálvária-dombról 28 (30) koponyát, Veszprém—Sas-hegyröl 9 koponyát és Veszprém—Újtelepről 3 koponyát tettek közzé az 1909—1938 közötti ásatásokból. A város területén jelentősebb számú középkori embertani anyag feltárására legközelebb 1978ban került sor, amikor KRALOVÁNSZKY ALÂN vezetésével a Kálvária-dombon újabb ásatások történtek (ERY—KRALOVÁNSZKY, 1979). Ennek során 48, zömmel bolygatott, hiányos, de eredeti helyén fekvő csontváz és 18 szórvány-koponya került napvilágra, majd 78.4.1—78.4.66. szám alatt a Bakonyi Múzeum embertani gyűjteményébe. Jelen tanulmányunk a Kálvária-domb régebbi és újabb embertani leleteit együttesen ismerteti. A már közreadott anyaggal való ismételt foglalkozást az is indokolta, hogy a szerzők a kálváriadombi leletek közé máshonnan származó két koponyát is besoroltak (ltsz. 2182 és 2183), de téves volt a leletek 10—11. századra való keltezése is. A vizsgálat egységessége érdekében a régi anyagon is elvégeztük a mérést és leírást, valamint a nem- és életkor-meghatározást, s tanulmányunkban az új adatokat közöljük. Az ismételt vizsgálat csupán 27 koponyán volt lehetséges, egy lelet (ltsz. 2167) ugyanis időközben elveszett.' A csontvázleletek történeti hátterére, időrendjére és előkerülésére vonatkozó legfontosabb adatok az alábbiak. 1929—30-ban a veszprémi múzeum RHÊ GYULA vezetésével ásatásokat végzett a Kálváriadombon, s ennek során középkori templom alapfalai és sírok kerültek elő. RHÉ okleveles adatok alapján azonosította az épületet Veszprém egykori Szent Miklós-szeg nevű külvárosának plébániatemplomával. Az ásatás eredményeit ismertető cikkében részletesen szólt a templom építészeti sajátosságairól, de csak mellékesen utalt a sírokra és sírleletekre (RHÉ, 1929—30). Feljegyzések híján nem tudni, hány sírt tárt fel, ezek hol feküdtek és hogy mi volt az egyes sírok melléklete. Csupán darabszám szerint ismerjük a tárgyi anyagot, és azt, hogy a 12, ekkor fellelt középkori pénz közül három az 1063—1113 közötti időből, kilenc az 1368—1541 közötti időből való. Azon feltételezés alapján, hogy a templom építése meg kellett hogy előzze a legkorábbi temetkezéseket, RHÉ a templom létesítését a 11. század elejére, pusztulását a 16. század közepére keltezte. 1931-ben a domb tereprendezése során a templom további falmaradványaira és újabb sírokra bukkantak. Az erről szóló rövid híradás szerint az ekkor talált 15 pénz az 1050—1550 közötti időből származott (LACZKÔ, 1931). A veszprémi múzeum 1930-as és 1931-es szerzeményi naplóiba a kálvária-dombi ásatásokból összesen 17 koponya került bejegyzésre. Ezeket utóbb Budapestre szállították a Néprajzi Múzeum Embertani Osztályára. Ennek leltárkönyvében azonban 2154—2181. szám alatt"' Veszprém, Kálvária-domb, Szent Miklós-egyház néven és 11 — 16. századi leletként feltüntetve nem 17, hanem 28 koponya szerepel. Valószínű, hogy a többlet a Kálvária-domb további tereprendezésekor került felszínre. Az 1978-as ásatás célja a Szent Miklós-templom hitelesítő feltárása volt. A kutatás kiterjedt a teljes templombelsőre, valamint a falak külső oldalát övező sávra. Ennek során sikerült a RHÉféle adatokat pontosítani és azokat több fontos építészeti megfigyeléssel kiegészíteni. Röviden a következők voltak megállapíthatók. Miként az éremleletek korábban tanúsították, a dombon all. század közepén már létezett egy temető, ehhez azonban — az eddigi kutatások szerint — templom még nem tartozott. A Szent Miklós-egyházat valószínűleg csak a 13. század első felében emelték. Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású templomhoz nyugaton torony, délen nyitott bejárati csarnok, északon sekrestye tartozott. A 15. század közepén a szentélyt meghosszabbították és sokszögűvé alakították, a hajót két pillérrel kettéosztották és beboltozták, a sekrestyéhez csontházat építettek. A templom pusztulására az éremleletek tanúsága és a történeti adatok szerint feltehetően a 16. század közepén került sor, amikor a város török kézre jutott. 1978-ban a templom belsejéből 42 sír és 16 szórványos koponya, a templom falain kívül, a DK-i, D-i és DNy-i oldalon 6 sír és 2 szórványos koponya került elő. Tekintettel arra, hogy a templombelsőt RHÉ GYULA már feltárta, s onnan bizonyos számű 87