A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Holl Imre–Parádi Nándor: Nagykeszi középkori falu kutatása

is nagyrészt a kemencefenék tapasztasretegeiból előkerültekkel egyeztek. Az ásatás cserépanyagában a sarvalyinál igen nagy hasonlósága mellett kisebb különbség abban mutatkozott, hogy itt csaknem kizárólag vörös szinü, a sarvalyinál valamivel egyszerűbb összetételű cserépanyag került elő. A falusi háztartás legfontosabb edényei mind előfordultak, de a díszesebbekhez sorolható, finomabb anyagú, mázatlan töredékekből (pl. pohár, tál, korsócska) kevesebb, csak néhány darab volt. Az előkerült cserépanyagról összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy színében, anyagában, alakjában, peremkialakításában és díszítésében is, a sarvalyihoz hasonlóan legnagyobb részét egységes anyagnak tekinthetjük. Az itt talált kerámia vizsgálata is megerősítette a sarvalyi anyag feldolgozásakor hangoztatott véleményt, hogy a Dunántúl középső részének, a Balatontól É-ra és ÉNy-ra elterülő vidék falusi háztartásainak jellemző, ezen a vidéken készített edényei voltak. A cserépanyag és a feltárt maradványok korát, elsősorban a sarvalyi ásatás jobban keltezhető leletanyaga alapján, a 15—16. századra, ezen belül a 15. század második felére és a 16. század első felére keltezhetjük. A nagykeszi ásatás eredményeként újabb adatokat kaptunk arra, hogy a kő- vagy kavicssorra gerendákból épített lakókonyhás ház a Balatontól É-ra és ÉNy-ra levő terület 15—16. századi falvaiban általános volt, háztartásaiban pedig erre a vidékre jellemző vörös színű cserépedényeket használtak. Pa rádi Nándor A FÖLDVÁR A kisméretű földvár a templomtól ÉNy-i irányban, mintegy 130 m távolságra a domboldalon helyezkedik el. Mint ahogy térképünkről is kitűnik, nem foglal el jelentősebb kiemelkedést (a templomnál 3 m-el alacsonyabban áll). Alakját csak a körbefutó, 8—10 m széles árok kiásásával /5. ábra. A földvár alaprajza és metszete Abb. 15. Grundriss und Schnitt der Erdschanzung 194