A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
Koncz Pál: Egy 19. századi bőrkötéses szótárkönyv restaurálása
(stancni) lap, melyet két különálló magasnyomó fadúcról nyomtak. A 18—19. század idején számtalan példát találunk e papírdíszítésmódra, alkalmazására. Ezek a mustrák a korabeli kékfestő- és tapétakészítő dúcok mintavilágával megegyeznek vagy ezek felhasználásával készültek. 3 Szótárkönyvünk esetében vörös és zöld keményítős festékkel nyomtattak egy-egy dúcról. A könyvtest papíranyaga egységes, azonos típus, kb. 65—70 g/m 2 súlyú merített rongypapír. Enyhén sárgás, rugalmas, átnézete egyenletes. Szemmel láthatók felületén el nem színtelenedett, vörösesbarna textilrostok, hosszuk átlagosan 1 mm. A rostanyag tömege természetesen ennél rövidebb szálú, fehérített, erősen kallózott. Mikroszkópi képe alapján elsősorban len, kisebb részben pamut és gyapjú felhasználásával készült. A lenrostsejteket több, különböző helyről vett mintákban egyformán többségben találhatjuk. Legfontosabb jellegzetességük harántvonalkázottságuk, mely gyakran fekvő X formát mutat, ill. ép rostvégeik hegyesen kihúzottak. A 9. ábra. A papírrostok mikroszkópi képe: len és pamut Fig. 9. Microscopic picture of the paper fibers: flax and cotton gyapot maghéjszőr (pamut) sajátossága, hogy sima, csavarodott lefutású, lapos tömlő, melynek szélei csatornaszerűen felpördülnek. A szálvégek tompán lekerekítettek. Helyenként ecsetszerüen szétfoszlott végű, vaskosabb, hengeres szálak tépett, ún. ó-gyapjú felhasználására utalnak, de a fedöpikkely képe sehol sem jelenik meg egyértelműen 4 (7—9. ábra). A papírt nyomtatás után a könyvkötő munkájaként olyan enyves vízzel inpregnálták, amely kicsapószerként, az enyv jobb felszívódását segítve timsót tartalmazott. Ellenőrzésképp alizarinszulfonsavas cseppreakcióval győződtünk meg a timsó jellegzetes komponensének, az alumíniumnak a jelenlétéről, ami a reakcióban rózsáspiros komplexként jelenik meg. 5 A könyv papíranyagának egységességét mutatta meg az is, hogy az egész könyvtestben csupán egyetlen vízjel ismétlődik mindenütt, s a merítőszita is azonos. Az egyes vízjelrajzok és a szitaméretek között nincs különbség. Finom rajzi részleteltérések mutatkoznak ugyan, de ezeket indokolja, hogy a papiroskészítés során legalább két, lényegében azonos szitát, szitapárt használtak felváltva (,,kétputtonyos papírmalom"). 6 455 8. ábra. A papírrostok mikroszkópi képe: len és pamut Fig. 8. Microscopic picture of the paper fibers: flax and cotton
