A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
Éry Kinga: Újabb összehasonlító statisztikai vizsgálatok a Kárpát-medence 6–12. századi népességeinek embertanához
törökök) is. Az ezekkel való kapcsolat bizonyítékát a bolgár-töröknek minősített 8—9. sz.-i Bolsie Tarhani, europid dominanciájú népességéhez való hasonlósága szolgáltatja, amely egyben arra is jó példa, hogy török eredete ellenére sem szükségszerű hogy egy népesség mongolid jellegű legyen. Ami а С csoportot illeti, egyetlen korai analógiája és a csoport feltételezett kialakulási helyéből következően, elődeit ugyancsak iráni, de szkíta etnikai és műveltségi hatás érhette, a későbbiekben azonban а С csoport elődeit török és keleti szláv etnikai és műveltségi hatás is érhette. A fenti első hipotézis esetén azonban, figyelembe véve az A -)- В (+D) csoportnak а С csoportból való embertani különbségét, a népesség vagy egy igen korai, még ugor kori szétválására kell gondolni, vagy arra, hogy az A -\- В -f- D csoport ősei eredetileg sem származtak ugyanazon alapnépességböl mint а С csoport. Kérdés tehát, hogy ez esetben jogos-e mind az A + В -\-\- D csoport mind а С csoport képviselőit egyaránt (ugor) magyar eredetűnek tekinteni. A második feltevés esetén arra lehet gondolni, hogy a csoportoknak csak egy része volt magyar, a második része olyan idegen népesség, amely a magyarsághoz a honfoglalás előtt csatlakozott. Már az előzőekben is szó volt arról, hogy bizonyos embertani alapjellemzők az A + В ~\- D csoport népességét (utalva a 2/a szubklaszterba tartozásukra, több-kevesebb europo-mongolid összetevőikre, a késő bronzori kultúrák népességeitől való távolságukra, stb.) alapvetően elválasztják а С csoport (1/b szubklaszterba tartozó, tisztán europid jellegű, a gerendavázas—andronovói késő bronzkori népességtől viszonylag csekélyebb formatávolságra levő stb.) népességétől. Ebből kiindulva, magyarnak vagy az A -(- В + D csoport képviselőit vagy а С csoport képviselőit kell látni. Noha a kérdés eldöntésére nincsenek embertani bizonyítékok, bizonyos történeti és régészeti adatok figyelembevételével pillanatnyilag az látszik valószínűbbnek, hogy a magyarokat, vagyis a 7 magyar törzs népét az A + В + -f-D csoport népessége, a csatlakozott népeket, elsősorban is a ,,kabarokat" а С csoport népessége képviselte. E feltevés az alábbiakkal támasztható alá: a) az A -(- В + D csoport népe, kelet felől érkezve valahol a Dnyeper vidékén találkozhatott а С csoport népével, ez a terület pedig egybeesik azzal a hellyel, ahol a források szerint a ,,kabarok" a magyarokhoz csatlakoztak; b) а С csoport viszonylag egységes embertani jellege szerint zömüket ugyanazon populáció alkothatta, ami ismét a „kabarokra" utal, akiknek népe három törzsből állt, létszámuk tehát számottevő lehetett; c) az A -f- В -f- D csoport, azaz a feltételezett magyarság 7 törzsének számbeli túlsúlyát а С csoporttal szemben, Kárpát-medencei szállásterületük nagysága is szemlélteti; d) ismeretes, hogy a honfoglalók nagyalföldi (tehát az А, В és D csoport) temetkezéseit gazdagabb tárgyi anyag és másféle temetkezési rítus jellemzi, mint a Dunántúl és az északi dombvidék (tehát а С csoport) temetkezéseit, ez pedig elsősorban etnikai különbségekkel magyarázható. Hogy jogosult-e а С csoport népességében zömmel „kabarokat", kisebbrészt egyéb, főként „keleti szláv" népességet látni, végül is történeti és régészeti döntést igényel. Embertanilag azonban nincs olyan adat, ami e feltevés ellen szólna. Az írott források nem adnak ugyanis felvilágosítást a „kabarok" külső megjelenéséről, az tény pedig, hogy a honfoglalást megelőzően a belsőázsiai eredetű türk kazár birodalom kötelékébe tartoztak, embertani jellegükre vonatkozóan semminemű előfeltevést nem indokol. A csatlakozott népek kapcsán még egy kérdésre kell kitérni. Hogy а С csoport népét elsősorban is idegenek alkothatták, nem zárja ki az А, В és D csoport alapvetően magyar népességében különböző idegen etnikai töredékek jelenlétének lehetőségét. Ezek embertani elkülönítésére azonban, még lényegesen több leletanyag alapján is aligha lehet gondolni. 4. A társadalmi rétegek taxonómiai Összetételének kérdése A 10. századi honfoglalók embertani anyagának vizsgálata kapcsán még egy kérdést kell érinteni. LIPTÁK (1967, 1969, 1970, 1975, 1977, 1978) a koponyaleleteken megfigyelt taxonómiai különbségek mögött társadalmi különbségeket lát, azt tartván, hogy a honfoglalók vezető rétegére leginkább a turanid, uráli, pamíri és egyéb brachykran rasszelemek, a középrétegre leginkább a mediterrán, nordoid és pamíri rasszelemek, a köznépre leginkább a mediterrán, nordoid és cromagnoid rasszelemek voltak jellemzők. A leletanyag társadalmi rétegek szerinti szétválasztását az alábbi szempontok szerint végezte. A vezető rétegbe tartozónak elsősorban a magányos vagy csak egy-két siros temetőket tartotta, a középréteghez tartozónak azokat a temetőket minősítette, ahonnan ,,több sír került elő" s amelyek ,,egy részében a régészeti leletek már szegényebbek", s végül a köznépet a 10—12. századi nagy létszámú temetők népességében látta (legrészletesebben LIPTAK 1975, 133—134). A fentiekhez az alábbi észrevételek fűzhetők. Először: kérdéses a temetők sírjainak száma és az abban talált leletek alapján való társadalmi megítélés, mert sok esetben nem állapítható meg, hogy valójában hány sírból állt a temető; a sírleletek gazdagságát vagy szegénységét pedig éppúgy okozhatta etnikus mint társadalmi különbség. Szomód vagy öttevény esetében például, noha LIPTAK a halottat a vezető réteghez sorolta, a sírban erre utaló leletanyag (pl. veretes öv, tarsoly stb.) nem volt, öttevényben még nyilat és íjat sem tettek a halott mellé. Másodszor: kérdéses az egyes társadalmi rétegekhez kötött temetők minden halottját ugyanabba a rétegbe sorolni, amikor pedig egy részük mellett semmi lelet nem volt, így például a középréteghez sorolt székesfehérvári temetők vagy Eger—Szépasszonyvölgy esetében. Harmadszor: kérdéses, hogy a köznép ember57