A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
Erdélyi István Nomád népek – letelepült népek kapcsolatának és viszonyának problémája a Kárpát-medencében és Kelet-Európában
etnikai képleteit. A szkíta kultúra hatása Erdélyben volt különösen jelentős. Magyarországon csekélyebb (az ismert aranyszarvasok és fegyverleletek ellenére) etnikus jellegű szkíta hatásról nálunk nem beszélhetünk. A keleti irányból történő nagyszabású betelepülések sorozatát a szarmata-]azigoktól számíthatjuk, akik tudvalevőleg a Duna—Tisza közét és a Tiszántúlt is megszállták törzseikkel az i. sz. I. sz. legelején. A Kárpátok karéjától keletre— délkeletre azonban már valamivel előbb megjelentek. A korai antik források steppei nomád életmódot folytató népként írják le őket (Strabo VII. 3,7). Ezt a tényt keleti temetőik jellege is alátámasztja. Rövidesen azonban az erdős steppe vidékét is birtokukba vették és a későbbi írásos források földművelő szarmatákról írnak (Ammianus Marcell. Res gestae XVII. 3.,; XXII. 8,42). A Magyarország területére települt szarmaták gazdasági élete hasonló lehetett a Kárpátoktól keletre (a Dnyeszterig) lakott rokon törzsekéhez, amelyeket régészetileg már sokkal jobban ismerünk. Jóllehet Párducz Mihály az 1949-ig feltárt hazai temetőket publikálta, de sem az azóta napvilágra került sírleletek, sem pedig a települések ásatási anyaga nem került (csekély kivétellel) kellő szintű közlésre. így a továbbiakban inkább azt szeretnénk példaképpen felhozni és vázolni, ami a csernyjahovói kultúra népei (ez a kultúra letelepült, földművelő népek emléke) és a jövevény szarmaták között történt. A szarmaták a Kárpátok vonulata mentén géta—dák törzsek közvetlen szomszédságába kerültek és emellett a késő antik kultúra volt rájuk igen erős hatással. Egyes helyi törzsek esetében (pl. a carpoknál) jól megfigyelhető a régészeti anyag alapján a szarmata etnikai hatás. A szarmata elemek, mint ismeretes, a városokban is megjelentek, méghozzá nem is csekély számban (Tyros, Istria stb.). A régészeti feltárások alapján úgy tűnik, hogy a szarmatákat követő csernyjahovói kultúra a maga területén teljesen magába olvasztotta a szarmaták késői kultúráját, de úgy, hogy abból több vonást (pl. a temetkezésekben és a kerámiaművességben) átvett. A folyamat úgy ment végbe, hogy a szarmaták az alakuló-formálódó csernyjahovói kultúrával együtt léteztek az i. sz. II. századában és a III. sz. elején, majd saját kultúrájuk lényegében eltűnik a III. századdal, jóllehet még később is szerepelnek az írásos forrásokban mint önálló törzscsoport. 4 Egyszóval nem teljes és „egyszerű" asszimilációról van szó a szarmaták mint jövevények és a csernyjahovói kultúra mint a helyi, letelepült lakosság kultúrái viszonyában, hanem arról, hogy az előbbiek részt kaptak annak végső megformálásában, mint teljes értékű etnikai elem. Mivel nem lovasnomádokról van szó a nyugati-gót (terving) — csernyjahovói kultúra viszonylatban, ezért erre a kérdésre most nem térünk ki. A Kárpát-medencébe egymás után beérkezett (az avarok esetében például több hullámban) lovasnépek a legtöbb esetben kihasználták azokat a kedvező politikai helyzeteket, amelyek lehetővé tették számukra a betelepülés lehetősége mellett a gyors hatalomátvételt és annak megszilárdítását. Például az avar bevándorlás idejében a Kárpát-medence nem állott egy nép uralma alatt és az avaroknak longobard szövetségben sikerült leverniük a gepidákat, majd egyezségüknek megfelelően a kivonult longobárdok Pannóniát kezükre adták. Ezek a történelmi tények a forrásokból közismertek. Az események következtében a Kárpát-medence jelentős területe került így egységes irányítás alá, közel két és fél évszázadra. A letelepült, földművelő életmódot folytató népek sorába tartoznak Kelet-Európában és azon belül a Kárpát-medencében is a szlávok, akik szintén jövevények voltak itt a korai középkorban és akikből későbbi történelmük során őslakók lettek, a honfoglaló magyarság szempontjából. A szlávoknak a Kárpát-medencébe történő betelepülése pontos időpontja nem ismeretes, helyesebben szólva vitatott. Kétségtelen, hogy például az avarokkal szemben, nem egy vagy két esztendő alatt zajlott az le. Régészetileg nem bizonyított Alföldi Andrásnak az a régebbi feltételezése, melyet egy ideig Fettich Nándor is magáévá tett, hogy a szlávokat az avarok gyűrűként, élő védelem gyanánt telepítették volna maguk köré. Györífy György szerint betelepülésük az avarokéval egyidejű volt. 1 ' Mindenesetre a korabeli írásos források a VI— VII. század folyamán szlávoknak avar szövetségben történt együtt harcolásáról írnak. Az újabb régészeti kutatások szerint' 1 a legkorábbi szláv csoportok a VI. sz. harmadik évtizedében jelentek meg a Dunánál, majd rövidesen Erdély és a Bánát területén. Ezt újabb, más jellegű szláv néphullám követte az avar bevándorlás idején, sőt ennél még egy jóval későbbi — 680 körüli — szláv bevándorlási hullámot is feltételeznek. 7 Ez a történeti-régészeti kép sokrétű és bonyolult már önmagában is és különösen az, ha tekintetbe vesszük a szlávokat megelőző, részben romanizált őslakosságot. Erre rétegeződik rá a Kárpátmedencében saját népeivel az avarság és alakítja ki a Kaganátust. Györffy Gy. szerint aztán később úgy alakult a helyzet, hogy etnikailag a szlávoké lett a fölény a Kárpát-medencében, a Nagy Károly-féle hadjáratok következtében. Ha így is lenne a helyzet, amit még régészetileg igazolni nem sikerült, egységes nyelvű és kultúrájú szlávságról itt semmiképpen sem beszélhetünk. A Regino által 889-ben említett avar pusztaság (MG SS I. 600.) — ahol azok nyilván állataikat legeltették — nem lehetett például szlávok lakóhelye. Az Avar Kaganátus belső társadalmi bajai, majd a frankok sorozatos hadjáratai, mint ismeretes, véget vetettek az avar uralomnak, de ezt megelőzően már az egységes politikai-gazdasági hatalom a kaganátus keretein belül mégis jelentősen járulhatott hozzá ahhoz, hogy a földművelés és általában a termelés hosszú ideig nyugodtabban és egységesebben, zavartalanul fejlődhessék. A késő avar korban az egységes egész mutatójának tartjuk például a veretes avar övek elterjedését, amelyek — ami a teljes övgarnitúrákat illeti — a Kárpát-medencén kívül sehol sem találhatók meg. Úgy tűnik, hogy a késői Kaganá120
