A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Koncz Pál: Egy 19. századi bőrkötéses szótárkönyv restaurálása

•Hi г* „ S6 : «.** °'*Ш 15. ábra. A konzervált borítóbőr kiegészítés után Fig. 15. Conserved covering leather after complementing kézzel körültépve, a metilcellulózzal megkent átfedéseket helyükre illesztettük, elrendezve a tépett szélek rostjait. Repedéseket, szakadásokat 2—4 mm szélességű japán fátyolpapírral kasíroz­tunk le. A vetemedés, hullámosodás elkerülésére a javításokat és pótlásokat egy 4—5 cm 2 felületű vasalóval — szilikonpapírt közbeiktatva — azon­nal levasaltuk. Az eredeti alá fektetett több ré­tegű szivópapír vette föl a nedvességet. Néhány másodperc múlva szívópapíron keresztül is meg­vasaltuk a ragasztást. Az ívek külső lapjainak élhajtásszakadásait javítócsíkokkal kasíroztuk le, hogy az újra hasz­nálatba kerülő könyv bírja a mechanikai igény­bevételt. (E javítócsíkozás helyett jobb megol­dást jelent a csalánrost japánpapírokból tépett rostok alkalmazása, melyre időközben áttértünk.) A csíkok jelentősen megemelték a gerincmagas­ságot, ami az új rákötésnél nehézséget okozott. Az előzéktükrök kiegészítéséhez és az előzék­repülőlapok pótlásához nem használhattunk egy­színű papirost, ezért az imprimé dúcok elkészí­tése, a pótlások azonos mustrával való nyomása mellett döntöttünk. A pauszpapírral levett eredeti rajzot kiegészítve átmásoltuk egy falapra ragasz­tott linólemezre, majd kimetszettük. A kiegészí­tés színnyomásához keményítős földfesték helyett aquarellt használtunk úgy, hogy a felvitt festék megszáradása után megnedvesített papírlapot simítottunk a dúcra, így a felvett festés porózus, stílusos hatást eredményezett (13. ábra). Csak a vörös minta dúca készült el; a zöld „ellenmustra" foltjait kézi festéssel vittük fel. Száradás után metakrilát-kopolimer spray-vel (Rowney AP 3) rögzítettük. A kiegészítés színei kissé eltérnek az eredetitől, tónusuk is halványabb, így a pótlás azonnal szembetűnik. (14. ábra). A borítóbőr kiegészítéséhez műanyagot hasz­náltunk. 12 Vízzel nedvesített azbesztpelyhet por­celán mozsárban összezúzva, megfelelő földfes­tékkel színeztünk, majd kb. hússzoros mennyi­ségű poli(vinil-acetát) vizes diszperzióval kever­tük el. Szilikongumi helyett valódi juhbört alkal­maztunk közvetlen negatívul, erre öntöttük a ki­egészítő masszát. ,,A negatívot" ideiglenesen la­nolinnal ' (gyapjúzsírral) tapasztottuk az eredeti széleihez, így eltávolításuk a kiegészítés elké­szülte után nem jelentett nehézséget. A pótló­anyag teljes kikötése, száradása előtt még erős japánpapírt simítottunk rá szilárdító, ill. zsugo­rodásgátló céllal. Aranyozást természetesen nem egészítettünk ki (15. ábra). A hiányzó oromszegések pótlásához a harmo­nikus kötésmódnak megfelelően olyan két varró­szálat használtunk, melynek színei megegyeznek az előzékpapír dúcnyomott színeivel: vörös és zöld pamutot. Gyári oromszegőt használva alapul, ezen alakítottuk ki oly módon, hogy minden öltés 460

Next

/
Oldalképek
Tartalom