A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Holl Imre–Parádi Nándor: Nagykeszi középkori falu kutatása

16. ábra. A földvár D-ről Abb. 16. Südansicht der Erdschanzung 17. ábra. A földvár K-i árka Abb. 17. Graben der Erdschanzung auf der Ostseite nyerte. Különösen К felé van az ároknak tagoltabb, élesebb profilvonala, hogy a környező terepből a kis földvár jobban elkülönüljön. É és ÉNy felé viszont a környező terep természetes lejtése amúgy is segíti kimagasodását. (Errefelé az árok vonala már nem is követhető, csak a belső domb erős lejtője jelentkezik. A kis időszakos patak sekély medre is ezen az oldalon húzódik; a fényképeken a fák vonala jelzi.) A központi domb kb 20 x 15 m nagyságú, szabálytalan alakú, az árok három oldalról egyenes szakaszokkal határolja (15—16. ábra). Az ásatás során először az árok eredeti kiképzését akartuk megismerni. Az ÉK-i oldalon nyitott I. kutatóárok azonban meglepetésünkre arra mutatott, hogy a mai helyzet nem sokban különbözik a középkoritól, ugyanis az árok két lejtőjén az erősen kavicsos-homokos altalaj már a gyeptakaró alatt jelentkezett, s csak az árok alján feküdt egy kevés humuszos-kavicsos feltöltődés (17. ábra). E szerint széles V alakú, 2.5 m mély árkot ástak három oldalról a védelem céljából. A DK-i oldalon, ahol ma az árok erösebben feltöltődött, egy kis szondával vizsgáltuk meg a rétegződést: kiderült, hogy eredetileg itt is árok volt. A feltöltődésben nagyon kisszámú késő középkori cseréptöredék feküdt: vörösre égetett, jól korongolt késő középkori fazéktöredékek (korongról levágott fenékkel) és egy tányér alakú lapos vörös fedő töredékei (20. ábra l).

41 A kis szondában már jóval több lelet volt: vörösre égetett fazekak töredékei kissé legömbölyített szalagperemmel illetve galléros peremmel (ilyen az 1. ház kemencéjének 2. rétegében is volt), a vállon gyenge bordázassál vagy korongolt vonaldísszel, korongról levágott fenékkel (20. ábra 2—5); 1 db üvegesre égett agyagsalak. A kerámia a 15. sz. második fele—16. sz. eleje körüli időre jellemző. Ugyanerre az időre, legkésőbb az 1530as évekre tehető az a vaskés — típusa és elmosódott kovácsjegye alapján — amely 25 cm mélyen az előbbi kerámiával együtt a DK-i szondából előkerült (21. ábra 7—7a).

42 E megfigyelések szerint a földvár gazdái az amúgy is csekély mélységű száraz árkot nem en18. ábra. Köves szint a földvár II. szelvényében, háttérben a templom Abb. 18. Steinige Schicht im Profil II der Erdschanzung, im Hintergrund die Kirche 195