A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Jánoska Péter: Avar kori fémleletek kezelésénél szerzett tapasztalatok

termékeket, és az ón még jobban beszürkült. Ebben az időben használták munkatársaim a szorbitot könyvbör likkerezöszerhez."

1 Ennek 10% töménységű oldatában áztattam hidegen kísérletképp az egyik griffmadaras veretet, amelynek felületén sok vasrozsda-lerakódás is volt, mert a csüngörészt vastüskével erősítették fel. (A rárakódás eltávolítása sok nehézséget okozott keménysége miatt.) Egy nap múlva (természetesen állandó ellenőrzés mellett) az ónrétegen semmi változás nem történt, az oldat sem színeződött, az ón alatti réteg sem lazult, viszont a felületen levő, eddig kemény vasszennyeződést könnyedén el lehetett távolítani. Ez a felismerés később is segítséget nyújtott, mivel más tárgyaknál is előfordult vasszennyeződés. Kétségtelenül lassan hat, de kíméli a többi megőrzendő vegyületet. Egy mástípusú griffes övveret felületén viszonylag ép formában maradt meg az ónozás, ragyogóbb, talán vastagabb is volt. Tisztítása már rövid idejű ammóniás kálium-karbonátos kezelés után is eredményes volt. A hátoldalon vastag és színes volt a korróziós réteg. Ezt több tárgynál vastagsága ellenére is a fém felületén hagytuk, mert szemmel láthatólag a tárgy eredeti felületét őrizte. Ha meggyőződünk róla, hogy a színes réteg stabil (párakamrás vizsgálat), bizonyos esetekben el kell fogadnunk ezt a kompromiszszumot, hiszen ezáltal marad hiteles a tárgy, az eredeti felületet őrizzük meg. Hasonló kezelést kapott a 81—70 kezelési számú griffes veret is, amely az 5. és 6. ábrán látható. Ezen veretek érdekessége a szegecsek fejére ónnal forrasztott kupak, alattuk bőséges mennyiségű korróziótermékkel. Az egyik ilyen veretnél, amelynek mind a négy kupakja megmaradt, vizsgálatra mintát vettünk a forraszból. A vizsgálat eredménye hasznos lehet a feldolgozást végző régész számára. A 81—75 kezelési számú nagy szíjvég kezelése az előbbiekben leírt módon történt, és igen hosszú időt vett igénybe. Néhány esetben a tárgyak összetörve és teljesen szétszóródva voltak a sírokban, a darabok összekorrodálva, esetleg textilmaradványokkal (ilyenkor a fémsók tartják meg a textil vázát). A rákorrodálódott textilmaradvány miatt a kezelés nagy türelmet igényelt. A leválasztott textilmaradványt csak mint fémsót vehetjük figyelembe, kezelését is ennek megfelelően kell elvégezni. A 11 —15. ábrák a töredékeket mutatják kezelés előtt és szétválasztás után, illetve kezelve és összeragasztva. Ezek a bronztárgyak is ónozva voltak, konzerválásuk az előbbiekben leírtak szerint történt. Ebben a sorozatban volt olyan tárgy is, amelynél már a korróziótermék megjelenéséből lehetett látni, a fémfelület erősen károsodott és az ónréteg is teljesen átalakult. Ilyen esetben sem lehetett teljesen eltávolítani a fémről az összes korróziós terméket, mert így még valamennyit meg lehetett őrizni az eredeti fémfelszínből. 20% töménységű hidroxil-amin-hidroszulfát oldatban 7. ábra. A nagy szíjvég A oldala kezelés előtt Fig. 7. Large tin-coated belt-end before treatment, side A 8. ábra. A nagy szíjvég A oldala kezelés után Fig. 8. Large tin-coated belt-end after treatment, side A 9. ábra. A nagy szíjvég В oldala kezelés előtt Fig. 9. Large tin-coated belt-end before treatment, side В .••, ....••• . .,.,... ... 10. ábra. A nagy szíjvég В oldala kezelés után Fig. 10. Large tin-coated belt-end after treatment, side В 445