A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

H. Kelemen Márta: Római kori fazekaskemencék Balatonfűzfön

finom, szürke besimított hullámvonaldíszes fazekaira emlékeztet, de az edény elnagyolt készítési módja, peremének formája a korongolatlan típusokhoz áll közelebb. Korarómai, főleg I. század végi — II. századi telepeink és tumulus temetőink anyagában gyakran fordul elő a jó minőségű, korongolt áru mellett egy kevésbé mutatós, durva kivitelű kerámia. A kézzel formált edények egy csoportja a LT—D telepek anyagában jelenik meg és igen erős hasonlóságot mutat a dák kerámiával.

61 Másik csoportja az I—II. századi tumulustemetőkben, illetve II. századi, Kelet-pannoniai telepek anyagában jelentkezik. Egyik legjellemzőbb formája az ún. pátkai fazék, melynek eredetét Ny—DNy Pannónia korai temetőanyagában található kelta-germán hatású emlékanyaggal hozzák kapcsolatba.

62 A kézzel formált, kihajló peremű, fésűs díszű, oldalán ferdén elhelyezett ovális benyomkodásokkal díszített fazék Kelet-pannoniai megjelenését egy nyugati, noricumi eredetű népcsoport K-re vándorlásával is összefüggésbe hozzák.

63 A 23. számú (VI. t. 8.) töredékünk minden valószínűség szerint ilyen típusú fazék volt, de ebbe a körbe utalható a 122. számú (VI. t. 6.) ovális benyomkodásokkal díszített fazéktöredék is. Ugyancsak jellegzetes korongolatlan edénytípus Pannónia területén a vállán vagy hasán ujjbenyomkodásos lécsorral díszített 121. számú (VI. t. 9.) fazék. Ismeretes, hogy ez az elsősorban dák területről ismert díszítésmód az i. sz. utáni századokban Dácián kívül az alföldi szarmatáknál

64

, de különösen Kelet-Szlovákia térségében

6 s nagyon gyakori. Pannonián belüli legkorábbi előfordulásával kapcsolatban bizonyos, hogy a LT-D korszak végén, késő kelta kerámiában

66 tűnik fel, s elterjedését a dák háborúkkal, illetőleg az alföldi szarmaták megjelenésével hozhatjuk kapcsolatba. Ujjbenyomkodásos lécsorral díszített fazekak a Ny-pannoniai halomsírokban is előfordulnak. Az ivánci 1. sz. halomból előkerült töredéket a Lajta-vidék halomsírjaiban feltűnő darabokhoz hasonlóan germán eredetűnek tartják.

6 7 Úgy tűnik, az edénytípus meglehetősen nagy területen való elterjedése kizárja azt a lehetőséget, hogy egyetlen etnikai csoporthoz kössük. A korongolatlan edénytöredékek jelenléte a fűzfői, jó minőségű, korongolt árut készítő fazekastelepen nem meglepő. Bicsérden, Brigetioban, Aquincumban, Balatonaligán stb. az edényégető kemencék környékén mindenütt előfordulnak. Készítésük helyét nem ismerjük, de egészen bizonyos, hogy nem központi műhelyek készítették, hanem olyan kisebb, a helyi őslakosság ízlését kielégítő fazekastelepeken, ahol természetesen korongolt edényeket is készítettek. Veszprém környékén, ahol a korai telepeken sűrűn előfordul ez a kerámia, fel kell tételeznünk egy ilyen műhely létezését. Fül nélküli ко г s ó: A brigetioi sávos kerámiának a tojástestű fazekak mellett másik jellegzetes edénytípusa az ugyancsak kelta fazekashagyományokat őrző hosszúkás testű, váza formára emlékeztető, vörös festéssel, karcolt vagy festett mintákkal díszített edény. A fűzfői töredékek közül bizonyosan ide sorolható a 2. (III. t. 8.) és 53. számú peremtöredék, feltételesen ide tartozhat az 5., 11., 51-52., 89-90. számú (III. t. 3-4., 6-7., IV. t. 3-4.) oldaltöredék. Az edényforma Pannónia DNy-i-Ny-i részén, Poetovio környékén, Savaria korai temetőjében tűnik fel, és a III. században is megtalálható temetőink és telepeink anyagában.

68 Füles kancsó: Anyagukban sok edényfül található, ezek közül több darabról bizonyosan nem lehet megállapítani, hogy milyen edényhez tartoznak. Néhány esetben azonban, pl. a 4., 112-113. sz. töredékek, a fül alsó részén látható vörös festés alapján a vörös sávfestés, ún. brigetioi sávos kerámia körébe utalhatók. A 116. számú (V. t. 11.) darabunk hasonló lehetett ahhoz a Brigetio — Gerhát fazekastelepén gyártott egyik fő edénytípushoz, amely bőszájú egyfülű, a hasán vörös sávval díszített kancsó volt.

6 9 Ez az edényforma sávfestés nélkül is feltűnik, hosszú nyaka közepén egy barázdával díszítve, I—II. századi temetőinkben Pannónia DNy-i részén.

70 Füles korsó:A sárga színű, festett vagy festetlen korsó az egyik leggyakoribb edénytípus a római kori leletanyagban. Perem- és hasképzése alapján igen sok formaváltozatát ismerjük. Fűzfőn kétféle forma fordul elő gyakrabban. A kihajló peremű, nyakdudoros, - ide tartoznak a 61-64., 106. számú (V. t. 1., 8.) darabok, valamint a galléros peremű korsóformának több variánsa, amelyekhez a 14., 65., 107—109. számú (V. t. 3—4., 6—7., 12.) darabok sorolhatók. A nyakdudoros füleskorsó a korai formák közé tartozik, a pannóniai

71 és a rajnai

72 darabokat is az I—II. századra keltezik. Teste általában körte formájú, nyúlánkabb testű változata a II. században Antoninus Pius korában

73 gyakoribb. A galléros peremű korsó korai itáliai forma, legkorábbi típusához tartozik a 109. számú darab, amelyhez hasonlóak a laibachi temetők anyagában fordulnak elő sűrűn, legkésőbben Antoninus Pius éremmel datálva.

74 Aquincumban főleg a gázgyári fazekastelepen készültek ilyenek a II. század első felében.

75 Ugyancsak itt készültek a duzzadtabb peremű változathoz hasonló edények, amelyek az ugyanazon korszakból való bicsérdi fazekastelep anyagában,

76 és Intercisában

77 is előfordulnak. Carnuntumban

78 a II. század egyik jellegzetes korsó típusaként tartják számon, a nyugati provinciákban is gyakori.

79 A 66. számú (V. t. 5.) korsó töredék a Aquincum gázgyári anyagban igen sűrűn előforduló

8 ° függőleges száj peremű, kisméretű korsó típusához tartozott. A vízszintesen kihajló peremű korsók sima, szűk, hengeres nyakú példánya lehetett a 15. számú (V. t. 13.) korsó, míg a 67. számú (V. t. 2.) töredék festett volt 59