A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

A makranci kő előkerülése megdöbbentette Prayt, nagy jelentőséget tulajdonított neki és történelmi szenzációt sejtett benne. Pozsonyban, 1774-ben megjelent munkájában, melyben I. (Szent) László királyról írt, korábbi véleményét megváltoztatva, Bonfini adatát elfogadva,

171 elvetette a passaui Gizella-sírt és Veszprém mellett foglalt állást. Gánóczy Antal történetíró, nagyváradi kanonok élesen megtámadta Pray könyvét és a Gizella vitában Passau mellett érvelve rézmetszetben megjelentette a passaui gótikus kenotáfium és a makranci kőlap ábrázolását is.

172 Ezeket a rajzokat Róka János készíttette Bécsben (3. és 4. ábra) Róka János kanonok 1776-ban megjelentetett kis munkájával Gánóczy oldalán támadja Pray nézeteit és ő is közli a gótikus sír lap rajzát. A passaui Gizella-sírt védve új megoldást javasol a sírkő vön lévő, betűkkel jelzett 1095-ös évszám helyes olvasására. Szerinte az ML-t nem 1050-es számértékűnek kell tekinteni, hanem „millesimo"-nak olvasva csak 1000-t jelent, így az elhalálozási évszám 1045 lenne.

1 A kritikákra Pray 1777-ben újabb könyvvel válaszol és szembeszáll a passaui sírról szóló XVI. századi tudósításokkal, valamint a kenotáfium feliratát bírálva, nem fogadja el hitelesnek.

174 Könyvében közli a XI. századi és a gótikus sírlap aránylag pontos és jó rézmetszetét. (6. ábra) Cornides Dániel történetíró 1778-ban nagyobb munkával száll síkra Bonfini és a makranci feliratos kő védelmében, s Gánóczyt bírálva, Passau ellen érvelve fejti ki véleményét.

175 A 352 oldalas könyv az érvek és az ellenérvek részletes és alapos gyűjteménye, melyben helyet kapott a Pray által már közölt sírlapok metszete a makranci kő ábrájával együtt (5. ábra). Róka 1778-ban kiadott vitairatában Passaut védi Gánóczy oldalán Pray kritikájával és érveivel szemben.

176 A következő évben német nyelven megjelentetett Gizella-életrajzában népszerűsíti a passaui érveket, és Gizella elhunytának idejét 1045-ben állapítja meg.

177 A Passau—Veszprém vita Katona István jezsuitának, az oknyomozó történetírás jeles képviselőjének nagy művében is helyet kapott. Katona Veszprém mellett foglalt állást Pray és Cornides oldalán.

178 1781-ben Gánóczy hatalmas művével vág viszsza a Veszprém mellett érvelőknek, elsősorban Pray érveit bírálja. Saját érveit és Pray nézeteit egymás mellé szedve, pontról pontra cáfol és érvel. Ez a nagyszabású vitairat nagyon alapos vizsgálata és bírálata a Passau—Veszprém kérdésnek és a forrásul felhasznált krónikáknak.

179 Az évtizedes vitának utolsó, jelentős iratát a három — Veszprém mellett érvelő — történetíró közösen írta és adta ki 1784-ben.

180 Érveiket továbbra is védelmezve, Passaut ezután sem ismerik el Gizella királyné nyughelyének. Egyik fél sem engedett nézetéből, de a vita hosszú időre abbamaradt. Nem lenne teljes az összkép, ha nem beszélnénk arról, hogy mi volt a Veszprém—Passau kérdésben magának a veszprémi püspöknek a véleménye. Koller Ignác püspök (1762—1773) nagy érdeklődést tanúsított Gizella sírjának ügyében, s a szakirodalom felkutatásában is igyekezett mindent megtenni. Vajda Sámuel tihanyi apátot megkérte, hogy Mabillon: Acta Sanctorum ordinis S. Benedicti című munkájából írja ki a Gizellára vonatkozó adatokat. A tihanyi apát 1772. április 15-én kelt levelében jelenti, hogy leírta a kért szöveget és mellékelten megküldi.

181 A Mabillon-szövegben is Gizellának Passauba történt távozása található, és Gizella a Nieder nburg kolostor apátnőjeként halt meg. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy Koller megtette a lépéseket Gizella hamvainak hazaszállítására. E tervét igazolja Vajda apát említett levele is: ,,Optans ex animo, ut piis Ejusdem desideriis favente Numine, venerabiles praeattactae Regináé exuvias, non postremum quippe Almae cathedralis Ecclesia suo decus, et thesaurum futuras, ..." Gizella ereklyéinek a veszprémi székesegyházban történő elhelyezése volt a püspök szándéka. A püspöki levéltárban egyéb iratokat erre vonatkozóan nem találtunk, ezért az előzményeket Schmid kutatásai nyomán kell ismertetnünk. Koller püspök 1771-ben Mária Teréziához fordult azzal a kéréssel, hogy eszközölje ki a pápánál és a passaui püspöknél, hogy Gizella magyar királynénak Passauban nyugvó földi maradványait Veszprémbe hozzák. Mária Terézia tetszését megnyerte Koller terve, ezért továbbította a kérést a passaui püspökhöz, akit egyúttal megkért arra is, hogy szerezze meg ehhez a pápa beleegyezését. A passaui püspök kérésére X7V. Kelemen pápa 1771. november 20-án kelt — Sampieri bíboros által küldött — válaszban „Gizella kiemelését és hazaszállítását elhalasztandónak véli, amíg szentté nem avatják, mert nem tartja helyén valónak, a már szentté avatott királyok: Szent István és Szent László, továbbá Szent Imre földjébe temessék, amíg őt is nem avatják szentté".

182 A pápai válasz után fogott hozzá Koller a szentté avatási perhez szükséges akták és egyéb bizonyítékok összegyűjtéséhez, tehát ezután kapta a tihanyi apát a kérést Mabillon művének a kijegyzetelésére. Schmid említi még, hogy Koller ásatásokat is végeztetett Veszprémben. Erről nem állnak rendelkezésünkre adatok. Arra gondolhatunk, hogy a Gizella-kápolnában történhetett ez, mert annak felújíttatását is Koller püspök végeztette. 1773-ban bekövetkezett halálával megszűnt a Gizella-ügy veszprémi szorgalmazása és abbamaradt a kezdeményezés. A XIX. SZÁZADI IRODALMI ÉRDEKLŐDÉS Nincs szándékunkban a teljesség igényével minden tanulmányt, cikket vagy nagyobb munkában Gizellát érintő részletet ismertetni. Csupán a múlt századra jellemző munkákat mutatjuk be. Előre kell bocsátanunk, hogy a XVIII. századi nagy vita után nem foglalkoztak különösebb érdeklődéssel e témával, nyilván kielégítette a történészeket a döntetlen eredmény, a Veszprém— Passau alternatívája. A XIX. század első felében 149