A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
Éry Kinga: Újabb összehasonlító statisztikai vizsgálatok a Kárpát-medence 6–12. századi népességeinek embertanához
76. ábra. Zalavár analógiáinak dendrogramja Figure 76. Dendrogram showing the analogies of Zalavár 66 Jura 69 Nyugati frankok I 65 Bonaduz — 113 Kerpuszta p 101 Honf kor С-csoport I 120 Zalavár 77. ábra. Jura analógiáinak dendrogramja Figure 77. Dendrogram showing the analogies of Jura a szárazréti népességbe minden bizonnyal már a Kárpát-medence területén az l/a szubklaszter formakörébe tartozó elemek is keveredtek. ZALAVÁR—KÁPOLNA (No. 120, 1/b szubklaszter, 76. ábra). A népesség tisztán europid. Analógiái: az i. e. 3. — i. sz. 3. sz.-i észak-pontusi késő szkíta kori Zolotaja Balka (No. 29) és Neapol (No. 30), a 8—13. sz.-i „keleti szláv" ,,dregovicsok" (No. 59), „poljánok" (No. 61) és „radimicsek" (No. 63), a 4—7. sz.-i „nyugati germán" Jura (Nó. 66), az avar kori Tiszaderzs (No. 92), a 9. sz.-i Nitra-Lupka (No. 98) és a honfoglalás kori С csoport (No. 101). Története: a zalavári népesség kialakulási helye az 1/b szubklaszterba tartozás és analógiái szerint a kelet-európai erdős steppe térségében, utóbb keleti szláv környezetben lehetett. A nitralupkai népességhez fűződő elsődleges kapcsolata az ott elmondottak alapján közvetlen etnikai összeköttetésre utal. Hogy a zalaváriak összetételében talán germán elemekkel is számolni lehet, azt a Jura mintához fűződő hasonlósága sejteti ( / 77. ábra). A honfoglalók С csoportjával való hasonlósága elsősorban a közös keleti előzményekre vezethető vissza, másodsorban továbbéléssel magyarázható. В) A 18 Árpád-kori sorozat előzőekben ismertetett adatai szerint, kialakulási helyükről a következők összegezhetők: a) Közép-Ázsiából, annak is a keleti feléről származhatott Besenov népessége; b) a Dnyepertől keletre eső steppeövezetből, közelebbről nem meghatározható helyről származhatott Devin, Székesfehérvár—Bikasziget és Székesfehérvár—Szárazrét népessége; c) a Dnyepertől nyugatra eső erdős steppe és lomberdő övezetéből származhatott Rusovce és Zalavár népessége; d) az észak-pontusi térségtől Nyugat-Európáig húzódó övezetből, közelebbről nem meghatározható helyről származhatott Ábrahám, Békés, Cegléd, Csatalja, Dolny Jatov, Felgyő, Jászdózsa, Kardoskút, Kérpuszta, Orosháza, Ptuj és Szatymaz népessége. C) Kronológiai szempontból említésre érdemes, hogy az Árpád-kori sorozatok esetében sem adódott a vaskornál régebbi időszakból származó analógia; még a steppei eredetű minták sem voltak visszavezethetők e keleti térség késő bronzkori rétegéig. D) A vizsgálatok eredménye etnikai szempontú következtetés levonására csupán néhány esetben adott lehetőséget. Mint arról szó volt, a besenovi népességet szoros szálak fűzik a honfoglalók A és В csoportjához. Nehéz azonban eldönteni, hogy a besenoviak ezen honfoglalók népességéből származtak-e; hogy esetleg a honfoglalók egy ötödik, a Kárpát-medence északnyugati régióját megszálló csoportjának képviselői, vagy csupán hasonló földrajzi környezetből származó, de eredetét tekintve idegen népesség leszármazottai (mint ami például Bolsie Tarhani esetében látszik valószínűnek). Ez utóbbi esetben, figyelembe véve a lelőhely nevét, felvethető, hogy a népesség talán a 10. században betelepült „besenyők" utóda lehetett. A kérdés mindazonáltal csak az északnyugati régió honfoglalóinak megismerésével lesz eldönthető. Részben a helynév jelentése, részben a minta rekonstruált kialakulási helye, keleti szláv analógiája alapján látszik feltételezhetőnek a rusovcei populációban „oroszok", azaz keleti szlávok jelenlétére gondolni. Hogy a népesség a honfoglalókkal együtt érkezett, vagy a 10. századi betelepítés során került a Kárpát-medencébe, pontosan nem dönthető el. Zalavár esetében a fentiekhez hasonló mértékű etnikai megközelítésre nincs lehetőség. Hogy a populációt zömmel szlávok, eredetüket tekintve keleti szlávok alkothatták, azt a minta analógiái valószínűsítik, nem szabad azonban elfeledni, hogy délszláv összehasonlító anyag nem ismeretes. De a zalavári kérdéskör történeti háttere, kiegészítve a nitra-lupkai sorozat embertani tanúságaival, a tisztán keleti szláv eredeztetés elé nehézséget gördít, ugyanakkor Zalavárott, a történetileg feltételezhető nyugati szláv, pontosabban morva—ószláv jelenlét igazolására nincsenek embertani bizonyítékok. 3. Regionális sajátosságok A) Az avar kori és honfoglalás kori sorozatok esetében megfigyelhető volt, hogy a steppe keleti térségéből származó népességek a Kárpát-medencében a számukra életföldrajzi szempontból leginkább megfelelő nagyalföldi síkságon telepedtek le. Ebből a szempontból vizsgálva a négy, Dnyepertől keletre eső területről származtatható Árpád-kori sorozatot, ennek már nyoma sem látszik. A négy minta egyike sem a Nagy alföld területéről került elő, ugyanakkor ebben az időben a Nagyalföldön minden bizonnyal nem steppei környezetből eredő népességek is tartózkodtak. A kora Árpád-kori telephelyek kiválasztásánál tehát már nem elsősorban gazdasági, 63
