A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Éry Kinga: Embertani adatok Veszprém középkori népességéhez

csontvázat minden bizonnyal felszedett, az 1978as helyzetből csak hozzávetőlegesen következtethetünk az egykori temetkezési rendre. Az valószínűnek látszik, hogy a szentélyben temetkezés nem folyt. Néhány sír a torony területéről, egy a sekrestyéből, a többi a hajóból került elő. Leletanyag csak 13 sírban volt, de ezek valamennyié 13—16. századi. A 11 —12. századi temető egykori létére csupán a falak alatti üres sírgödrök és egy másodlagos helyről előkerült bronz s-végű haj karika-töredék utalt. Mindezen adatokból a temetkezések időrendjét illetően a következőket mondhatjuk. Semmi jel nem utal arra, hogy a Kálvária-dombon a 10. században, vagy akár a 11. század elején már temetkeztek. A legkorábbi sírok a 11. század közepére, a legkésőbbiek a 16. század közepére tehetők. Ezen 500 éves időhatáron belül a jelenleg ismert 93 egyén időrendi szétválasztására csupán néhány esetben van lehetőség, az alábbiak alapján. 11—12. századra, tehát a templom felépülése előtti időszakra tehető a korábban előkerült leletanyagból a 2174. számú koponya, amelyen jelképes trepanáció látható, ez a szokás ugyanis a 12. század végére megszűnt (NEMESKÉRI— ERY—KRALOVÁNSZKY, 1960). Az új feltárás anyagából ugyanerre az időszakra keltezzük azt a hat szórvány-koponyát (II., III., IV., V. VIII., IX.), amely a román kori szentély falán kívül, de a gótikus szentély falán belül került elő, egymás közeléből. Ezek a koponyák ugyanis minden bizonnyal a román kori templom építése során megbolygatott sírokból valók. Ezt a feltevést támogatja az a tény is, hogy az újonnan előkerült leletanyag egyetlen jelképes trepanációja ezek egyikén látható (IX.). 13—16. századinak minősíthető, tehát a templom felépülését követő időszakra tehető a korábban előkerült leletanyagból a 2158., 2165. és 2170. számú koponya, amelyeken kardvágástól eredő sérülés észlelhető; az ilyen jellegű harci sérülés ugyanis mindeddig csak késő középkori leleteken volt megfigyelhető. Az újabb feltárás anyagából pedig erre az időszakra keltezhető az a 13 sír, amelyben e korra utaló leletanyagot találtunk (4., 5., 11., 17., 19., 20., 23., 29., 39., 42., 44., 47., 48. sír). Tekintettel azonban arra, hogy a leletek 75 százalékát nem tudjuk a fentiekhez hasonlóan kettéválasztani, feldolgozásunk során az egész mintát együttesen elemeztük. Megjegyezni kívánjuk azonban, hogy mivel mind a korábbi, mind a későbbi ásatás elsődleges célja a templom feltárása volt, a vizsgált 93 egyén zöme szükségszerűen a templom felépítését követő időszakból származik. A LELETANYAG ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a sorozat demográfiai elemzésre nem alkalmas. A leletanyag korcsoport és nem szerinti eloszlását mindazonáltal az 1. táblázaton bemutatjuk. 88 A gyermek- és fiatalkorúak aránya mindössze 17,2% , ami elsősorban is a korábbi mintavétel ferdeségének a következménye. A férfiak afánya jelentősen meghaladja a nőkét, ami ugyancsak a korábbi mintavétel ferdeségéből ered. A felnőttek korcsoporti eloszlását sem tanulmányozhatjuk érdemben, mert a csontvázleletek hiányossága folytán az elhaltak korcsoportba sorolása csak meglehetősen tág keretek között volt lehetséges. NEMI KIFEJEZETTSÉG Amint az a 2. táblázaton látható, a Veszprém— kálvária-dombi koponyákra a kifejezett masculinités a jellemző. Ez a férfiak esetében a magas, -j- 0,70-es, a nők esetében az alacsony, — 0,32-es átlagértékben jut kifejezésre. A férfiaknál különösen a csecsnyúlvány és a járomcsont, a nőknél pedig az állkapocs mutat férfias vonást, ezzel szemben viszonylag nőies a férfiak járomíve és a nők glabelláris tájéka. A bemutatott két, hasonló korú sorozathoz viszonyítva azonban csupán a férfiak erőteljesen profilált, magas járomcsontja és fejlett állkapcsa, valamint a nők alig kiemelkedő glabelláris tájéka tekinthető a népesség egyedi sajátosságának. A vázcsontokon általában hangsúlyozottabb a nemi jelleg mint a koponyán, a Veszprém—kálvária-dombi férfiak esetében azonban ennek ellenkezője tapasztalható. Különösen medencéjük és keresztcsontjuk alakja nőies, kivéve a cotyloischiadikus jelzőt, amely ennélfogva igen alkalmasnak mutatkozott a nemi elkülönítésre (-(- 1,17). A Veszprém—kálvária-dombi nők vázcsontja igen nőies, kivéve keresztcsontjukat és a linea asperát, a cotylo-ischiadikus jelző azonban az ő esetükben is jó nemmeghatározónak bizonyult (—1,50). FORMAI JELLEMZŐK A koponyaméretek és jelzők paramétereit a 3—4., a vázcsontméretek és jelzők paramétereit az 5., osztálykategóriák szerinti eloszlásukat a 6. és leíró jellegeik formai megoszlását a 7. táblázaton mutatjuk be. A méretek szórásértékeinek átlaga mindkét nem esetében 100 körüli, a jelzőké ennél nagyobb, ami a leletanyagon belül mutatkozó némi formai különbségre utal. Szignifikánsan nagy szóródás azonban a férfiak esetében csupán a koponyajelzőnél észlelhető, a nők esetében pedig a fülszélesség, a maxilla- és szájpadhossz, továbbá a koponyajelző, a maxilla- és szájpadjelző esetében. A női koponyák variációja tehát, főként a jelzőértékek tekintetében a férfiakénál nagyobb, mindazonáltal sem a méretértékek, sem a formai bélyegek osztálygyakoriságában nincs a két nem között számottevő különbség. A népességet általánosságban az alábbi megjelenési forma jellemzi. Agykoponyájuk középhosszú, széles, középmagas, brachykran, orthokran, metriokran, tapeinokran. Felülnézetben változatos alakú, hátulnézetben ház alakú. Horn-