A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

H. Kelemen Márta: Római kori fazekaskemencék Balatonfűzfön

A márványozás elsősorban tálakon, tojás alakú fa­zekakon, egyetlen esetben füles korsón található meg. A formailag egyedülálló függeszhető edény technikai kivitele minőségileg is a legkiemelkedőbb darabok kö­zé tartozik. A másik festési mód az edények vörös sávval vagy sávokkal való díszítése. A sávos festésű kerámián be­lül a díszítés háromféle módját különböztethetjük meg a fűzfői anyagban: 1. A festett felületen karcolt csíkok, rovátkasorok, hullámvonal. 2. A vörös vagy barna festett sávok között a márvá­nyozás technikájához közelálló íves csíkfestés. 3. A vörös festett sávok között vörös festésű minta: folt, rács vagy hullámvonaldísz. Az 1. díszítésmód jellegzetes római technika, amely a késő kelta eredetű vörös sávfestéssel, több­nyire kelta formákat őrző edényeken jelenik meg. Legkorábbi darabjai a tartomány DNy-i részén, Poeto­vio környékén jelennek meg a Flaviusok korában, 93 gyakoriak a nyugati terület telepein és temetőiben. A K-pannoniai limes mentén ritkábban, de lényegileg az egész tartományban előfordulnak. 94 Készítésének vi­rágkorát kétségkívül a II. század közepén — III. szá­zad elején Brigetioban, a Gerhát fazekastelepen gyár­tott anyag képviseli. ívelt vékony sávokkal festett edények Poetovio­ban 9s és a carnuntumi legiostábor anyagában 96 is megtalálhatók, azonban a mienkhez hasonló elrende­zésű darabokat egy Veszprém megyei töredéktől 97 eltekintve közölt anyagból nem ismerünk. Az ívelt sávok alkalmazása a karcolt hullámvonal és fogas­dísszel együtt, egy carnuntumi Maximinus éremmel keltezett csontvázas sírban előkerült edény tanúsága szerint 98 a III. század közepén is megtalálható. A 3. mintavariáció folt-, Ш. rácsfestéses díszítése ritkán fordul elő a pannóniai anyagban. A már ismert poetovioi és dernovoi daraboktól eltekintve, 9 9 a fűz­főihez hasonló foltfestéses töredékeket eddig publi­kált anyagból keveset ismerünk. Aquincumban for­dulnak elő vörös sávok közötti nyers felületen pety­tyekkel díszített edények töredékei. 100 A Dernovó­ból ismert 1 ° x petty- és rácsminta együttes alkalmazá­sát láthatjuk egy carnuntumi amforatöredéken. 102 Rácsmintával festett töredék előkerült a bicsérdi faze­kastelepen, 1 ° 3 a százhalombattai tábor canabaejának 1. sz. lakógödréből, 104 amelynek betemetését Mócsy András a westerndorfi terra sigillaták alapján Marcus Aurelius korára helyezte. Igen szép, finom kivitelű töredék került elő a gyulafírátóti telepről. 105 Rács­minta és hullámvonal együttes alkalmazása, 1 ° 6 illetve hullámvonal 107 dísz ugyancsak a bicsérdi anyagban található meg. A rács és hullámvonal eredete kétségte­lenül a késő kelta edényművességből származik, a vö­rös festésű hullámvonaldísz a késő kelta festett anyag egyik kedvelt motívuma, a rácsminta a besimított szürke kerámia egyik sajátos díszítménye. A brigetioi sávos kerámia tárgyalásánál Bónis Éva rámutatott arra, hogy a Ny-i provinciákhoz hasonlóan a II. század folyamán nálunk is észlelhető a kelta fazekas hagyo­mányok megerősödése, 1 ° 8 ezért nem véletlen, hogy a kelta díszítőmotívumok is újraélednek. Bónis Éva a fazekastelepek elhelyezkedésével kap­csolatban két fontos tényezőre hívja fel a figyelmet: egyik, hogy a tűzveszélyes edényégető kemencék mindig a településen kívül találhatók meg, a másik a víz közelsége. 109 Fazekastelepünk elhelyezkedése mindkét szempontból megfelel a kívánalmaknak. Az általunk ismert legközelebbi római lakótelep 11 ° in­nen ÉNy-ra, cca 500 m-re feküdt, a fazekastelep pe­dig két patak összefolyásának szögletében, a Balaton­parttól kb. 1 km-re helyezkedett el. Fűzfő esetében e két szemponthoz továbbiak is kapcsolódnak. A Fűzfő feletti dombok kiváló agyag­lelőhelyek, amelyek alkalmasak voltak a gyártáshoz szükséges anyag helybeli kibányászásához. A műhely tulajdonosát kereskedelmi szempontok is vezérelhet­ték a megtelepedésre, ugyanis itt a közelben találkoz­hatott egymással két útvonal, a Balaton D—DK-i ol­dala felől É-felé tartó, és a Balaton É-i partján a vízparti római telepeket összekötő útvonal. Ezeknél jóval nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk annak a nagy Poetovio — Aquincum közötti útnak, amely­nek Fűzfőhöz való közelségét talán éppen a közeli Gyulafirátót — Pogánytelken talált Claudius — kora Flavius kori terra sigillata lelet 1 г 1 jelzi. A Balaton K-i csücskének érintésével halad át a területen a Sopianaeból Arrabonába vezető út is, amely, mint a sigillata leletek mutatják, csak a II. század végén jutott nagyobb szerephez. A balatonfűzfői római fazekasműhely tehát olyan helyen jött létre, amely lehetővé tette az ott dolgozó fazekasok számára a nagy fazekasközpontokkal — Poetovio, Aquincum, Brigetio — való állandó össze­köttetést. A kerámiaanyag tárgyalásánál mind a há­rom fazekasközpont hatását észleltük. A márványozott kerámia Ny-i hatásra készült Pan­noniában, elterjesztői a lismes-menti katonatáborok fazekasai voltak. Ebből a szempontból Aquincum és Brigetio kerámiaművességének hatása egyaránt lehet­séges. Brigetio sávos kerámiájával kapcsolatban Bónis Éva kimutatta, hogy az e körbe tartozó kerámia ked­velése a Ny-pannoniai kapcsolatokkal van összefüggés­ben. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy az erős Poeto­vio környéki hatás ellenére ez a kerámia csak a II. század közepén érte el virágkorát. 1 x 2 Mócsy András a Balaton vidék feliratos anyagának vizsgálatánál a sze­mélynévanyag alapján leszögezte, hogy a Balaton vi­dékének romanizációja a II. század kezdetére befeje­ződött, az Itáliával való kereskedelmi kapcsolat erő­sen lecsökkent, sőt a korábbi, Savariával és DNy­Pannoniával való kapcsolat teljesen eltűnt, ami együttjárt a lakosság összetételének változatlanságával is. 1 x 3 A Balaton környéke kimaradt abból az I. szá­zad végi - II. század eleji nagy gazdasági, kereskedel­61

Next

/
Oldalképek
Tartalom