A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

S. Lackovits Emőke: A köveskáli református templom ülésrendje

ban ha a férjezett asszony anyai padja üresedni kezdett, nem volt férfi utód, aki menyet vigyen a házhoz, akkor a fiatalasszony visszament édesanyja padjába és fenntartotta a családi helyet. Ez a folyamat játszódott le Györffy Kálmánné Kenessey Kornélia esetében is. Édesanyja Csekö leszármazott Pálffy lány volt, a Csekö—Pálffy padban ült. Lányként itt volt az ö helye is, azonban férjhezmenetele után a Györffyek padjába, anyósa és sógornője közé kellett volna üljön. De elődei padja megüresedett volna, mert nem volt női örökös, ezért visszaült édesanyja helyére. Tehát a ma azonos helyet elfoglaló különböző családnevüek egy közös őstől eredeztethetők, aki a templomi széket birtokolta s örökül hagyta. Pl. Nagy Miklósné mint Fábián lány került a Fábiánok padjába u.így Gombás Gáborné is. De Gombás Jolán anyai nagyanyja Fülöp Lídia révén került a Fülöp-padba. Vagy Fülöp Józsefné mint Talabér lány ül együtt testvérbátyja lányával. Egyértelműbb a kép a férfiaknál. A legények 18—19 éves korukig a legények padjában ültek. Utána kerültek a család helyére. A hely öröklése apai ágon történt. Ha annyian voltak, hogy már kevés volt az 1—2 pad, akkor a nemzetség azonos ágából származók ültek egy padba, a következő ágbeliek új padokat töltöttek meg. Ez figyelhető meg a Pálffyak és a Csekők esetében. A rangbéli sorrend mind a férfiaknál mind a nőknél: Kaszások, Győrffy ágak, Pálffy ágak, Csekö ágak, Kenesseyek, Sebestyén ágak, majd Gombások, Talabérok, Fülöpök, Szabók, Szalayak, s őket követi a többi, egymással azonos rangú család, rokoni ágfa. Azt a fajta jól körülhatárolható nemzetségi szervezetet és ennek a templomi ülésrendben való tökéletes tükröződését, a jobb és bal szárny olyan éles elkülönítését, 1. Ezt alkalmam volt ez évben megfigyelni. 1982-ben áldozócsütörtökön a délelőtti istentiszteleten mindössze nyolcan voltak a 600 főt is befogadó templomban, de mind a nyolcan a templom különböző részén ültek, nemzetségük padjában. 2. Vö.: Kós Károly: Népélet és néphagyomány. Bukarest, 1982. A nemzetségi szervezet nyomai Rákosdon. 244—246. 3. Több adatunk van Balatonhenyéről, Monoszlóról, Szentgálról, Padragról. A templomi ülésrendre vonatkozó szórványadatokkal a mai Veszprém megye több községéből is rendelkezünk, de megfigyelhettem Kalotaszegen és Székelyföldön is. Annyit hozzá kell tennem, hogy sok helyen kor vagy vagyon, esetleg kor és vagyon szerinti rangsor állapítható meg. 4. A köveskáli származású dr. Balogh Istvánné Fábián Mariann szíves szóbeli közlése. amelyet Kós Károly Rákosdon megvizsgált és feldolgozott, itt nem találjuk meg.

2 Az asszonyok és a férfiak helyöröklésében a különbség abból adódik, hogy a nő szülei és a férje családjához egyaránt tartozik és ebből adódóan kislánykorától öregasszonykoráig négy-öt alkalommal is helyet változtat. Sőt, a kihaló nemzetségi ágtól már asszonyként, az anyósa padjából elmenve örökölheti a helyet, amelyet továbbhagy leányára. A bilaterális rokonsági és leszármazási rend a nők esetében volt élő elsősorban. A templomi ülésrend meghatározott rendje, a nemzetségi szervezet nyomainak megléte a magyar nyelvterületen több helyen is megtalálható. Megléte gyakoribb az elsősorban protestáns kisnemesi közösségekben.' A köveskáli református templomi ülésrend évszázadok alatt szinte változatlan maradt a gazdasági előnyöket is jelentő nemzetséget, a nemzetség ágait és hagyományait számon tartó és éltető, többségében kisnemesi közösségben. Mindössze annyi változás történt, hogy Szőke Károly ref. lelkész javaslatára az 1930-as években a korábban kisgyermekkortól férjhezmenetelükig az anyjuk mellett ülő lányok az üresen lévő, a papné és jegyzőné mögött lévő padokba ültek. Az asszonyok annyira ragaszkodtak a család ősi helyéhez, hogy esetenként oly sokan ültek egy padban a gyermeklányokkal együtt, hogy alig fértek el. Így ez a módosítás szükséges volt, a hagyományos szokásrendet nem bontotta meg.

4 A kutatás további feladata, hogy a vizsgált terület valamennyi falujának valamennyi felekezetében rögzítse a templomi ülésrendet és változását, megállapítva a területre és az egyes felekezetekre jellemző sajátosságokat. Adatközlőim voltak, akiknek ezúton is megköszönöm szíves segítségüket: Köveskál: Győrffy Kálmánné Kenessey Kornélia 1925. Fő u. 40. Győrffy Kálmán 1912. Fő u. 40. Sebestyén Margit 1909. Bozót u. 4. Leopold Ferencné Györffy Sarolta 1916. Bozót u. 1. Leopold Ferenc 1912. Bozót u. 1. Kövesdy Károlyné Tóth Jolán 1895. Fő u. 24. Monoszló: Szilassy Kálmánné Kovács Irma 1915. Templom u. 7. Balatonhenye: Id. Mátyás Károlyné Somody Vilma 1894. Kossuth u. 51. Szentbékkálla: Neuperger Lajosné Szabó Irén 1905. Jókai u. 1. JEGYZETEK 303