A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

H. Kelemen Márta: Római kori fazekaskemencék Balatonfűzfön

12. ábra. A VII. kemence hosszanti, É-D-i metszete Abb. 12. Längsschnitt N-S des Ofens VII és peremét barázdák díszítették. A 68. számú (V. t. 9.), ugyancsak vörös festésű korsó megvastagodó peremén és a szájnyílásnál sűrűn barázdált volt. A 17. számú (4. ábra) hosszú, nyúlánk testű, festetlen korsó peremét nem ismerjük, de az edény teste igen erős rokonságot mutat azokkal a gázgyári fazekastelepen készült edényekkel,

8 * amelyeken a fül alatt ugyancsak kettős barázda sor látható. Az edény oldalára karcolt ANNIVS név Észak-itáliai, aquileiai eredetű személy neve lehet. Mócsy András valószínűnek tartja, hogy az Annius család tagjai nem veterántelepítések során, hanem az I. századi nagy itáliai kereskedelmi hálózat kiépítése kapcsán kerültek Pannóniába.

82 A korai időben a név eddig csak Pannónia Ny-i felén volt ismeretes.

8 3 Alii. számú (V. t. 10.) darab nagyméretű, festett, valószínűleg kétfülű korsóhoz tartozott. A kétfülű korsó régi itáliai forma, a mi példányunk pereme a galléros peremű egyfülű korsókéra emlékeztet. Néhány kisméretű, pohárszerű fületlen bögre töredéke is megtalálható anyagunkban. A 104. számú (IV. t. 11.) kis, kihajló peremű, alacsony talpon álló, festett bögre Bónis XVIII. 45. típusához áll közel. Hasonló darabok Nyugat-pannoniai temetőkből ismertek.

84 A 13. számú (IV. t. 9.) hordó testű, márványozott festésű bögre formája hasonló lehetett a grazi múzeum egyik, Penzendorfból származó, II. századi edényéhez.

8 5 A 105. számú (IV. t. 7.) finom,, vékony falú bögre anyagában, kidolgozásában teljesen elüt a többi töredéktől, biztosan nem a fűzfői műhelyben készült. D í s z í t é s m ó d: Az anyagban található csekély számú szürke kerámia díszítéseit a formák leírásánál, mint az edények legjellemzőbb vonásait megemlítettük már. A sárga kerámia esetében viszont külön kell szólnunk a zömmel festett edények két jellegzetes festésmódjáról, a márványozást utánzó festésről és a vörös sávos edény díszítésről. A Rajna vidékén igen kedvelt márványozott festéssel díszített edényeket technikai kivitelük alapján két nagy csoportba osztja a kutatás.

8 6 A korai darabokra a finom, vékony ecsetvonásokkal készített narancsvörös színezés jellemző, ez a Flavius korban jelenik meg nálunk és a II. század első harmadáig tart. Aquincumban a korai anyag a Selmeci úti műhelyben készülhetett,

87 újabban a Kende utcai műhely anyagából is ismerünk ilyen darabokat.

88 A későbbi csoportot a széles ecsetkezelés és a barna festés megjelenése jellemzi. A márványozott festés a II. században élte virágkorát, de ekkor, Aquincum mellett, gyártásában nagy szerepet játszott Brigetioban a Kurucdombi,

89 majd a Hadrianus korban meginduló Gerhát fazekastelep.

90 Márványozott festéstechnikával készített edényeket a III. század első harmadáig dolgozó aquincumi Schütz műhely is.

91 Későbbi gyártásáról adataink nincsenek, a Rajna vidékén a IV. században is előforduló festéstechnika.

92 A fűzfői anyag a II. századra jellemző kettősséget mutatja: még gyakori a szép, fényes, finom narancspiros—vörös festésű darab, de már jelen van a gyengébb minőségű, elnagyoltabb kidolgozású, barnás— barnássárga festésű anyag is. 60