A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Éry Kinga: Újabb összehasonlító statisztikai vizsgálatok a Kárpát-medence 6–12. századi népességeinek embertanához

tani képviselőinek kimutatására csak a 10. század utolsó harmadában nyíló temetőkben lenne lehetőség. Azt igazolni tehát, hogy a honfoglalók különböző társadalmi rétegei egyazon etnikumon belül embertanilag eltértek egymástól, LIPTÁK szempontjai szerint nem látszik lehetségesnek. Az feltételezhető, és erre szórványos embertani adatok is utalnak, hogy a magyarok és a csatlakozott népek, a honfoglalók és helyben találtak között lehetett bizonyos fajta (társadalmi, gazdasági) alávagy fölérendeltség.

13 Bizonyos az is, hogy az egyes honfoglalás kori etnikumokon belül létezett társadalmi rétegzettség, hogy azonban ez ugyanazon etnikumon belül egyúttal embertani különbözőséget is jelentett volna, alig hihető. A kérdés eldöntésére az egyes csoportokon (A, B, C, D) belüli gazdagabb és szegényebb temetkezések csontvázleleteinek vizsgálata mindenesetre lehetőséget kínál. VII. AZ ÁRPÁD-KORI LELET ANY ÁG í. Általános jellemzők A) Ismeretes, hogy az Arpád-kor időszaka az első Árpád-házi király, Szent István megkoronázása (1000) és az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András elhunyta (1301) közötti periódus. Régészeti, de történeti szempontból is szokásos azonban a korszak kezdetét Géza nagyfejedelem uralkodásától (972) keltezni, aki a törzsfők feletti hatalom megszerzésével és a kereszténység felvételével már saját uralma alatt jelentős változásokat hozott a magyarság életébe. Ez a változás a régészet és így közvetve az embertan szemszögéből elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a honfoglalók jellegzetes temetői többnyire ebben az időben szűnnek meg, ugyanakkor új típusú temetők nyílnak. E jelenség okát a kutatás elsősorban Géza nagyfejedelem belpolitikai célkitűzéseivel hozza összefüggésbe, azt feltételezvén, hogy ekkortájt az országon belül a lakosság nagymértékű szét-, illetve áttelepítésére került sor. Altalános régészeti és embertani gyakorlat továbbá az Árpád-koron belül egy korai és egy késői időszak szétválasztása. A korait a kb. 980-as évektől nagyjából all. század végéig terjedő időszak, a későit az ekkor kezdődő (és a temetkezések jellegét tekintve a török hódoltság kezdetéig, vagyis a 16. század közepéig tartó) időszak jelenti. A kora Árpád-korra régészeti szempontból a még részben pogány, részben már keresztény temetkezési szokások egyidejű jelenléte, s a templomok köré temetkezés kezdete a jellemző, a késői időszakra a már tisztán keresztény rítus és a templom köré temetkezés kizárólagossága a jellemző. Mind a 980 körüli, mind az 1200 körüli korszakhatár azonban elméleti, konvencióként mindazonáltal elfogadható. Hogy a jelenlegi vizsgálat csak a kora Árpád-korra szorítkozott, annak elsődleges oka az, hogy a késői periódust ma még igen kevés csontvázlelet képviseli. B) A távolságszámításba bevont 18 Árpád-kori minta eloszlása az egyes klasztereken belül a népesség meglehetős egyöntetűségét tükrözi. Néhány mintát leszámítva ugyanis, amelyek a 2/a szubklaszterba tartoznak (22,2%), valamennyi további sorozat (77,8% ) az 1. klaszterban foglal helyet (idesorolva általános jellemzői alapján Békés-Povádot is). A korszak leletanyagán belüli szignifikáns hasonlóság gyakorisága 11,1%, tehát több mint kétszerese az avar korban tapasztaltnak. A leletanyag viszonylagos egységessége azonban korántsem jelenti azt, hogy az Árpád-kori sorozatok eredetének felderítése egyszerűbb az avar kori sorozatokénál. A 18 mintából ugyanis 11 abba az l/a szubklaszterba tartozik, amelynek embertani jellege elfedi az etnikai különbségeket, a klaszteren belüli lokális variációk eredetének felderítése pedig a korai lelőhelyek hiánya miatt nem lehetséges. Valamennyi idetartozó Árpád-kori sorozat esetében tehát nemcsak a kialakulási hely bizonytalan, hanem az is, hogy l/a szubklaszterbeli analógiái tényleges kapcsolat, vagy csupán a közös formakörbe tartozás következménye-e. 2. Az egyedi minták vizsgálata A) A 18 Árpád-kori sorozat főbb jellemzői az alábbiak: ÁBRAHÁM (No. 103, l/a szubklaszter, 53. ábra). A népesség zöme tisztán europid. Analógiái: az i. e. 5—3. sz.-i szkíta kori, észak-pontusi minta (No. 7), az i. e. 3—i. sz. 3. sz.-i késő szkíta kori, észak-pontusi Nikolajevka-Kazatszkoje (No. 28), Zolotaja Balka (No. 29), Neapol (No. 30) és Zavetnoje (No. 31), a 5—7. sz.-i Bjelaja menti Birszk (No. 38), a 10—11. sz.-i Don menti Sarkéi II (No. 54), a 6—7. sz.-i ,.nyugati germán" Mannheim (No. 67) és Weingarten (No. 71), a 9. sz.-i „nyugati szláv" Mikulcice (No. 73), az avar kori Nővé Zámky (No. 84), Tiszaderzs (No. 92) és Toponár (No. 93), az Árpád-kori Cegléd (No. 106), Dolny Jatov (No. 109), Jászdózsa (No. 111), 106 71 67 111 115 92 38 54 53. ábra. Ábrahám analógiáinak dendrogramja Figure 53. Dendrogram showing the analogies of Ábrahám 58