A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

D. OP. MAX. S. HVIVS SACRI TEMPLI CONDIT RICI GESLAE STEFANI ET OLAY THI LADISLAI SANCTOR PANNO NIAE REGVM DIVIS CONIVGIBVS AMPLISS PATER DNS PETRVS TT SANTI CYRIACI S.R.E. PBR CAR IEGYNVS EPS VESPRIMIEN AP MEMORIAE VENER Magyar fordítása: „A LEGJOBB ÉS A LEGHATALMASABB ISTENNEK SZENTELVE. E SZENT TEMPLOM ÉPÍTTETÖJÉNEK GIZELLÁNAK ÉS ADELHAIDNAK, PANNÓNIA SZENT KIRÁLYAI, ISTVÁN ÉS LÁSZLÓ HITVESEINEK EMLÉKÉRE ÉS TISZTELETÉRE ÁLLÍTTATTA A MÉLTÓSÁGOS ATYA, PÉTER ÚR, A ROMAI SZENT EGYHÁZ SZENT CIRJÉKRÖL NEVEZETT PRESBITER KARDINÁLISA, REGGIÓI ÉRSEK, VESZPRÉMI PÜSPÖK." Gutheil a veszprémi Gizella-sír sarkalatos bizonyítékai között sorolja fel a makranci követ, illetve feliratát. Ilyen célra azonban a felirat teljesen alkalmatlan, hisz nem tartalmazza azt, hogy a két királyné sírja ott lenne, vagy akárcsak síremlékükre sincs utalás. A makranci márványlap felirata azt tanúsítja, hogy azt Péter veszprémi püspök, reggioi bíboros érsek készítette megemlékezésül, tehát: emlékkő, kegyes megemlékezés jele. Nem sírkő, mint ezt a XVIII. századtól kezdve többen annak vélték. A sírkő, vagy a sírlap alakja, mérete, felirata egészen más volt nemcsak az adott korban, hanem máskor is (4. és 5. ábra). Ki volt az emlékkő készíttetője és milyen alkalomból készíthette az emlékkövet? — Ismereteink szerint Isvalies Péter szicíliai származású főpap 1502 óta pápai nunciusként tartózkodott Magyarországon. Ulászló királytól — pápai jóváhagyás nélkül — megkapta a nyitrai püspöki széket. Amikor a veszprémi püspöki szék megüresedett, akkor IV. Sándor pápa 1503. június 21-én kinevezte Veszprémbe püspöki adminisztrátornak. Péter püspök azonban nem sokat időzhetett Veszprémben, sőt hazánkban sem, mert néhány hónap múlva, szeptember 7-én végleg elhagyta hazánkat, s Rómában képviselte a magyar püspöki kart 1511. szeptember 11-én bekövetkezett haláláig. Péter főpap távollétében a veszprémi püspöki javavalmakat olasz megbízottja kezelte. Isvalies Pétert kedvelte Ulászló király, mely nemcsak a nyitrai püspöki kinevezésből következik, hanem abból is, hogy szoros kapcsolatban volt az udvarral. Magyarországról történt távozásakor a királyi pár gazdag ajándékokkal halmozta el a búcsúzás alkalmával. 1502-ben való felbukkanása Magyarországon szinte egybeesik Bonfini elhunytával. Nem alaptalanul következtetünk arra, hogy hozzájuthatott Bonfini kéziratához és így valószínűleg közvetlenül ismerkedett meg a veszprémi Gizella és Adelhaid sírral kapcsolatos állítással. Bonfini munkáját ismernie kellett, hisz a makranci márványlap felirata azt egyértelműen tanúsítja. Ez viszont azt jelenti, hogy az ő forrása Bonfini kézirata volt. A makranci felirat még azt is bizonyítja, hogy a veszprémi székesegyházban nem látta Isvalies Péter sem Gizellának, sem Adelhaidnak a sírját. Ha látta volna, akkor az emléktábla szövegében ez a tény feltétlenül szerepelne. A makranci kő szövege csak az alapítóról, nem pedig az ott eltemetett Gizelláról és Adelhaidröl emlékezik meg. A makranci márványtábla lelőhelyének, Makranc községnek a távolsága Veszprémtől légvonalban is majdnem 300 km. Egyes történészek ezt azzal magyarázták, hogy a törökök elől szállították el Veszprémből északkeletre a táblát. E naiv és teljesen értelmetlen magyarázatnál elfogadhatóbb az a logikus következtetés, hogy környékbeli márványbányából származó kőlapot a helyszínen készítette el a kőfaragó, s előttünk ismeretlen okból ott maradt. Ennek oka valóban lehet a török megszállás. A későbbi püspökök idejében feledésbe merült az emlékkő, mígnem a makranci templomban felbukkanva 1774-ben a tudományos világ is megismerkedett vele. Ezzel az emlékkővel indult el a nagy, évtizedes vita. A XVIII. század második felének közismert és tekintélyes kutatói csaptak össze. A veszprémi Gizella-sír mellett kardoskodott Pray György, Cornides Dániel és Katona István. Passau mellett tört lándzsát Róka János, Desericzky József és Gánóczy Antal. A makranci kő felbukkanása előtt, mind a hazai, mind a külföldi történetírók egységesen és egyértelműen azt vallották, hogy Gizella, Péter király kegyetlen bánásmódja miatt, elhagyta Magyarországot és Passauban telepedett le, ahol a Niedernburg apácakolostor apátnőjeként halt meg. Természetesen a vita nem csupán a Veszprém—Passau kérdésben robbant ki, hanem lényeges szerepet játszott I. (Szent) László király Adelhaid nevű feleségének a problémája is, akiről vajmi keveset tudott a történetírás. E két történelmi személy elég ok volt arra, hogy a történetkutatás reflektorfénybe vegye őket. Előzményként meg kell említenünk, hogy 1760-ban Pesten jelent meg Desericzky János Ince piarista történetíró műve, melyben kifejti Gizella királyné passaui történetét és foglalkozik a passaui sírfelirattal is.

168 Pray György jezsuitának, a magyar kritikai történetírás megalapítójának ötkötetes történelmi művéből az első kötet 1764-ben Bécsben jelent meg. Röviden foglalkozik Gizella történetével, bírálja Bonfini állítását és Passau mellett foglal állást.

169 Mivel később Pray lett a Veszprém mellett érvelő történészek ,, vezetője", nem lesz érdektelen állásfoglalását idéznünk: ,,

Gisela igitur inhumanis plane módis exagitata, cum videret haud diu proceribus cum rege convenire posse, relicta Hungária Passavium concessit, sithicque caenobio virginum sese includens vitám sanctimonia conspicuam duxit." Egyszóval Gizellát embertelen módon agyongyötörték, s amikor belátta, hogy a főemberek hosszú ideig nem képesek a királlyal megegyezni, elhagyva Magyarországot, Passauba tért, és ott az apácák kolostorába vonulva, földi életét a szentségnek szen146