A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)
H. Kelemen Márta: Római kori fazekaskemencék Balatonfűzfön
került elő. 1 x Megszűnésének időpontját egyelőre nem ismerjük, annyi azonban bizonyos, hogy a brigetioi Gerhát fazekastelep anyagában nagy mennyiségben fordul elő, Brigetionak ez a fazekastelepe Hadrianus korában kezdte működését és még a III. század első három évtizedében is gyártott edényeket. 12 Pannonián kívül a Rajna vidékén és a dunai provinciákban igen elterjedt volt. 13 A vízszintes ecsethúzással vagy márványozást utánzó vörös festéssel ellátott tálakat igen erős kelta befolyás alatt álló műhelyek készítették. Az 1. (I. t. 6.), 9., 24-44 (I. t.. 7., 12.), 75-78. (I. t. 3., 5., 10.) számú darabok (28 db) Bónis XXI. 30-31 típusokhoz tartoznak, egyetlen töredéket kivéve sárga színűek és festettek. A festésmód kétféle: márványozás és sima vörös festés, de előfordul a kettő együttes alkalmazása is. A technikai kivitel is kétféle: egyrészt gondosabb festés jellemzi, ahol a darabokat színtelen bevonással borították, másik részén viszont a nyers anyagra vitték fel a vörös festéket. A töredékek között több túlégetett, sőt elégett darab van. A 44. számú darab az egyetlen, szürke színű, sötétszürke festésű táltöredék, amely anyagában teljesen elüt a többitől és az ún. pátkai típusú tálakhoz 14 áll közel. A Drag. 35. formájú itáliai terra sigillata tálka 8. ábra. Az I. és II. kemence foltja Abb. 8. Flecke der Öfen I und II 56 helyi műhelyekben történő utánzása nemcsak Pannoniában, 15 hanem a nyugati provinciákban 16 is nagyméretű volt az I—II. században. Pannoniában a vörösre festett vagy márványozott festésű tálakon kívül szürke, pecsételt levéldíszes darabok is készültek. Fűzfőn a 6—7. (I. t. 9.) és 10. számú töredék a kihajló peremű, festett tálkákhoz tartozhatott, míg a 49. számú (II. t. 1.) márványozott festésű töredék a lapos, tányérszerű formákhoz állhatott közelebb. Viszonylag nagyszámban (7 db) kerültek elő fazekastelepünkön a vastag falú, vízszintesen kiszélesedő peremű mély tálak. A 8. (II. t. 6.), 45-46., 81-82. számú tálak egyazon típushoz tartoznak, sima vagy barázdált felületű peremmel. Sárga színűek, van köztük festetlen, többségük sima vagy márványozott festéssel készült. A 80. (II. t. 2.) és a 83. (II. t. 4.) számú, téglaszínű, vörös festésű, félgömb testű darabok az előzőeknél nagyobb méretű tálak voltak és a 80. számún található fülcsonk alapján a füles tálak közé sorolhatók. E tálformának eddig csak II. századi előfordulását ismerjük. Füles tálakat Aquincumban a gázgyári, 17 a Kiscelli úti, 18 valamint a Bécsi úti 19 műhelyek anyagából ismerünk, mindegyike a II. század első felére keltezhető. A brigetioi darabok a II. század elejéről, 20 illetőleg a Hadrianus — Antoninusok korából 21 származnak. Tácról is ismerünk vízszintesen kiszélesedő peremű tálakat, illetőleg füles tálakat. 22 A füles tál megtalálható a nyugati anyagban, 23 sőt Dáciában is, 24 ez utóbbi is a II. század első feléből származik. A sárga festett kerámiában a fentieken kívül további két táltípus határozható meg, az egyik a félgömb formájú, oldalán párhuzamos barázdákkal tagolt 48. számú (I. t. 8.) mély tál, amelyhez hasonlót gyártottak a brigetioi Gerhát fazekastelepen 25 és Aquincumban, a Bécsi úti fazekasnegyedben. 26 A másik a 12. (IV. t. 14.), 95-99. (IV. t. 10., 12., 13.) számú kettős kónikus testű, széles szájú, függőleges peremű mély tálka, amelynek jellegzetessége, hogy a perem közepén a körbefutó barázdától lefelé festették meg a külső oldalát, annak közepe tájáig. Az 56—60. (IV. t. 5.) számú tálak ugyanennek a táltípusnak egy profiláltabb peremmel ellátott változatai. Ezt az edényformánkat egyelőre nem tudjuk elhelyezni a pannonai anyagban, mivel mindössze a brigetioi Gerhát fazekastelep anyagában fordul elő hasonló peremképzésű bögre. 27 Fűzfőn 11 db került elő, lehetséges, hogy az itt dolgozó fazekas egyik jellegzetes edényformáját kell látnunk benne. Hasonló forma lehetett a 70. (I. t. 11.) számú oldaltöredék, de ezen a festés az edény alsó részén található. A fenti, biztosan Fűzfőn készített tálak felsorolása után további három táltípust kell megemlíteni. A jelenleg rendelkezésünkre álló anyag alapján ezeknek egyikénél sem bizonyítható a helyi készítés. 1. A 18. (VI. t. 4.) és 19. számú füstölőtál töredékei önmagukban kevesek az edény teljes formájának
