A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)
H. Kelemen Márta: Római kori fazekaskemencék Balatonfűzfön
rekonstruálásához. A füstölőtál az egész római uralom idején mindenütt megtalálható, formai alapon keltezésük lehetetlen feladat. A pannóniai anyagról annyi bizonyosnak látszik, hogy főleg a II. században készülnek nagy mennyiségben, 28 ekkor különösen jellemzőek a magas lábú példányok, 29 díszítésükben a bevagdosott kiálló bordatagok vagy a hullámvonalas kiképzés a gyakori. 2. A 117. (VI. t. 1.) számú szürke, szemcsés anyagú háromlábú tál itáliai eredetű forma, 30 amely a Flaviusok idején jelenik meg Pannoniában, a II. században általánosan elterjedt. Szórványosan a III. században is előfordul, 3 i széles körű használata azonban a markomann háborúkat követő időkben lehanyatlott. 32 Temetőkben és telepeken egyaránt előfordul, feltűnően sűrűn Nyugat-Pannónia területén. 3 3 3. A 20-21., 114-115-116. számú darabok az un. pannóniai szürke, pecsételt díszű tálak körébe tartoznak, amelyek az I. század végétől 34 a III. század közepéig 35 követhetőek nyomon a római kori leletanyagban. Virágkora kétségkívül a II. század közepe volt. Elterjedési körzete Pannónia, és a szomszédos területek. A tartományon belül különösen a K-i részre jellemző elsősorban, a tartományon kívül az alföldi szarmatáknál 36 és Szlovákiában 37 található meg. Dáciában erős hatással volt a maroskeresztúri fazekasok készítményeire. 38 A pannóniai anyagban jól elkülöníthető egy Ny-i és K-i csoport. A Ny-pannoniai csoport edényei itálaiai terra sigillata formát utánoznak és a tál belsejében helyezik el levéldíszüket. A K-pannoniai csoportnál is előfordul a tál vagy tányér belsejébe nyomott levéldísz - sok esetben mesterbélyeggel együtt — mégis erre a csoportra jellemzőbb a dél-galliai terra sigillata formát (főleg Drag. 37.) utánzó tál, amelyen a díszítés az edény külső oldalán helyzekedik el. Motívumkincse alapján — bár az anyag teljes feldolgozása még nem készült el — több helyi csoport, azaz műhely működésére gondolhatunk. 39 Ezek közül a Veszprém-Balaton vidéki csoportnak eddig egyetlen biztos műhelyét sem ismerjük, mivel a korábban Gyulafirátót-Pogánytelekre helyezett Resatus műhely létezését 40 az újabb kutatás megcáfolta. 41 Korai fazekasműhelyeink legtöbbjének anyagában található pecsételt díszű edénytöredék, de nem biztos, hogy ezek mindegyikében készült is ilyen. így Fűzfőn, az öt különböző edényhez tartozó töredék sem bizonyíték a helyi gyártáshoz. Az öt táltöredék közül a 116. számú csak peremtöredék, a 21. számú (VI. t. 5.) széles karcolt fogasdíszes sávjával általánosan előforduló darab, valószínű, hogy a sáv alatti részen pecsételt minta nem volt. A 114. számú (VI. t. 3.) töredéknek egészen pontos analógiáját ismerjük Tácról 42 és ugyanazon motívumoknak más variációját az aquincumi Aranyhegyi patak menti temetőből, 43 Tabánból, 44 Balatonaligá9. ábra. A 84. számú. ún. „függeszthető edény" részlete Abb. 9. Detail des sog. „aufhängbaren Gefässes" Nr. 84 10. ábra. A 115. számú pecsételt díszű tál Abb. 10. Schale Nr. 115 mit Stempelverzierung 57
